Jóreggelt!
Újabb hétvége,ami újabb részt eredményez.
Hogy ment ez a hét?Vagyis a három nap?Hála istennek már csak három van hátra és szünet végre...
A részről nem mondanék semmit,a véleményekre kíváncsi lennék!!
UI.:Ajánlom Lily Allen-Somewhere Only We Know számot hozzá(Felül a zenelejátszóban)
Always in your hearts,Niky
„-It’s You…-Zayn hangja már a folyosón is visszhangzott,de amikor beléptem a terembe sajnos elhallgatott.
-Ne,ne
hangyd abba!Imádlak hallgatni.-vigyorogva fordult felém és futva közelített meg
majd egy forró csókot nyomott ajkaimra,melyet készségesen viszonoztam.
-Hiányoztál!-ölelésünk
közben puszikat szórt a nyakam területére,mitől kirázott a hideg.
-Te
is nekem…ez az egy hónap rettenetes volt nélküled.És nemsokára egy éve,hogy
szűkösebb létszámú a banda.-nagyot sóhajtottam és elszakadtunk egymástól.
-De
tudod,hogy bármikor itt vagyok.Egy városban lakunk…neked ott van Freddie,nekem
pedig az albumom.-megsimogatta arcom és ismét szorosan átfogta a derekam.
-Mikor
hallhatom már végre?-gyerekeket meghazudtolóan elhatalmasodott rajtam az
izgalom és azonnal keresni kezdtem szememmel a CD-tokot,hogy minél hamarabb
meghallgathassam a jobbnál-jobb számokat.Az igaz,hogy haragudtunk rá,mikor
kilépett,de ma már belátom,jobbat nem is tehetett volna.Nagyobb sikereket ér el
egyedül,mint együtt anno.Ha Ő ezt szeretné,én bármiben támogatom.
-A-a.Azt
majd otthon.Ma úgyis átjössz,nem?Ott megígérem,hogy
meghallgathatod.-megforgattam a szemeim.
-Ha
ma átmegyek,akkor nem zenét foguk hallgatni…hanem annál fontosabb dolgokat
fogunk csinálni.-kajánul elvigyorodott.
-Anál?-felnevettem.
-Anál..-hajánál
fogva húztam magamhoz és mint egy csábító,úgy igazgattam a ruháit és
dörgölőztem hozzá.-Szeretlek.-elmosolyodott és mielőtt lecsapott volna ajkaimra
Ő is megszólalt.
-Én
is szeretlek…-nevetve szakadtam el tőle és rácsaptam egyet hátsójára,majd
leültem egy székre,hogy onnan nézzem,mennyire is a mikrofon mögé termett.”
Izzadtan,lihegve
ültem fel az ágyamon és elkapott a hányinger ahogy észrevettem magam mellett
ezt az undorító szörnyeteget.Fogalmam sincs hogyan került ide,mikor általában
Freddie-vel alszik,de hamarabb futnék ki egyszál faszba a mínusz húsz
fokba,minthogy vele legyek egy ágyban.Az tény,hogy lefeküdtem vele-azt sem
értem hogy,mert egyáltalán nem az esetem,de úgy látszik,részegen a látásom se
jó-viszont gyűlölöm.Annyi badarságot olvasok vissza az interneten nap,mint
nap,hogy már lassan nem is megyek fel egyetlen közösségi oldalra sem.Ritkán
alszom itt..de akkor is külön szobában,ettől a némbertől távol….
Az
álmom viszont nem hagy nyugodni,s talán még jobban is frusztrál,mint az,hogy ez
a szőke vipera itt van mellettem.Kellemetlen,sajgó lábbal keltem fel az ágyból
és meglepődve tapasztaltam,hogy még csak hajnali négy óra van….valami nem
stimmel velem.
Egyre
többet álmodok Zayn-nel,s ami a legelrettentőbb,hogy mindig ugyanezt….annyira
élethű az álom,hogy még most is érzem ajakit a sajátjaimon és a parfümje illata
is az orromban lappang.Lehet,az miatt van,hogy alig két hét múlva lesz az egy
éves fordulója annak,hogy elhagyott minket,de ennyire szerintem nem érinti meg
a többieket ez a dolog,mint engem….mi van velem?
