Freedom

Sziasztok!

Kellemes hosszúhétvégét mindenkinek!Remélem eddig jól telik!

Most egy kicsit más stílusú történetet hoztam,igazából nem vagyok megelégedve vele,de különleges szerintem.

Mivel hosszúhétvége van,lehet,hogy megleplek titeket majd még egy résszel,viszont nem biztos...az időmtől függ.

Örülnék ismét pár visszajelzésnek,mindenkitől ki itt van!Szépen kérlek titeket! <3

További szép napot!

Always in your hearts,Niky

Két férfi ült egy vadiúj fehér cabrio-ban.Nyár közepe volt,azaz a legforróbb,legfelpezsdítőbb évszak az évben,s az az idő,amit a két fiatal már nagyon várt.Nem voltak már tinédzserek,viszont érett férfinak sem mondhatnánk őket…inkább,amolyan a legszebb korban lévők voltak.Leglábbis szerintük.A barna,göndör hajú a mindössze huszonhét életévével elég tapasztaltnak mondható,főleg azután,hogy hátrahagyott mindent.Haját az évek során eléggé megnövesztette,de éppen csak annyira ami még elviselhető lehet.A válláig ért,s a gyönyörű autója miatt a hajába kapott a szél,s alig érezte a meleget.Nyitott tetős kocsijuk csak úgy virított a főúton…s csak ők voltak rajta.Több mérföldre be lehetett látni az utat,s még több óráig csak maguk lesznek a természettel körülölelve.

Társa…avagy párja,ha lehet úgy nevezni,még jobban élvezte ezt az időt.Festett szőke haját hagyta lenőni,s most puhán és illatosan meredezett az ég felé frissen mosott természetes barna haja.Ő volt az,aki megtestesítette az örök gyerek fogalmát.Alig három hónap múlva tölti a harmincat,de Ő még mindig úgy éli életét,mintha csak most lenne tíz.Neki ez a tökéletes…teljesnek és boldognak érezte magát.

A legújabb slágerek üvöltöttek a hangszóróból és felváltva énekelték torkuk szakadtából a refréneket. Az idősebbik szinte ugrált az ülésben,annyira fel volt izzva a vére,de a fiatalabb csak nézte és szíve egyre teltebb lett a boldogságtól.Egy percre sem érezte magát rosszul az elmúlt órák történései miatt,s talán élete egyik legjobb döntése volt az,hogy leléptek.

Szó szerint!....No,de mindent csak sorjában!

A fiatalabbikat Harry Styles-nak hívják,s talán az a tipikus nőfaló,macsó fogalmat használnánk rá először,mikor meglátjuk…ám nem.Ő egy egészen visszafogott életű fiú.Ámbár nem a neki való családba született,ezért nap,mint nap meg kellett küzdenie a szüleivel,s a társadalommal,merthogy a szülei neveskedtek Kanada legnagyobb hírű cégeivel.Nagy bevásárlóközpontok,milliárdokat érő ingatlanok és gépjárművek egyaránt szerepeltek a listájukon,s Harry-nek ez túl sok volt.Mindennap úgy kelt fel,hogy szponzorált üdítőket ihatott,úgyszintén szponzorált ruhákat hordhatott és…tényleg semmit nem tehetett meg,amit csak szeretett volna,mert a Styles-Cox ügynökség ennél sokkal kifinomultabb…

Az idősebbiket Niall Horan-nek hívják,s Ő hiába nem rendelkezett neves felmenőkkel,neki inkább azok hiánya keserítette meg életét.Nevelőszülei voltak,de ők sem éltek túl soká,ahogyan az azután következők sem.Nem értette,s még most sem érti,miért haltak meg körülötte az emberek folyamatosan,de tudta,ez már több,mint ami lehetséges lenne.Rengeteg magányos évet kellett átvészelnie,de az sors Harry-hez sodorta,s ha rajtuk múlik már többé nem válnak külön.Ezért is fordultak a világ felé.Meg szerették volna tapasztalni a szabadság érzetét és azt,hogy mi az a felhőtlen szerelem.

