The Sky Is The Limit/1?

Sziasztok!

Amint látjátok ez egy sztori első része lenne,de nem tudom,hogy érdemes-e folytatni..nagyon hosszú lett ez is..bő 3600 szó,de remélem tetszik.

Várom a véleményeket,illetve a visszajelzéseket arról,hogy szeretnétek-e folytatást ebből vagy sem!

Jó olvasást!

Always in your hearts,Niky

Szemeim erősen összeszorítottam és próbáltam mélyen,s talán még annál is mélyebben elmerülni a gondolataimban.Nem akarom többé ezt csinálni!Szinte percre pontosan minden egyes nap így török be a szobámba és vetődök le az ágyamra.Sírva.

Nagyjából fél éve kezdődött mindez,de már azelőtt is érezni lehetett a feszültséget…köztünk…a bandában.

Mindenki azt szajkózza,hogy csak egy pillanatnyi kilengés ez az egész,de nem az.Már rég nem az.Szerintem senki nem gondolkozik fél évet azon,hogy véget vessen annak,amit már eddig felépített.Senki,rajtam kívül.Én is csak azért,mert már magamra sem ismerek…

Ne mondja senki,hogy 175 cm körüli embernek 56 kg-nak kell lennie,mert akkor kiröhögöm.Folyamatos betegségek is gyötörnek,de erről is csak magam tudok…senki más.Sem Hazz,sem Loulou,sem Li és legfőképp  nem a kicsi Nialler.

Hamarosan tavaszodik,én pedig ahelyett,hogy kint élvezném a napsütést..már ami lehet,a turné miatt,itt bőgöm álomba magam.

Megpróbáltam már beszélni a fejesekkel,hogy vagy kiengednek egy kicsit vagy megteszem…kilépek,viszont eddig nem volt hozzá bátorságom.A fiúkkal pedig nem szeretnék erről beszélni…túlságosan fájna.Nem akarom látni a fájdalmat az arcukon.

Harry biztosan napokig gyötörné magát és sokat sírna…ismerem.

Liam próbálná összerakni a bandát…már ami maradt belőle,de tudom,hogy ő is összetörne…talán ő megbékélne később.Talán.

Louis nem bocsájtana meg..sokáig.Túl büszke és túl érzékeny,miatta sem szerettem volna megtenni ezt a rohadt nagy lépést.

Na és a kicsi Niall…direkt hagyom mindig Őt utoljára.Ő a legfőbb ok,hiába áltattam magam azzal,hogy ha maradok és gyötröm magam,akkor egy idő után elmúlik ez az érzés..nem.

Látom rajta,hogy összetörik minden egyes nap,mikor Perrie-t megcsókolom…bár higgyétek el,nem szándékosan teszem.Nem szeretem…már nem.Ez is egy olyan dolog amit a Modest! kitalált…viszont már nem bírom.

Nem tudom magamban tartani a dolgokat…nem megy.

Éppen ezért hívtam fel édesanyámat..hajnali egy órakor.Ugyanis ekkor tört ki belőlem a keserves zokogás és már nem bírtam.

-A-anya…-szipogtam a telefonba,a könnyeimmel összekenve mindent.

-Kisfiam…-szakadozottan vette a levegőt,utálom mikor ilyen…miattam szomorú.

-Nem-nem bírom tovább.Muszáj..beledöglök anya.-hason feküdtem az ágyon és a bal kezemre hajtottam a fejem,hátha így kevésbé lesz hallható a sírásom.

-Tedd meg,kérlek.Én kérlek rá.Tudom,ez volt az álmod,de nem ilyen áron…nem tudom végignézni ahogy tönkre teszed magad,tönkre tesznek!-elcsuklott a hangja.

-Már olyan rég gondolkodom ezen…és nem tudom kivel megbeszélni.Imádom a fiúkat,de…de nem tudnék a szemükbe nézni.Túl fontosak nekem,hogy összetörjem őket.-itt is a Kicsi Niall arca jelent meg előttem.-Haza akarok menni..hozzátok,anyu.-meghallottam sírását.

-Pakolj össze,gyere haza Mal.-összeszorult a szívem,mikor meghallottam a becenevemet.Akkor adta nekem,mikor kiskoromban az óvodában be kellett mutatkoznunk..és nem tudtam kimondani a nevem,csak annyit,hogy Mal.Azóta így hívnak otthon.Istentelenül hiányoznak.

-Még nem tehetem…muszáj megtennem a lépéseket,anya.Le kell rendezzem ezt,mind a fiúkkal,mind a főnökséggel.-letöröltem a könnyeim és próbáltam nem kiengedni többet a szememből.

-Ahogy szeretnéd,de tudod,hogy bármikor is jössz én várlak.Bármikor jöhetsz.-jó érzés volt ezt hallani.Tudom,hogy anyukám az életénél is jobban szeret és bármit megtenne értem.Ő látja bennem a régi Zain-t..aki még i-vel írja a nevét és ülepes nadrágokat hord magán idióta nyakláncokkal és karkötőkkel.