Alsógatyában
és egy vastag adidas pulcsiban ücsörögtem kint az erkélyen három tűzforró bögre
kávé mellett,s csodálkozva néztem az elém táruló napfelkeltét.Az elmúlt másfél
órában,nagyjából két doboz cigit szívtam el,de ez sem tántorított el attól,hogy
a hidegben ücsörögjek és kortyolgassam az italokat.Az egész napom,sőt hetem is
itt töltöttem volna,annyira kellemes volt a táj…a magány,de sajnos Freddie
sírása kizökkentett a képzelgésemből.
Hatalmas
léptekkel szeltem át a folyosót és belöktem az ajtót,majd a kiságyhoz mentem,s
amint meglátott egyből elhalkult.Ő az egyetlen amit nem bánok az
életemben…talán lehet,hogy egyszerűbb lenne minden,ha Ő nem lenne,de
örülök,hogy van.Ebben a pár hónapban felnőtté váltam,ténylegesen is…sok
mindenre megtanított ez a kis csöppség lénye..legfőképp arra,hogy akit szeretsz
nem szabad elhagynod,akkor sem ha körülötte olyanok vannak akiket ki nem
állhatsz.Hiába volt még csak alig két hónapos…számomra gyönyörű volt..és
büszkeséggel töltött el,hogy Ő az enyém..az én vérem.
Óvatosan
kiemeltem az ágyikójából és jól megveregettem a vállam,amiért hoztam tegnap
pelenkát…azt hiszem nem ártana egy pelus csere.
-Na
gyere te kis tökmag…cseréljük le a kakis pelust.-kigomboltam a rugdalózóból és
összefogtam a két lábát,nehogy a végén minden szarban ússzon…előfordult
már.Kiszedtem alóla a bűzforrást és jó sok törlőkendővel letisztítottam
hátsóját.Bekentem valami fosszínű krémmel a bepirosodott bőrferületet és
alátettem a tiszta pelenkát.
-Kész
is vagy,picur.Felöltözünk?-sírni kezdett amint visszaraktam a kiságyába,ezért a
szekrényhez mentem,kezemben a picivel és válogattam a pulcsik között.Ráakadtam
egy ugyanolyanra,mint amilyen rajtam van épp,ezért gondoltam legyen
apás-nap…ugyanúgy fogunk öltözni.
Néhány
törlőkendővel áttöröltem a testét,és gyorsan ráadtam egy fehér pólót-tiszta
libabőr volt a gyerek-aztán a nadrágot,ami szintén adidas volt.Majd a pulcsit
is átbújtattam a fején.Nevetve reagált a hideg kezemre,ami hozzáért oldalához…s
éreztem,most vagyok egész..imádom Őt.
-Na
gyere,együnk valamait.-úgy beszéltem vele,mint egy tízéveshez,de tudtam
persze,hogy még nem ehet mást,mint tápszert…anyatejet kellene,de Briana még
arra is képtelen,hogy megszoptassa a kicsit..Én megtenném ha megtudnám,de
valljuk be,nem vagyok nőből.Az pedig már más dolog,hogy én kit és hol
szoptatok…khm.
Megcsináltam
neki az eper ízesítésű tápszert és elringattam a kezembe egészen addig míg ki
nem ürült a cumisüveg.Két percig büfiztettem és megint nevetnem kellett,mert
telibe hányta a pólómat…szerencse,hogy a pulcsim levettem előtte.
Jó
csecsemő lévén hamar visszaaludt,az ölemben…jól volt lakva és tisztába lett
téve.Nem is kell neki több.Még!
Pár
perc múlva visszatettem az ágyába,s úgy szunyókált,hogy még a nyála is kifolyt.
Visszamentem
a félórával ezelőtt elhagyott helyemre és szitkozódtam egy nagyot,mikor
láttam,hogy a három csészéből kettő még tele volt és rettentően kihűlt mindkét
kávé…fenébe.
Kiöntöttem
őket és mivel már nem sok kedvem volt kiülni,ezért kerestem valami normális
ruhát és miután magamra kaptam őket csapot-papot otthagyva mentem az
előszobába.Nyomtam egy nyálas puszit kicsikém arcára és egy „szeretlek”kel
otthagytam.
