The Littlest Things

Sziasztok,

meg is hoztam a következő részt, ami Larry lett most. Sajnos kifogytam az ötletekből és csak ez volt megírva teljesen. A következő alkalommal egy verseny nyertes sztorit hozok majd, ami valószínűleg Narry lesz.

A mostanihoz jó olvasást és hagyjatok nyomot, ha tetszett!

xxx Nicole E.

Harry szemszöge:

Louis mostanában nagyon furcsa. Értem is talán, hogy miért…

Megbeszéltük, hogy egy kicsit átverjük a fiúkat és elhitetjük velük, hogy valóban egy pár vagyunk. Már hetek óta szekálnak minket folyamatosan, főleg Zayn.

Louis, pedig egyből ugrott is az ötletre, s pontosan aznap este nálam aludt. Persze mi tudtuk, hogy nem történt semmi, viszont a fiúk másnap még jobban ki voltak akadva..mondván, ha már együtt alszunk, akkor legalább nekik vallanánk be az igazat.

Így hát bevallottuk. Ma van két hete.

Az elején még jó ötletnek tartottam, mára már viszont olyannyira durvára sikerül a mindennapos színjáték, hogy tényleg kezdem azt érezni, csak egy báb vagyok számára, pedig állítólag a legjobb barátja vagyok. Még Oli-t is elhanyagolta az utóbbi időben miattam, pedig tudniillik, hogy Ők már kiskoruk óta nagyon jó barátok.

Szerencsére a sajtó semmit sem tud erről a színjátékról..csupán Lou és én, de ha Zayn, Niall és Liam sejtene is valamit, nem vallanánk be, hogy át lettek verve. Szimplán lesmárolna előttük. Eddig a puszikon kívül nem történt semmi komoly, se a srácok előtt se a szobámban…de nem utálnám meg ha mégis történne valami.

Ezzel bevallottam a vonzalmam iránta igaz? Tudom. De Ő nem tudhatja meg, mert akkora bizonyítási vágy lebeg a szeme előtt, hogy képes volt szakítani Eleanorral és becuccolni a szobámba mindenestül. Viccnek venné azt, ha bevallanám neki, hogy talán többet érzek iránta, mint barátság. Ő sosem lesz meleg, ezt temérdeknyi beszélgetésünk alátámasztja, s ha akarta volna, már réges rég megcsókolhatott volna, mi több, le is feküdhettünk volna. Ám nem. Louis az Louis. Ha nem lenne ki kellene találni. Valószínű, hogy emiatt is szeretem Őt ennyire. Amiért ennyire különbözik a többi embertől.

-Harry? Bejöhetek?- Niall fejbúbját láttam meg az ajtómban. Intettem neki egyet, s letöröltem a nemrég kibukott könnyeim az arcomról. Szipogtam egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt, és felöltöttem magamra az álarcot.

-Mizu Ni?-rosszallóan nézett rám majd megrázta a fejét.

-Ne csináld ezt Haz! Mondd el mi a baj!- széttártam a kezeim, nem értve mit is szeretne.

-Nem értelek.-szemem rebbenését próbáltam pillanatnyi kilengésnek tekinteni.

-Harry, tudom, hogy nem vagy együtt Lou-val!- ezt úgy mondta, mintha mindennapos dolog lenne arról beszélni, hogy ki kivel van együtt a bandából. Még mindig tartottam magam a szerepemhez, de nem sokáig bírom.

-De hisz bevallottuk nektek, ezen mi a kétségbeejtő?-elnéztem és beletúrtam a hajamba.

-Őszintén? Az, hogy még egyszer sem csókoltátok meg egymást előttünk, illetve semmilyen hang nem szűrődik ki a szobátokból, pedig titeket ismervén biztosan nem bírnátok ki ágytorna nélkül hetekig.-lemondóan sóhajtottam egyet és feljebb csúsztam az ágyon, hogy Ő is le tudjon ülni.

-Jól van. Viszont amit most mondok, senki nem tudhatja meg! Ni, ígérd meg!-bólintott majd belekezdtem. –Lou és én tényleg nem vagyunk együtt. Annyit szekáltatok minket, hogy megbeszéltük..vagyis Lou kitalálta, hogy mi lenne, ha eljátszanánk, hogy együtt vagyunk. Hátha akkor leszálltok végre rólunk. Eleinte tényleg jó ötlet volt, talán azért is mentem bele egyből, mert már akkor is tudtam legbelül, hogy érzek iránta valamit. –felcsillant a szeme.