Harry sosem szerette,hogy annyi összeget kap a számlájára havonta,amennyi egy tehetős ember évi átlagkeresete,de szülei csak leintették,mondván még szüksége lesz egyszer rá.Ebben az egyben igazuk volt.Ha jól számolja körübelül egymillió lehet a számláján…persze dollár valutában.Rengeteg pénz,s nem is szeretne sokat költeni belőle,csak annyit amennyi éppen kell neki és Niall-nek.

Alig négy órája annak,hogy összes holmijukat felpakolva nekivágtak ennek az útnak.Senkinek nem szóltak,csak úgy leléceltek a vakvilágba.

-Harry?-Niall lehalkította a rádiót és párja felé fordult,aki csillogó szemekkel vizslatta őt.Csak most vette észre,mennyire barna bőre lett,főleg a szemei körül.A gyönyörű zöld szemei most csak úgy világítottak a déli napütés ellenére is.

-Baj van?-kissé elkomorult Niall arckifejezését látván,de azért mégiscsak remélte,hogy semmi komoly dolog sincs,hisz most végre megtették azt,amire már egy éve készülnek…nagyjából.

-Nem..csak.-Niall nem folytatta.Harry viszont már ismerte őt,ezért kikapcsolta a rádiót,s félreállt.Hiába volt Niall már majdnem harminc…még mindig sokszor viselkedett gyerekesen,mint amilyen ez a szituáció is…Harry tudta,hogy milyen is ő,de nem szidta le őt sosem azért,mert még nem mondta neki,hogy szereti.Majdnem egy éve vannak együtt és bár Harry számtalanszor ecsetelte neki,hogy mennyire szereti,Niall valami oknál fogva sosem mondta…de Harry tudta ezt..érezte,hogy szeretve van,ennyi bőven elég volt neki.

Kikapcsolta a biztonsági övét és egy mozdulattal párja ölébe ült.Két keze közé vette a borostás arcot,s levette a fekete napszemüveget,ami most eltakarta az óceánkék szemeket.

-Figyelj!Bármi is nyomja a lelked,tudod,hogy itt vagyok.Most már úton vagyunk….akárhova is visz az út,mi megyünk.Ugye nem gondoltad meg magad?-megrázta fejét egy mosollyal az arcán.-Akkor?Nem értelek.-Niall nem hitte el,hogy ezzel a kis színjátékával ennyire imádnivalóvá tudja tenni a fűzöld szemű imádottját.Mindig is imádnivalónak tartotta Őt,de amikor ilyen gondoskodó és aranyos…nem tud betelni vele.

-Csak..rájöttem,hogy még életemben nem szerettem ennyire senkit,mint ahogyan most téged.-Harry igazán fel sem fogta az elhangzott szavakat,egy puha,nedves száj rátapadt a sajátjára és mosolyogva csókolta Őt.Hamar kapcsolt,s végül hosszasan falták egymást,kisebb megszakításokkal..ugyanis annyira boldogak voltak,hogy többször koccant össze a foguk.

-Én is szeretlek,el sem tudom mondani mennyire.-körbe haladt végig az arcán és apró puszikat nyomott Niall arcára,aki eme tettet nevetéssel fogadott.

-Induljunk tovább,mert a végén még pajzánabb dolgokat is képes leszek veled tenni,itt,a kocsi anyósülésén.-Harry csak fejét ingatva mászott vissza a saját helyére.Hihetetlenül boldog volt…ez lesz élete legszebb napja.

-Nem mintha bánnám.-féloldalról vágta rá a választ és szeme sarkából figyelte szerelmét,ahogy eligazgatja magát az ülésben…oops.

-Én sem…de most valahogy megelégszem azzal is,hogy magam mellett tudhatlak.Lehet,hogy besavanyodtam,de most előbb csókolgatnálak halálra,minthogy egy kiadós ágytornát nyomjunk le.-Ha eddig Harry nem volt elég boldog,akkor mostmár túlságosan is az lett.A szabadság érzete,a szerelme és a szerelem érzése együtt hihetetlen boldogsággal bírnak.