Fél
óra sem telt bele,de már haza is értem.Úgy értem,hogy „haza”,hogy az LA-ben
vásárolt házamba..az otthonom mindig London lesz,s ha már itt tartunk egyből
Donchaster…
Visszatérve
a problémámra…fogalmam sincs mi történik velem.Már majdnem egy éve,hogy
elment,de majdnem minden nap vele álmodok,hol ezt,hol azt..s általában vagy
csókolózunk vagy már az ágyjelenet játszódik le a szemem előtt..
Sosem
tagadtam,hogy meleg vagyok hiszen milyen szép időszak is volt a Larry Stylinson…de
sajnos annak vége..csak egy hosszabb ideig tartó fellángolás volt,ami szépen
lassan hűlt ki…barátokként váltunk el és azóta is ugyanúgy viszonyulunk
egymáshoz.Igaz,néha van kínos pillanatunk,de próbáljuk elkerülni ezeket.Már
csak barátok vagyunk,akik rége együtt voltak és szexeltek egymással nem egyszer…
Viszont,hogy
egy másik „bandatag” felé kezdenek érzéseim lenni kiakasztó.Muszáj beszélnem
vele,vagy legalább tudatni ezt a dolgot valakivel,mert nem bírom már.
Fogtam
magam és az internet adottságai révén megtudtam,hogy Liam pont itt van….fel is
hívtam,s délután ráér..ami azt jelent,hogy nagyjából van hat órám addig…
S
mit csinál a Nagy Louis Tomlinson ha van ideje?Focizik?Nem….dalokat ír!
„I walked across an empty land
I knew the pathway like the back of my hand
I felt the earth beneath my feet
Sat by the river and it made me complete
Oh simple thing, where have you gone?
I'm getting tired and I need someone to rely on…”
I knew the pathway like the back of my hand
I felt the earth beneath my feet
Sat by the river and it made me complete
Oh simple thing, where have you gone?
I'm getting tired and I need someone to rely on…”
Leültem
s csak írtam a sorokat,észre sem vettem,hogy rengeteg részletet körmöltem le…amiből
a végére összeraktam egy egészet.Amint elolvastam újból,rájöttem mennyire is
hülye vagyok…a vak is látja,hogy Róla írtam,ráadásul valóban volt egy furcsa
hangulata a szövegnek…igaz,hogy olyan,mintha a természetről szólna…ám nem…ez
tényleg Zayn-ről szól.Elvesztettem a legjobb barátomat,aki talán most már több
nekem…s hiányzik.Rettenetesen hiányzik.
A
Liam-mel folytatott beszélgetésem is rávilágított arra,hogy csak őrlődök
magamban és nem merek tenni semmit.
„-Nagyon
kényes téma,amiért veled akartam beszélni…Öhm..-összehúzta a szemét és
kíváncsian vizslatott.-Mostanában talán jobban hiányzik nekem Zayn,mit eddig,mert…hát..volt
egy furcsa álmom is..és..
-Állj,állj!Meséld
el..-tarkómat vakargattam és a képemről a zavarodottságot le se tudtam volna
törölni.
-Igazából
annyi volt,hogy egy stúdióban volt…az új dalát énekelte fel éppen, én pedig
kintről mentem be..amikor meglátott abbahagyta és megcsókolt…és azt mondta,hogy
szeret,majd én is ugyanezt..nemértem.-most,hogy jobban belegondoltam,még jobban
belebonyolódtam.Liam csak sejtelmes mosollyal vigyorgott rám és mindenttudóan
az állát simogatta.
-És
szerinted ez mit jelent?-megforgattam a szemeim.
-Szerinted?Akkor
minek hívtalak ide?Fogalmam sincsen…egyszerűen nem tudom.Majdnem mindennap ezt
álmodom és az is keresztbe tesz,hogy Briana egyfolytában a nyakamon lóg,s akkor
még én vagyok a rossz apa…ma is én pelusoztam át..-még szerencse,hogy nálam
voltunk,mert ez egy kávézóban vagy bárhol máshol elég érdekes szituáció lett
volna.