-De Ő ezt tudja?-megráztam a fejem.

-Nem, és nem is szeretném, hogyha megtudná. Tudom, hogy Ő nem szeretne viszont, nem úgy ahogyan én Őt. Ni, húsz éves vagyok, s képtelen vagyok a közelében úgy viselkedni, mint aki érett a korához képest. Megőrjít, de tudom, hogy így jobb. Ha megtudná, már semmi nem lenne olyan. És ha később rájönnénk, hogy nem működne, szakítanánk…szétmenne a banda. Ez nem csak rólunk szól, hanem rólatok is. Nem tehetem meg veletek, hogy az önzőségem majd a banda életébe kerüljön.

-szemeim ismételten könnyel teltek meg,s az ajtó felé néztem…Niall is odanézett, majd felugrott.

-Louis!-kiáltottam neki. Utánaeredtem, de Niall lefogott.-Engedj már!

-Nem, Harry! Ha most utána mész, nem fogod neki elmondani úgysem. Ismerlek. Hagyd, hogy lehiggadjon. Később, tiszta fejjel átbeszélitek és el fogod neki mondani! Nem hinném, hogy egyoldalú a szerelem.-kacsintott.

-De én nem sze…-befogta a szám.

-Nem vagy szerelmes?-megráztam a fejem.-Mit szeretsz Louis-ban?

-Hát..öhm. Nem tudom. Ő aranyos, mindig itt van velem ha kell, rengeteget beszélgetünk már a kezdetektől fogva, éjszakákat virrasztunk át és van, hogy teljes kussban, ölelkezve. Nagyon jó a humora, mellette sosem vagyok szomorú, de ugyanakkor ha Ő szomorú nem mindig tudom, hogyan vidítsam fel, de ha a haját piszkálom és átölelem mindig megnyugszik. Ezt is nemrég mondta..-kínosan felnevettem. Niall olyan sokatmondó fejjel nézett rám, hogy fejem egyből pipacsvörösre változott.

-Megkérdezem újra. Nem vagy szerelmes?-lehuppantam az ágyamra újból.

-Jó, oké, bevallom. Szeretem Őt. De mit csináljak, ha most haragszik rám, és..és ha meg sem bocsájt? Ha ez neki már nem okés? Ha hülyének néz? Ha elveszítem a barátságát is? Ni, mit csinálok akkor?-könnyek záporoztak a szemeimből és szinte ráugrottam a mereven álló Niall-re,s jó szorosan átöleltem.-Szeretem Őt,Niall. Nagyon nagyon.

Visszaölelt és sóhajtott egy nagyot.

-Megértelek Haz, de nem tarthatod magadba örökké. Mondd el neki, tudnia kell. S ha Ő is viszonozza?-elszakadtam tőle.

-Te nem hallottad, amit az imént mondtam, biztosan ne…

-Viszonozza.

Mindketten az ajtó felé fordultunk, ahol nemrég Louis trappolt el mérgesen, ám újra itt állt.

Zavarodottan tekintgettem erre-arra, de véletlenül sem akartam összekapcsolni tekintetünket.

-Akkor én megyek is.- meg sem hallottam szinte Niall szavait. Csak Louis-t láttam. És könnyekkel teli csillogó szemeit.

Közelebb jött és megállt úgy fél méterrel előttem.

-Miért nem mondtad el előbb?- lenéztem a földre. Teljesen úgy viselkedek, mint egy tizennégy éves tini.

-Most sem szerettem volna. Ha..ha nem hallgatózol..-szavamba vágott.

-Véletlenül hallottam meg, s mikor elrohantam azt hittem majd utánam jössz és meg tudjuk beszélni. Nem jöttél, ezért visszasétáltam…majd meghallottam a sírásod.-hajába túrt. Úgy szeretem a haját. Olyan puha és mindig illatos.

-És…khm..és?-felnéztem szemébe, s nem láttam bennük haragot, csupán szeretetet.