-Nem tudom,hogy szerethetlek-e még ennél jobban.-sóhajtva mondta,de ugyanannyira volt boldog Niall is,mint Harry.

-Én sem tudom….-összekulcsolta a kezüket és Harry boldogan nézett le majd ismét a napszemüveggel takart istenre.

Fogalmuk sem volt,hogy merre tartanak…csak azt tudták,hogy együtt mennek…keresnek egy hotelt,majd élik az életüket,mint bármelyik más átlagos ember.

~

Éppen Québec egyik hoteljában voltak..méghozzá a huszonnyolcadik emelet 245. lakosztályában.Hiába volt lakosztály,nem egy csúcsösszeget kértek érte,pedig két hetet szerettek volna itt tölteni.Harry egyfolytában az elmúlt hetek történéseit darálta le,de Niall is ezeken a dolgokon agyalt naponta többször is.Nem tehetnek róla,nincsenek hozzászokva a függetlenséghez és még új nekik ez a szituáció.Ezzel szemben pedig,tele vannak energiával.Felpörgeti őket ez a furcsa érzések kavalkádja,nem is csoda….már ez a hatodik hotel amiben megszálltak öt hét alatt.Túl hamar változtatják a helyük,viszont Ők ezt élvezik…

-Szerinted kerestetnek minket?-Niall maga elé bámulva kérdezte szerelmét,miközben göndör hajával játszadozott,ugyanis a kanapén feküdtek,illetve Niall ült,Harry pedig a fejét az ölébe fektette…de egyik kezük szokás szerint össze volt kulcsolva a másikéval.

-Fogalmam sincs,de nem is érdekel.Én teljesen jól érzem magam így ahogy most vagyunk,és semmit nem változtatnék meg…sem a múltban sem a jelenben.-Harry csukott szemeivel lejátszotta maga előtt találkozásuk pillanatát.

-A múltat sem?-Niall furcsán nézett rá,s még a haját is elfelejtette birizgálni.

-Nem,azt sem…akkor hogyan találkoztunk volna?-Harry felé fordult és ajkaival csücsörített,hogy az idősebb egy finom csókkal ajándékozza meg.

-Hidd el,ha tényleg te vagy nekem a Nagy Ő,akkor biztosan egymásra találtunk volna akkor is,ha egy útszéli közmunkás vagy.-Harry szívből felnevetett,de bökte a csőrét a mondat első fele.

-Igenis én vagyok neked a Nagy Ő…legalábbis nekem biztosan te vagy.Érzem…-elég laposakat pislogott már..nem is csoda,hajnali órákat mutatott az óra.

-Akkor viszont csak vigyáznom kell rád,de különben nem szabadulsz tőlem.-a kényelmetlen kanapé ellenére is hamar elálmosodtak mindketten.

-Szeretlek,édesem.-Harry már-már félálomból visszaszólva köszönt jóéjszakát Niallnek.

-Énis babe,énis nagyon.-Niall is lehunyta szemeit és csak másnap a déli órákban nyitotta ki őket.

~

-Sokszor azon gondolkozom,hogy te hogyan lehetsz ennyire sima bőrű…ahhoz képest,hogy csak három év van közöttünk,én már lassan úgy nézek ki,mint egy gorilla.-Harry bármilyen másik esetben felnevetett volna,ha ezt hallja,de úgy,hogy fel lett ébresztve és nem is a legkedvesebb módon…na így nem.

-Én Styles vagyok…ezért is hagyj aludni.-a takarót visszahúzta magára,s még mindig korán volt neki..ahhoz is,hogy elgondolkozzon azon,hogyan is kerültek be az ágyba.

Niall viszont már majdnem egy órája volt ébren,s fogalma sem volt,mit csináljon addig míg szerelme kitápászkodik az ágyból.