-Lou,Lou
nyugi!Tudom nagyon jól,hogy szereted Freddie-t..nem is kérdés.Briana-t
utálod..ez sem kérdés,viszont Zayn iránt mit érzel?Szereted?-elfordultam.
-Nem
tudom,Liam!Már nagyon régen láttam.Biztosan nem lett hirtelen a nagy nőfalóból
meleg srác…s ha még ez is megtörténne,úgy sem szeretne viszont..engem nem
hiszem.-kikerekedett a szeme és felnevetett.
-Most
buktál le,Lou.Olyan egy idióta vagy…szereted Őt,de te fosol..ennyi!És most kösd
fel gatyádat és emeld fel a telefont vagy nem állok jót magamért.-meglepetten
figyeltem a reakcióját,én pedig tettem amit mond.Remegő kézzel és hevesen verő
szívvel emeltem fülemhez a telefont.-jézusom mennyire beszari vagyok…
-Igen?-Zayn
hangja olyannyira hirtelen ért,hogy meg sem tudtam szólalni.Liam-re néztem,aki
csak a kezével intett,hogy gyerünk már.-Haló?
-Khm..Szia.-Liam
fejen csapta magát és nevetve terült el az ágyon,viszont én még mindig mereven
ültem.
-Louis?-mintha
örült volna a hangomnak.Kiséé felbátorodtam és magabiztosabb hanggal
válaszoltam.
-Igen.-élesen
beszívta a levegőt és megköszörülte a torkát.Ismét elgyengültem,ahogyan eszembe
jutott,milyen szexin csinálta ezt a cselekvést…velem ellentétben.
-Már
én is hívni szerettelek volna.-a szokásosnál ellentétben most halk,sejtelmes
hangon beszélt…és,mintha várna valamire.
-Oh…akkor
örülök,hogy végül én hívtalak.-Liam még mindig a fejét fogta és rázta
azt.Mérgesen néztem rá,de rám se bagózott.
-Összefutunk
ma?-hirtelen szólalt meg.Meglepődtem,mert általában nem szokott ilyen
egyszerűen társalogni.
-P-persze,és…hol?-már
szidtam is magam amiért nem hívtam át magamhoz..de ismét magához képest furcsa
válaszával megnyugtatott.
-Nálad?Vagy
ma nem érsz rá…oh,de hülye vagyok.-kínosan felnevetett.Éreztem a
beszélgetésen,hogy ez nem szimpla dumálás…Hiányoznak a régi Zouis pillanataink…
-Hé,hé..nem,vagyis
nekem teljesen jó.Hánykor?-Liam szeme felcsillant én meg vigyorogtam,mint a
vadalma.
-Öhm,nekem
most is jó…elküldöd a címet?-nagyon örültem,viszont az idegesség is elkapott…nemsokára
idejön!
-Persze,SMS-ben
jó?Azonnal küldöm.
-Tökéletes,akkor
nemsokára,nagyjából úgy egy félóra és ott vagyok..sietek!-jól esett az utolsó
szó..eléggé.
-Okés..-már
leraktam volna,mikor visszaszólt.
-Ja
és Lou!?-hümmögtem egyet..-Alig várom,hogy beszéljünk.-ha jól hallottam
vigyorgott.Én is…..
-Én
is,szia.-lehuppantam az ágyra,miután leraktam és bárgyún vigyorogtam.
-Na?Mi
van?-Kizökkentem gondolkodásomból és vigyorogva néztem Liam-re.
-Háááát,jön.Ide..-el
is küldtem neki azonnal a címet,szóval már biztosan idetalál.
-Mármint
most?-meglepve figyelt.
-Aha…szóval
nem baj ha….-néztem az ajtó felé.Felnevetett.
-Dehogyis…amúgy
is menni készültem.Aztán csak okosan!-nézett rám szigorúan,mire csak
hozzávágtam egy párnát.
-Nem
vagyok kisgyerek Li,oké,hogy néha úgy viselkedek…de ez más.Basszameg,de nem is
láttam egy éve…-elunt képpel figyelte vergődésem,majd intett és kiment.Mi?
-Liam?Hova
mész?