-Köszönöm anya,nagyon szeretlek és annyira hálás vagyok,hogy bármikor felhívhatlak.

-Ne köszönd,ez természetes.Most viszont feküdj le aludni,hosszú koncerten vagytok túl.Pihend ki magad és holnap gondold át ezt még egyszer,s ha biztos vagy ebben…mert remélem igen,akkor ne habozz.És mindenek előtt beszélj a fiúkkal,megértenek majd.-igazat kell adnom neki,mindenben.

-Rendben anya,szeretlek.-hallottam,hogy elmosolyodik.

-Én is szeretlek Mal,jóéjszakát!-újból felfelé kunkorodott a szám,ahogy meghallottam a nevem.

-Jóéjt.-kinyomtam,s magam mellé dobtam a készüléket úgy,hogy közben nem néztem föl…

Olyan ürességet éreztem,mint még soha…de egy kicsivel mintha több önbizalmam és bátorságom lett volna.

-Hamarabb el kellett volna mondanod Zaynie!-Liam hangja olyan élesen hatolt be a gondolataimba,hogy leestem az ágyról.Falfehér arccal és kikerekedett szemekkel néztem rá és a többiekre.Sírtak..ahogy én is.

-Tudod,hogy mi mindig itt vagyunk neked és bármit elmondhatsz.-Harry szinte elszorította Lou kezét…

-Nem volt szép tőled.-Lou csak ennyit mondott,de láttam,hogy csalódott és dühös,megértem..

Nem így kellett volna megtudniuk ezt az egészet.

-Ennek ellenére is tudd,hogy itt vagyunk neked és szeretünk..-Niall vörös szemekkel és könnyes arccal,illetve egy kis halvány mosollyal közölte velem ezeket.Olyan furcsán mondta.

-É-én..-lehunytam szemeim,s éreztem,hogy pár könnycsepp utat tör magának.-csak..ne haragudjatok rám,kérlek.Nagyon szeretlek titeket,és nem akartam,hogy fájjon nektek.Nekem bőven elég volt az elmúlt hét hónap így,de már sok..-döbbenten figyeltek.

-H-hét hónap?-Liam úgy nézett rám,mint egy szellemre.

-De hisz hallottátok,nem?-megrázták a fejüket..

-Csak annyit,hogy már nem akarod ezt velünk..és..és,hogy szeretsz minket.-Harry mosolyogva jött közelebb és leült mellém az ágyra.Viszonoztam mosolyát.

-Anyával beszéltem,mert…veletek nem akartam erről.-lesütöttem szemeim.-Féltem,hogy megutáltok.Már nem bírtam magamban tartani..túl sok.-sóhajtottam egy nagyot és letöröltem a könnyeim.

-És..most akkor ennyi?Ezt akarod?-Louis meggyötörten kérdezte,egyik lábáról a másikra billenve.

-Nem tudom,Lou.Nem bírom már.Azt is megszabják,hogy mikor ehetek,arról nem beszélve,hogy az a hülye esküvő is csak reklámfogás.-hátrahőkölt mind a négy.

-M-mi?-Niall tátott szájjal figyelt.

-A menedzsment nem fogadja el,hogy…hogy mást szeretek.Ha szép szóval nem megy,akkor jön a fenyegetés..ismeritek nem?-erőltetetten felnevettem,míg a többiek eltorzult arccal figyeltek,ismét könnyes szemekkel.

-Hogy tudtunk ennyire átnézni rajtad?-Harry magához húzott és jó szorosan a karjaiba zárt.Szívfacsaró volt nézni ahogyan a többiek is ott toporogtak az ajtónál.Széttártam a kezeim és vártam,hogy ők is átöleljenek.Olyan nagyon hiányzott már!

Louis habozott még egy kicsit,de aztán elnevette magát és sietősen átkarolt mindannyiunkat.

Egy pár percre elmúlt a rossz érzésem,miszerint hamarosan el kell őket hagynom…vagyis távol kell lennünk egymástól.

Mikor már kezdett elég kínossá válni a helyzet,mindenki szépen kibontotta magát a karok közül és csillogó szemekkel néztem végig mindannyiukon.

-Z-zayn?-Niall az ujjait birizgálva,reménykedve nézett a szemembe.Olyan szép szemei vannak!-Beszélhetek veled négyszemközt?-felcsillanó szemekkel figyeltem fel rá.

-P-persze.-felálltam az ágyról és készültem kimenni,mikor a többiek felálltak és arrább mentek.

-Majd mi kimegyünk..és,Zayn?Kitalálunk valamit,ne aggódj.A testvérünk vagy,ezt ne felejtsd el!-boldog voltam.Louis-tól még kaptam pár sunyi pillantást,de csak szigorúan néztem rá…tud arról,hogy én és Ni..