Bebújt hozzá az ágyba,s hátulról átölelte.Ujjbegyeivel kis mintákat rajzolt a hasára,s ha jól tapintotta ott helyezkedett el kedvese pillangó tetoválása.Harry megborzongott és elmosolyodott,majd szorosan hozzábújt párjához.Még mindig lehunyva tartotta szemeit,de tudta,már nem fog aludni.

-Kicsim,ébresztő.Hasadra süt a nap.-Niall belefúrta Harry nyakába a fejét és szórtan hosszú puszikat adott a selymes bőrre.Harry kuncogva fordult hátra és még mindig csukott szemmel,kezeivel kitapogatta a másik ajkait,melyek fülig értek…és mélyen megcsókolta Őt.

-Jó reggelt!-már hetek óta ilyen felszabadultan keltek fel.

-Neked is,édesem.-Niall  épp ajánlani akarta,hogy ma csináljanak valami érdemlegeset is azon kívűl,hogy csak döglenek az ágyban,de Harry ismét beelőzte.

-Ma nem engedlek ki innen!-jó szorosan átfonta Niall dereka körül a karjait és meleg leheletével mellkasába szuszogott.

-Harry,kérlek!Már amióta itt vagyunk nem is láttunk napfényt menjünk el…nézzünk várost!Nem láttuk még úgy sem Québec-et!

-Jólvan!De először elmegyünk egy étterembe,vagy valami kajáldába..farkas éhes vagyok.-Niall egyből beleegyezett.Harry viszont még az ébredése után fél órával is hason feküdt és próbálta meggyőzni Niall-t,hogy maradjanak a hotelban.Hiába.

~

-Milyen fagyit eszel?-Harry erősen gondolkodott.Sosem volt a kedvence az csoki és az eper,de a citromot imádta,ami viszont itt most nem volt kínálaton.Mindemellett választhatott még a zöldalma,a málna,a kiwi,a vanília és a menta közül.

-Te milyet kérsz?-Niall látta rajta a bizonytalanságot és Harry-t ismerve csak azt kérte,amit a másik szeretne.

-Zöldalmát és kiwit,csak mert mindkettő zöld.-ez más szájából elég hülyén hangzana,de Harry már hozzászokott Niall fura dolgaihoz.

-Hát,oké.-kikérték a két hatalmas adag fagylaltot és pár perc alatt be is falták.

-Most merre?Szakad rólam a víz.-letörölte a homlokát Niall és napszemüvegét levéve átmasszírozta a szemeit,amiknek eléggé rosszul esett a hirtelen jött fény.

-Rólam is.Szerintem üljünk be valahova,nemsokára úgyis éhesek leszünk,szóval addig elleszünk ott.

-De akkor rohamtempóban,mert nem bírom soká….sült csirke lesz belőlem.-Harry levágott neki egy tockost és sietve mentek egy légkondicionált étterem szerűségbe.

~

Este hét után értek vissza a szobába és olyan fáradtak voltak az egész napos sétától-a negyvenfokos hőségben-hogy alig álltak meg már a lábukon.Sok ember furcsán nézett rájuk,de őket nem érdekelték a rosszindulatú megjegyzések és a pillantások…ketten együtt vannak és szeretik egymást..ez bőven elég.Voltak reggelizni,ebédelni illetve fagyiztak és parkban is sétálgattak.Átbeszélték a napot,s nagyjából kitalálták mit is szeretnének a továbbiakban…és a végső úticéljuk Izland lett..egy külön kis sziget,ami gyönyörű és még egyikük sem látogatott el oda.Szóval amint csak lehet,repülőre ülnek és elfuvaroztatják magukat a legszebb helyekre,amit láthatnak.

Az estéjük ismét úgy telt,mint az előző..azaz elbeszélgették az időt,közösen kiültek egy-egy cappucino-val a teraszra,s a nyár hőmérsékletének köszönve egy szál boxerban feküdtek le az egyik nyugágyra.Ugyanolyan pózban feküdtek,mint előző este a kanapén és végül itt is aludtak el,a szabadban,közösen,szerelmesen és SZABADON!