-El..nem
tartom a gyertyát az orgia közben jó?-ráhagytam majd bementem a fürdőbe,hogy
egy kicsit jobb külsőt varázsoljak magamnak.
Talán
kicsit elidőztem,ugyanis mikor elzártam a csapot csengettek.Megállt bennem az
ütő.
Életemben
nem siettem még ennyire,de csak annyira volt időm,hogy a hajam megtöröljem és
felvegyek egy vékonyabb köntöst,hogy legalább ne csurdogáljon rajtam végig a
víz.
Másodszor
hallottam a csengőt,de akkor már rohantam az ajtóhoz.
Amikor
kinyitottam,mindketten lefagytunk.Egy fekete melegítőnadrágban volt és egy
naracssárga dzsekiben,viszont….rettenetesen jól nézett ki.A haja a rengeteg
színes festék után ismét eredetiben pompázott,s a megszokott borostája az arcán
volt,mint mindig.
-Uh,sz-szia
Lou.-hiába voltunk mindketten pasik~én biszex-ként,ő pedig
hetero-ként~láttam,ahogy végignézett rajtam.
-Öhm,neharagudj.Éppen
zuhanyoztam,siettem de nem gondoltam,hogy ennyire hamar érkezel.-Lehajtotta a
fejét és hajába túrt.Inkább elnéztem,mert imádtam,mikor ezt csinálja.
-Nincs
gáz,te ne haragudj amiért ennyire korán jöttem,csak….-itt félbehagyta mondatát.
-Csak?-kérdőn
néztem rá mosolyogva.
-Látni
akartalak már,na.Olyan régen volt már..és,hiányoztál.-olyan megkönnyebbülés
lett úrrá rajtam,hogy hirtelen öleltem át.Hajamból csepegett még a víz,de ahogy
észrevettem nem érdekelte.Olyan jó volt végre látni és hallani a hangját.
-Nekem
is hiányoztál.-nagyot sóhajtottam majd elengedtük egymást.Kissé kínos volt,de
hamar feloldódtunk hála a jó égnek.Nem tudtam volna vele lenni,ha feszengünk
közben.
Idő
közben felöltöztem és megittunk egy-egy bögre forró teát is,s végigbeszéltük az
időt.Elmesélte,hogy mennyire örül annak,hogy szeretik amit csinál és boldog,bár
sajnos nem teljesen…ezt nem fejtette ki bővebben.
Én
is meséltem neki ezt-azt,s lehet,hogy már egy idő után idegesítő volt,de mindig
megemlítettem Freddie-t.Hiába utálom az anyját,Őt nem lehet nem szeretni.
-Nagyon
szereted Őt,ugye?-a kanapén ültünk egymással szemben,kezünk-lábunk néha
összeért,de mindig éreztem a furcsa érzést a közelében.Tényleg szerelmes vagyok
belé?
-Nagyon,el
sem tudom mondani mennyire.Lehet,hogy ő volt életem legnagyobb hibája,de egyben
a legjobb is…a fiam.
-Briana-t
szereted?-felhorkantam.
-Úgy
nézek én ki?Nem…ő biztosan egy rossz hiba volt az életemben,és már le se tudom
vakarni magamról.-közelebb ült egy picit,amit nem tudtam mire vélni,de nem
foglalkoztam vele.Csak beszéltem és beszéltem.-Zayn,te m-mi..?-lepisszegett.
-Tudod
mi életed legnagyobb hibája?-arcomtól öt centire suttogta a szavakat.Megráztam
a fejem,de végig a szemébe néztem.-Ez…-óvatosan lehunyta szemeit és közelebb hajolt
hozzám.Megijedtem,fogalmam sincs mitől,de ahelyett,hogy megtettem volna és
visszacsókoltam volna,még azelőtt húztam el a fejem,mielőtt megtörtént volna.
-É-én…-megrázta
a fejét.
-Nem,ne
haragudj rám.Hülye voltam.Teljesen úgy jött le nekem,hogy te is így érzel…de
ezek szerint…sajnálom.-leült a kanapé másik felére én pedig mozdulni sem
bírtam.Lesokkolt.Mekkora fasz vagyok!