-Öhm,miről szerettél volna beszélni?-másfél méter volt közöttünk nagyjából,de hamar csökkent ez a táv.Az eddig félénk viselkedése hamar átváltott magabiztossá,és olyan hamar szelte át köztünk a távolságot,hogy azt se tudtam,hogy vegyek-e levegőt vagy ne.Ajkait az enyémekre tapasztotta,mire csak megremegtem,belül és kívül is.Eddig miért nem tette meg?Miért most?

Kiűztem a gondolatokat a fejemből és csak Rá figyeltem,ahogy próbál irányítani,s most az egyszer hagytam is magam..hagy élvezze ki.Én élveztem,afelől semmi kétségem sincs.

Nyelvem átcsúsztattam szájába,mire azt jól megszívta és nyaldosni kezdte a sajátjával…kikészít.

Kezem hajába vezettem és meghúztam,amivel sikeresen átvehettem az irányítást…átadta magt nekem..istenem.

-Akkor nem beszélgetünk.-felkuncogott és az ágy felé kezdett tolni.Elfeküdtem rajta és hagytam,hogy a csípőmre üljön.Természetesen megfordult a fejemben,hogy felnőtt tartalmú dolgokat művelek vele,vagy csak szimplán kielégítjük egymást,de szerintem Ő is érezte,hogy ennek nagyon nagyon nincs itt az ideje.-Hé,hé.-kuncogtam,ő pedig belefúrta a fejét a nyakhajlatomba.Úgy imádom,hogy majdnem huszonkettő évesen ennyire félénk kis dög.

-Ne haragudj.-belemotyogta bőrömbe.Lehelete csiklandozott.

-Úgy nézek ki,mint aki haragszik?Tudod te mennyi ideje várok erre?-meglepetten emelte fel a fejét.

-Mi?-nyelvével benedvesítette alsóajkát és akaratlanul is oda tévedt a tekintetem..oh,az előbb még ízlelhettem azokat a forró ajkakat.-D-de te…mást szeretsz.-elhúzta a száját.

-Ha jól emlékszem nevet nem mondtam!-orrom az övéhez érintettem és egy eszkimó puszit váltottunk.

-Akkor…-kezem közé vettem kipirult arcát és egy gyors puszit nyomtam szájára majd belekezdtem.

-Igen,Kicsi Niall…szeretlek.Téged szeretlek.-ismét könnybe lábadt szemekkel vizslatott.

-É-én is!Én is szeretlek Zayn!-türelmetlenül kereste meg újból a szám és kebelezte be azt a sajátjával.Belesóhajtottam szájába és vigyorogva csókoltam.Néhol összekoccant a fogunk de próbáltuk minél tovább húzni…nem akartam elengedni,szeretem a fenébe is.Nagyon szeretem.

Mindenét,a piszkosszőke haját,de a gyönyörű barna hajkoronáját is,mert nem mindig szőke,a kis szöszi.Az öltözködését,hogy összevissza kapja magára a ruhadarabokat,de neki még a vécé ajtó is jól állna.A laza stílusát,nem kombinál és nem komplikál túl semmit…mindig ott van ha kell az embernek és a legfőbb dolog az,hogy mindig őszinte.Sosem hazudik,bármiről legyen szó,Ő mindig az igazat mondja,még ha az nem is szép.Tiszteletre méltó ember,de persze Ő sem tökéletes.Vannak idióta berögződései,mint például,hogy reggel a müzlit kakaóval csinálja tej helyett.

Képes az éjszaka közepén is kimenni és fogat mosni,mert utálja ha büdös a szája.

Utál mosogatni,s ha rajta múlna naponta kellene étkészletet venni,mert Ő egy darabot sem mos el.Ebből adódik,hogy egész trehány..de ki nem az?

Egy nap minimum háromszor átöltözik,mert állítása szerint folyamatosan izzad,s képtelen ugyanabban a „büdös” ruházatban maradni.Őszintén szólva én még egy kiadós koncert után sem éreztem rajta az izzadság szagot,nemhogy egy átlagos nap után,de mindig ráhagytam,mert így legalább többször láttam félmeztelenül.

Nem utolsó sorban pedig,ha hiszitek ha nem,mindennap borotválkozik.Sosem láttam túlzott borostával az arcán,de szereti magán ha puha és sima a bőre,ezért nem sajnálja kiadni a pénzt a legjobb gépekre sem.

-Na miaz?Nagyon elmerültél a gondolataidban..-orrával megbökte arcom miután elhúzódott.

-Bocsi,rajtad agyaltam.-megforgatta a szemeit és egy puszi után lemászott rólam.Nem engedtem.

-Hova szöksz?-vigyorogva mászott vissza rám.

-Ennyire nem vagyok érdekes lény,hogy percekig,mozdulatlanul,pislogás nélkül rajtam lehessen agyalni.-meghúztam a fülét.

-Pedig igenis érdekes vagy.Hidd el,hogy azon is eltudok gondolkozni,hogy miért tartod olyan szexin a kanalat minden reggel.A kezedről az öledben pedig ne is beszéljünk.-füléhez hajoltam,ami már eléggé kezdett vörösleni.-Tudom,hogy a reggeli merevedésed takarod vele,de előttem nem kell.-beleharaptam a bőrébe és egy puszit nyomtam füle mögé.

-Ne legyél már paraszt.-nevetve csapott a mellkasomra,mire megfeszült az izmom és reflexből löktem fel a csípőm.Elhallgattunk mindketten.Lehunyta szemeit és egy nagyot sóhajtott.-Ha nem akarod,hogy egy percen belül meztelen legyél,akkor ilyet nem csinálsz!-dorgált meg.

Hogy az istenbe nem vettem észre azt,hogy ennyire nagy hatással vagyok Rá?Tudtam,hogy nem vagyok közömbös számára,de nem tudtam,hogy ennyire…jézusom.

-Szeretlek.-elmosolyodott és egy pillanat alatt,majd óvatosan fonta ajkait az enyémek köré.Nem is lehetne ennél gyengédebb..csak épp érintettük egymás ajkát..na itt lett elegem,nagyjából két perc után.Úgy kaptam utána,hogy talán még a vére is kiserkent,miközben beleharaptam ajkába.Vadul faltuk egymást,s épp szitkozódtam magamban,hogy már a pólóját készülök levenni,mikor egy hirtelen ajtónyitódást hallottunk.Abban a pillanatban leugrott rólam és megilletődve bújt a mellkasomba hevesen verő szívvel…éreztem.A kis nyuszi..

-Khm,bocsi skacok…nem akartam zavarni,csak gondoltam megnézlek titeket,már régóta bent voltatok.-hatalmas vigyorral a képén csukta vissza maga után az ajtót Lou.

-Nehogy eltűnjenek a dildóid …Hazz nem örülne neki.-kiabáltam utána.

-Na!Nehogy elvedd már szegénytől….-felnevettem.

-Mi is felhasználhatjuk!-kacsintottam és próbáltam kimászni az ágyból,de egy kar visszahúzott.

-Ne rohanj..legalább hagy beszéljenek ki,addig is elleszünk.-és újra megcsókolt.Nem lehet megunni,oh jézus.Jobb felejtőeszköz,mint az alkohol…

-Annyira jól csókolsz.-félénken elmosolyodott és az eddiginél is próbálta jobbra varázsolni a szájmunkáját..

-Egyszer szét foglak tépni!-belenyögtem a csókunkba és még vagy húsz puszi után egy hatalmas vigyorral a fejemen álltam fel.

-Ha hagyom!Most viszont menjünk,még azt hiszik megettelek.-elpirult és egy cuppanós puszi után kivágtam az ajtót.

-Na a gerlepár!Már ideje volt!-Lou összedörzsölte a tenyerét és mindentudóan harapdálta a száját,mire Harry eléggé feszülten…vagyis mereven ült a kanapén.

-Ne köcsögösködj!Öhm,Zayn?Honnan tudsz te a dildókról?-Liam életfunkcióit mentette,ami annyit tesz,hogy próbált nem megfulladni a frissen főtt forró feketekávétól.

-Liam,minden oké?-köhögött még vagy két percig aztán vörös fejjel hátradőlt a fotelban.

-Kösz,most már ja.Örülnék ha a seggdugaszos játékaitokat nem fényes nappal hoznátok fel témának,köszöntem!-fogdosta a nyakát és levezetésképp még köhögött egyet-kettőt.

-Okééé.De azért erre még válaszolj kérlek!-fordult felém Hazz.

-Mivan?Süket nem vagyok,és mikor egy buszban utazunk eléggé..hangosak vagytok ahhoz,hogy halljam,kinek mi van éppen a seggében.-kínosan felnevettek,Niall meg hahotázni kezdett.

-No,de mire jutottatok?Azt mondtátok agyaltok.-komorodott el mindenki.

-Igazából két lehetőség van…vagyis három,de abból kettő az nem igazán fekszik.-Liam az ujjait mozogtatta egymáson.

-Az első az az,hogy nem hagyunk téged..és veled együtt fejezzük be ezt.-Lou hangja megakadt míg kimondta…azt sosem engedném.Hevesen ráztam a fejem.

-A második az az,hogy mi négyen folytatjuk,te pedig éled az életed egyedül,szólóban..vagy visszavonulva.-ez már elfogadhatóbb,viszont olyan rosszul hangzik.Harry feje fél világot érő volt.

-A harmadik pedig az az,hogy összedugjuk az okos buksikánkat és kiötlünk egy jó kis beszélgetést a menedzsmenttel,hogy befejeztük!-Liam semmilyen mimikát nem mutatott,szóval ez teljesen úgy hangzott,mint az első.