-Zayn?-nem
figyelt.Végre vettem a bátorságot és odamentem hozzá.Leguggoltam elé és
felemeltem fejét a kezemmel.-Hé!
-Mi
az,Lou?Jó,oké,mondd a képembe hogy egy mocskos buzi vagyok,de ne í…-szájára
raktam a tenyerem vigyorogva.
-Fogd
már be és figyelj ide!Csak megijedtem,Zayn!Semmi ilyesmiről szó sincs…miért
mondanék rád olyat,ami nem vagy?-furcsán nézett rám,de csak feltérdeltem mellé
a kanapéra s hirtelen tapadtam ajkaira.Meg sem vártam míg felocsúdik,nyelvem
átdugtam a szájába és faltam ajkait forrón.Visszacsókolt,de még hogy!Kezeit
éreztem meg a derekamon én pedig az ölébe ültem és egyik kezemmel hajába
túrtam,míg másikkal a nyakát simogattam.Levegő hiányában el kellett válnunk,de
apró puszikat még adtam ajkaira.Fülig érő mosollyal viszonozta őket aztán
megölelt.Elhúzódtam és egy utolsó puszi után a nyakára tapadtam.Neveéstől
rázkódott és lerázott magáról.
-Na,pedig
olyan jó volt.-mindketten nevettünk.
-Kedvellek,Zayn…nagyon.-csillogó
szemekkel nézett rám,s még mindig az ölében ültem.
-Én
is,Lou…sőt.Szerintem szeretlek.Nagyon rég láttalak,de idióta dolgok játszódtak
le mostanában a fejemben…és,huh.Szeretlek.-ismét egybeforrtak ajkaink és egy
több perces csókcsata után végre én is megszólalhattam.
-Szeretlek.-most
eldöntöttem magamban,hogy sosem leszek tőle ennyire sokáig távol.Nagyon
hiányzott már..
-Mikor
láthatom Freddie-t?Szívesen megismerném..
-Bármikor,viszont
készülj fel,hogy Briana nem fog bírni…mindenkit utál,aki körülöttem
van.-felnevettünk.
-Nem
csodálom…de valamiért én sem bírom Őt.
-Nem
is fogod…-nagy sóhajjal visszaültem az ölébe és újabb csókcsatának kezdtünk
neki….imádom.
-Na?Hiba
volt áthívni?-Liam-et hívtam fel egyből miután Zayn-nek mennie kellett.
-Nem,Li..Nem
volt hiba.Ez volt életem legjobb döntése!-igen,egyértelműen szeretem Zayn-t.
Este,mielőtt
lefeküdtem még váltottunk pár üzenetet…
„Holnap látlak? Z.”
„Ha elugrasz velem Freddie-ért,akkor mindenképpen” xoxo,L”
„Már alig várom! Z.”
„Én is,jóéjt Zayn,szeretlek” xoxo,L”
„Jóéjt Lou! Én is szeretlek! Z.”
Ez az apukásdi valami eszméletlen jó volt! A valóságban nem nagyon jön be ez az egész szitu, de itt annál inkább! Lounak annyira jól állt az apa szerep. Csakúgy olvadoztam! És persze Zayn, Ő volt az aki ide a legjobban kellett! A vége felé volt a legjobb!❤
VálaszTörlésPuszi: Sophia ❤
Igen,igen..ez az apukás sztori nekem sem a kedvencem,de csak úgy jött egy ötlet és ez lett belőle.
TörlésLehet,hogy lesz még ilyesmi sztori,de most másnak szentelek nagy figyelmet...lesz egy Hatalmas meglepetésem nagyjából az iskola befejezése környékén,kb két-három hónap múlva..;)
örülök,ha tetszett!
pussz,Niky
én is szeretlek az írásaid miatt <3
VálaszTörlésén meg azért szeretlek,mert komizol mindig <3
Törléspussz,Niky
Szia!
VálaszTörlésHmmm nem tudom mit mondjak csak azt tudom, hogy Isteni volt. Nagyon tetszett.
Puszi❤
Szio!
TörlésTőled már megszoktam...:D örülök neki,szerettem írni..de te már tudsz a meglepiről...<3 majd kapsz részletet.
pussz,Niky