-Bővebben?-feszült hangulat került középpontba.Hasam görcsben volt,már a gondolattól is,hogy elmegyek mellőlük,a Kicsi Nialler-em mellől,egy szó nélkül.Isten őrizz!

-Összedobjuk a pénzt,leszarjuk a szerződést és egy olyan céghez szerződünk le,akik tiszteletben tartják a magánéletünket!-tátott szájjal figyeltem.Mi?Képesek lennének erre értem?

Niall-emre néztem,aki fülig érő vigyorral ajándékozott meg és szemei úgy csillogtak,mint mikor  szobában estem neki.

-E-ehhez nem tudom,mit szóljak.Még fel kell dolgoznom.-kerek szemekkel néztem körbe rajtuk.Tényleg igazi testvéreim..ha eddig nem hittem 1000%-ban ebben akkor most már igen.

-Nem örülsz?Vagy ez neked nem jó?-Lou halkan szólalt meg,tőlem balra.

-Mi?Még hogy nem jó?Tudod te mennyire meglepett és örülök?Ezt megtennétek értem?-könnyeimmel küszködtem.

-Ennél többet is megtennénk Zaynie,ha már nem vettük észre időben,ami a lelkedet nyomta és az orrunk előtt volt.-Niall hozzám bújt én pedig átfontam a karommal,majd egy puszit nyomtam a puha,illatos hajába.

-Olyan édesek vagytok,hogy az nem igaz.-Hazz olyan sziporkázó szívecskeszemekkel nézett ránk,hogy Lou majdnem elhányta magát,pedig ő is szokott kifejezetten nyálas dolgokat művelni.

-Még egy ilyen romantikus beszólás,nekik,és egy hétig nincs farok.-Lou egy kézzel megfogta párja arcát és egy mozdulattal tolta bele Hazz szájába a fürge nyelvét.Ide láttam-három méterre-hogy mennyire szenvedélyes a csókjuk.

Nialler kiguvadt szemekkel figyelte őket,s mikor észrevette,hogy nincs egyedül,eléggé feltűnően kezdett el fészkelődni az ölemben.Oh,felizgult a kicsike.

-Vagy nyugton maradsz,vagy itt helyben juttatlak a csúcsra.-hihetetlen,hogy még nincs fél órája,hogy összejöttünk(összejöttünk?) és máris olyan forró közöttünk a hangulat,hogy Liam lassan elájul a belőlünk áramló feromontól.

-Na,most lett elég.Harry, Lou!Ott a szoba,lehet menni.Leszarom,hogy ki farkal meg kit,azt is hogy hány műfarok van a seggetekben és a csókcsatátok cuppogásaitól is kíméljetek meg,köszönöm.-ezután egy nagy levegővétellel hozzánk fordult.-Zayn,Niall.Azt vágom,hogy most jöttetek össze,de kérlek…ennyire én se vagyok nyálas.Vidd be a szobába és beszélgessetek a yorkshire terrier-ek szőrének illatáról..vagy farkald meg te is,de ne itt.Ezt is köszöntem.

Lefagyva figyeltük ahogy feláll és a kávésbögréjét a mostogatóba teszi,majd nagyot nyújtózkodva továbbáll az előszobába,ahol felhúzta a cipőjét és a kabátját,aztán fütyülve kibaktat az ajtón,egy intés után.

-Ez…durva volt.-szólaltunk meg négyen egyszerre,s elnevettük magunkat.

-Az,viszont mi szerintem…megfogadjuk a tanácsát.Harry-nek úgy is egy kis fegyelmezésre van szüksége.-Lou átment közönségesbe,de a szemei már az orgazmusuk előzményeit pergette le.

-Nyugodtan.Mi is levonulunk lassan.-lassú pillantásokkal követtem Niall tekintetét,egészen a szobám ajtajáig.

-Elvonulunk?-felemeltem a csípőjénél fogva az ölemből és az ajtóhoz támogatva lépegettünk el.

Ahogy becsuktam az ajtót már döntöttem is neki.Édes csókban részesítettem és addig szívtam a nyelvét míg szusszal bírtam.

-Ez..ah..fajtah…mód…nagyohn..tetszik.-számba nyögött és kezével a mellkasomon simított végig,egészen a gatyámig.

-Uh,ne…vagyis..még ne.-totál idiótának nézett,de én csak hátraléptem egyet és a hajamba túrtam.-Ne haragudj,kérlek.Szeretlek és még csak ma vallottuk be egymásnak…én tényleg komolyan gondolom veled és ha ezt elszúrom azt nem élem túl.Csak azt akarom,hogy neked teljesen jó legyen ez a helyzet és ne érezd magad feszülten és szeress és…-elém állt nevetve és ajkaimra tapasztotta a sajátját.

-Ssssh,nyugi.-nevetett.-Értem,én sem szeretném elsietni,szeretlek.Viszont,ha mindketten ugyanarra vágyunk és csak fosunk a következménytől akkor hol a kockázat?Igen,ma jöttünk össze,de ez még nem jelenti azt,hogy nem lehet semmi.-nyelvével végignyalt a nyakamon és marokra fogott a fekete farmerom anyagán keresztül.

-Igazad van…-lehunytam a szemeim és ismét hagytam magam elgyengülni a karjaiban,pedig szentül hiszem,hogy rohadtul nem én vagyok a passzív,de azt is tudom,hogy Ő szöges ellentéte annak,amit a hétköznapokban mutat….egy vadállat az ágyban.

-Mi lenne,ha egy kicsit ismerkednénk egymással?-ismét rátapadt a nyakamra és erősen kezdte szívni…ma mindent szív..hm.Megfogtam és az ágyra toltam,majd fölé másztam.Hagytam,hogy kiélje magát a nyakamon,majd utána én kezdtem felfedezni a nyakát.

-Szerinted,ha kiszívom a nyakad meddig marad ott a nyoma?-nyögött egyet aztán nyitotta szólásra a száját.

-Próbáld ki!-addig szívtam míg már belesajdult a nyelvem és a szám is.Elégedetten nyomtam apró, nyálas puszikat a mellkasára.Igen,a mellkasára,mert időközben lekaptam róla egyetlen apró kis mozdulattal majd elhajítottam valamerre.Hófehér bőre csak úgy vonzotta a tekintetemet,s bele sem mertem gondolni,hogy milyen is lesz a férfiasságának látványa…hamarosan kiderül.

-Először t…-megcsókoltam,s úgy hallgattattam el,ahogy nemrégiben Ő engem.

-Hagyd,hogy élvezzelek egy kicsit.-bólogatott és egy nagy szusszanással az ágyra döntötte magát.Mostmár bármiféle megerőltetés és izom feszítés nélkül.

Lassan haladtam lefelé,egészen a nadrágja széléig,ahol megállapodott a kezem és becsúsztattam a kezem,be az alsójába.Amint megéreztem keménységét,s azt,hogy nem épp egy kis mérettel van megáldva,szaggattam is le róla a farmert majd a bokszert is.Egyre gyarapodó lihegésétől csak még jobban fokozódott bennem a vágy,s remélem Ő is érezte,hogy mennyire ki vagy miatta.

Úgy véltem,hogy ezen alkalomkor nem vetem be a nyelvem,csakis a kézimunkára hagyatkozom.Így is tettem,hiába kínzott a vágy,a kéj,nem engedtem nekik,s csakis csak az ujjaimmal vettem körbe hosszát…ami kifejezetten szép darabnak minősíthető,legalábbis a szememben biztosan.

Direkt nem akartam most az ajkaimmal kényeztetni Őt,mert így legalább láthatom mennyire aláveti magát a vágyainak.Egyik kezemmel körbefontam péniszét,úgy ahogy magamnak szoktam…teljesen úgy,tökéletesen illett a kezembe.A másik kezemet pedig a belsőcomjára illetve a heréire tettem,néhol ide,néhol oda.Általában a heréin pihentettem a kezem,mert ahogy láttam földöntúli élményt okoz már csak az is,hogy ha hozzáérek.Sorozatban nyögdécselt,a kezem ritmusára,ami egyre csak gyorsult.Ismerem az érzést…mikor már érzed,hogy egy hajszál választ el az orgazmustól,de elzsibbadt a kezed,alig tudsz gondolni,s nincs előtted más csak a mennyország,valamint az a személy akire közben gondoltunk.

Mind hazudik,aki azt állítja,hogy önkielégítés közben nem gondol senkire.Mindenki gondol valakire,vagy ha nem is egy konkrét személyre,egy hangra,egy aktusra mindenféleképpen.

-Gyorsabban…mindjárt.-csípőjét fellökte,hátha így hamarabb szabadul a feszítő érzéstől,de ez az ember csak én lehetek.Annyira feszített már a gatyám,hogy az sem érdekelt volna,hogyha maga a pápa jön el ide…egy orgazmust ma át kell élnem..általa.Makkja remegett és vérvörös volt,melyen vízesés módjára ömlött az előnedv.Nem bírtam ki,hogy ne hajoljak rá,így megtettem…s abban a pillanatban elélvezett…a számba.Nem így terveztem de ha már itt tartunk…miért ne?-Z-zayn.-búgta.

-Mondjad,Kicsi Niall!-felnyitotta gyönyörű szemeit és pár szuszogás után arrébb csúszott és ledöntött oda ahol eddig Ő feküdt.

-Sajnálom.Nem akartam a szádba,csak…már..-elvigyorodtam.

-Tudom,Nialler…viszont most..-lenéztem az ágyékomra.

-Máris.Viszont ez felejthetetlen lesz..azt megígérem.-már mondtam is volna neki,hogy ami vele történik az mind felejthetetlen,de belém ragadt a szó,mikor kihalászta a ruhák alól a véreres farkamat.Lapos pislogással adtam tudtára,hogy mennyire tetszik már csak az is,hogy a kezében tart.

-Rettenetesen forró vagy,nincs esetleg baj?-nem tudtam,hogy most hülyéskedik vagy komolyan gondolja,de válaszoltam.

-Csak az a problémám,Kicsi Niall,hogy fáj a farkam…de remélem te tudsz segíteni ezen.-vigyorogva tolta lejjebb a ruháim,de nem vette le,mint ahogy azt én tettem vele nemrégiben,hanem csak a fenekemig.A szájával kereste meg a makkom és körbenyalintotta azt,mert az előnedvem mindenhova folyt.Betegesen perverz dolgok jutottak eszembe,ennél perverzebbek…

Tövig engedett a torkán..tövig,mikor magam is tisztában vagyok vele,hogy nincs kicsi szerszámom.No,nem dacból mondom,de tényleg van 23-24 cm is.Most lehet,hogy megüti a harmincat is,mert annyira fokozott vágy,mint most még nem volt a testemben ezelőtt.Ellazította állkapcsát és a nyelvével egyszerre mozogva bólogatott fel,s le.

Beletúrtam hajába,mire felnézett rám,s nekem ennyi majdnem elég is volt.Alacsonnyá vált az élvezeti küszöböm,mióta az ismertségi körömben ficánkol a szöszi,de nem gondoltam,hogy ennyire alacsonyan..Nem kellett összesen öt perc szopogatás és máris a szájába robbantam egy erős kiáltás kíséretében.

Úgy tűnik közülünk én leszek a hangosabb,mert mikor Ő élvezett,alig ejtett ki a száján pár szót,nem hogy kiáltást.Én viszont alapvetően vékony hanggal rendelkezem,s az élvezet közbeni hanglejtésem igencsak lányos.

Már az is felért egy merevedéssel,ahogy láttam amint lenyeli az előbbi forró élvezetemet…mindezt olyan szexin csinálta,hogy azonnal hozzákaptam és egy finom,nyelves csókban részesítettem.Leszartam,hogy érzem a saját ízem,talán ez még inkább feltüzelt.

-Jó volt?-félénken kérdezte.

-Jó-e?Úristen…nem hittem volna,hogy ennyire jó vagy benne.Sok hasznod fogom még venni.-kacsintottam Rá.

-Sejtettem,hogy emiatt fogsz tartani.-felnevettünk mindketten,s segítettünk egymásnak felöltözni.

-Köszönöm.Ezzel még nagyobb lettél a szememben..-felnéztem a plafonra.

-Szeretlek,ez mindennapos lesz közöttünk,szóval ne lepődj meg ha egyszer úgy jössz haza,hogy egy meztelen Kicsi Niall vár egy Nagy szerszámmal.-hatalmasat kellett nyelnem,mert máris beindult a nyáltermelésem.

Azután nem csináltunk semmit…pontosan tizenhárom óra negyvenkettő perc harmincnyolc másodpercig voltam kidőlve.Nem is csoda hisz mikor anyut felhívtam már volt hajnali egy,aztán beszélgetés a fiúkkal,aztán Niall-el,a Kicsi Niall-el,majd megint a fiúkkal s végül ismét Niallel…mondjuk az is igaz,hogy nem beszélgetés volt,de ezt másnak nem kell tudnia.

Másnap reggel olyan kialvatlanul keltem,hogy még vagy húsz órát képes lettem volna végigaludni ugyanabban a pózban,ugyanott.

De mivel ilyen hamar felkeltem~délután fél öt múlt~ ezért elslattyogtam a konyhába,majd a hűtőből ép vettem ki a zöldségeket és a narancslevet,de mikor becsuktam megláttam magam előtt,úgy fél méterre Louis-t.Akkorát visítottam,hogy a hajam is lejött a helyéről.

-Te jó fasz!-kiáltottam.Szívem úgy dobogott,mint már nagyon rég.

-Hallom jó volt az éjszaka.-egy narancsdarabot tömött a szájába.Megforgattam a szemeimet.

-Nem volt semmi,eljuttattam a csúcsra Ő meg leszopott,ennyi…viszont igaza van ám Liam-nek!Ne beszéljünk már egymás szexuális életéről,elég gusztustalan.-fintorodtam el.Hiába vagyok hatalmas Larry shipper,nekem is megvannak a saját határaim,s ami sok az már sok.A csók és egy két tapizás még elmegy,de mikor nyilvánosan markolnak egymás seggébe~jobbik esetben~ vagy egymás nyakát akarják kiszívni…visszataszító tud lenni.

-Ah,pedig ha tudnád…Harryt úgy megdugtam este,hogy szerintem az interjút halasztanunk kell,mert nem fog tudni ülni a seggén.-visszaköptem a narancslevet a poharamba és keserű szájízzel,no meg gyilkos tekintettel illettem,mire csak röhögött.-Viszont amik…

-Kuss!Nem vagyok kíváncsi sem Harry vastag farkára,sem pedig a ráncos ánuszára..most pedig viszlát!-intettem és jópár finom falattal a kezemben visszabotorkáltam a szobánkba.Leraktam az asztalra a tálcát és visszamásztam az ágyba.Nyakig felhúztam a takarót,mert ebbe a pár percbe szinte lefagytak a lábujjaim,s jólesett a meleg.Szorosan hozzábújtam Niall-hez,aki-a szuszogásából ítélve-még mindig aludt.Mikor megérezte gondolom,hogy itt vagyok mellette,mocorogni kezdett és átfordult a másik oldalra,így mostmár kis kifli-nagy kifli pózban feküdtünk.Természetesen én nagy kifliként.Arcom belefúrtam nyakába és egy nagyot szippantottam finom illatából.Imádom!Véletlen lábam hozzáérintettem az övéhez,s ugrott egy nagyot.

-Jézuskám..hideg a lábad.-felnevettem.

-Te mocsok!Végig fenn voltál igaz?-vigyorogva fordult vissza hozzám.

-Lehet.-reggeli hangjától kikészülök..mindig,de most még jobban.Adtam egy puszit a nyakára.

-Jó reggelt kicsi Niall.-csukott szemmel elmosolyodott,amit olyan aranyosnak találtam,s szájával megkereste az enyémet.

-Jó reggelt,baby.-beledünnyögte számba.Hiába volt reggeli szájszagunk és még totál kába tudatunk a felkelés után,mindezeket leszarva simogattuk egymás nyelvét,s haraptuk egymás száját,nagyjából olyannyira,mintha nem tehettük volna meg ezt hamarabb.

-Mit csinálunk ma?-megcirógatta nyakamat.

-Hm..mit szólsz,kicsit előbbre tehetnénk a kapcsolatunk hivatalosítását?-összehúzott szemekkel nézett fel rám.

-Mire gondolsz?-felült és érdeklődve hallgatott.

-Hááát,tudod,van telefonunk..no meg twitterfiókunk és…-felcsillanó szemekkel lesett,és elmosolyodott.

-Benne vagyok.-ráült a csípőmre és megcsókolt,ismét.

-Most?-hevesen bólogatott.

-Azonnal.-előkapta a telefonját és az enyémet is a kezembe adta.-Mire is gondoltál pontosan?

-Hát valami olyasmire ami ne teljesen konkrét,de egyértelmű.-felnevetett.

-Akkor írj ki valamit,én pedig majd reagálok rá.

-De akkor ne nézz!-elforult tőlem.Már tudtam mit akarok.Egyik dalszövegrészletünket tettem ki,szinte egyértelmű az egész.

-Meg is jelöltél benne?-kerek szemekkel nézett.

-Miért mit hittél?Ez a Coming Out,vagy nem?

-D-de,de az 18?-bólogattam.

-Igen..- So kiss me where I lay down, my hands press to your cheeks

A long way from the playground…-suttogtam a fülébe.-Nem tetszik?

-Nagyon is.Szeretlek.-egy puszit nyomtam ajkaira és türelmetlenül vártam,hogy kiírjon Ő is valamit.

-Nos?-nahát.

-Hú.-büszkén vigyorogtam.-„But if I had you,
That would be the only thing I'd ever need
Yeah if I had you,
The money, fame and fortune never could compete…”-Adam?Nem erős ez kicsit?-nevettem.-És te is megjelöltél,azta…figyeld,máris mennyien retweet-elték.

Ez egy igazi Coming Out lett..nincs kétségem.

-Mit kapunk mi ezért.-nevetett fel én pedig elkomorultam.

-É-és..Ni!Tényleg otthagyjátok a menedzsmentet?Értem?-sóhajtott egy nagyot és átdobta magát a csípőmön,majd kezébe vette az arcom.

-Igen,baby.Csak most jöttünk rá,hogy téged totálisan kizártunk eddig.A menedzsment direkt úgy irányított téged,s minket is,hogy ezt ne vegyük észre. Kismilliószor el fogom még mondani neked,hogy mennyire sajnálom.-minden mondata után adott egy puszit ajkaimra,mitől jobb kedvem is lett.

-Köszönöm nektek..és remélem nem lesz hatalmas botrány belőle.Csak azt szeretném ha világossá válna mindenki számára,hogy téged szeretlek és hogy a banda a legfontosabb,persze a családon kívűl.-vigyorgott rendesen.

-Így lesz.

-Zayn,Ni!-heves kopogás zavart meg minket a romantikázásba.-Will most hívott,azonnal be kell mennünk az irodába.Sürgős.

Egymásra néztünk Niall-el..Ajjaj!