-Szerinted mire volt jó, hogy felhoztam neked ezt a színjátékot?-féloldalas mosolyát megvillantotta, amit olyannyira imádok ,mint bármely cselekedetét.

-Fogalmam sincs?-tényleg sejtelmem sem volt..ne beszéljen már rébuszokban!

-Idióta voltam, Hazza! Nem mertem neked bevallani, ezért inkább felhoztam ezt, csupán azért, hogy nyerjek egy kis időt a fiúk, és előtted is.

-De mit?-hadonászott össze-vissza,de a lényeg kimaradt. Közelebb jött és egy szót nem szólt. Kezei közé vette arcom,s ujjaival letörölte a hideg könnyeim, s mikor megéreztem a nagyon is ismerős parfümjét, le kellett hunynom szemeim. Másodperceken belül egy remegő valamit éreztem meg ajkaimon. Meglepettségem miatt kipattantak szemeim, de mikor láttam Louis lehunyt szemeit én is visszacsuktam sajátjaim. Közelebb húztam magamhoz Őt, s szétnyitottam számat, kissé mosolyogva, csak hogy tudassam vele, egyáltalán nem vagyok ez ellen. Ő is elmosolyodott és mivel nyelvét nem vetette be eddig, egy hosszú puszit nyomott még ajkaimra,s húzódott volna el, de kezeim hirtelen kaptam tarkójára és húztam vissza magamhoz, s én dugtam át nyelvem a szájába. Nem sokáig élvezhettem meleg, finom és forró ajkait, mert egyrészt nem kaptunk levegőt, másrészt fogaink összekoccantak a folyamatos vigyorgás miatt.

Miután elváltunk összedöntöttem homlokunkat és csukott szemmel vigyorogtam, akár egy őrült.

-Azt, hogy én is szeretlek.-lihegve suttogta közénk a szavakat. Kinyitottam a szemeim és elléptem tőle egy kicsit.

-D-de…Lou, ha összejövünk, mi lesz a fiúkkal? Mi lesz a sajtóval? Mi van ha egy idő után már nem szeretsz, és haraggal válunk el? Vagy ha közben veszünk össze csúnyán, ami majd kihat a bandára?-számra rakta az ujját vigyorogva. –Ezen mi a vicces?-felháborodottan ráncoltam a homlokom.

-Szeretlek, Hazza! Ne nyavajogj a jövő miatt..legalább egy picit ne, kérlek!- heves szívdobogással szusszantottam egyet.

-Én is szeretlek, Boo. –kék szemei olyan gyönyörűen csillogtak, mint nemrég..talán két napja, mikor kint voltunk éjjel kettőkor a medencénél, s a füvön, vizesen néztük ketten a csillagokat.

~

-Mióta?-a tízperces csend után halkan megszólaltam, s közben végig játszadoztam a kicsi ujjaival.

Kint ültünk ismételten az erkélyen, és a nyugágyon feküdtünk egymást ölében. Én alul, Ő pedig az ölemben, de pont úgy, hogy mindketten kényelmesen helyezkedjünk el, és hozzá tudjak érni ajkaimmal a hajához, és kezemmel a hasát simogathassam. Eddig nem szenteltünk ennyire nagy figyelmet ezekre a kis dolgokra, de bevallom többet jelent most nekem, mintha egy órán keresztül szexelnénk, főleg, hogy még bőven ráérünk azzal is.

-Nem tudom, de azt igen, hogy már az elején sem voltál közömbös. Csak azt sajnálom, hogy képes voltam összejönni Eleanorral, miközben már jócskán nem hittem abban, hogy lesz még egy olyan ember, mint te, aki képes egy öleléssel felvidítani.-rossz emlékek. Ahj.

-Ne gondoljunk arra, mi volt. Inkább arra kellene, hogy mi lesz. Mert ha ezt te is olyannyira komolyan gondolod, mint én –márpedig remélem, hogy így van- akkor csak egymásra kell figyelnünk. Szeretlek és szeretném ha ez működne közöttünk. Tudom, hogy te vagy az idősebb, de tekintsünk el ettől és a többi formalitástól is. Lennél a pasim?- hirtelen fordult meg az ölelésemben, és vigyorogva, minden előjel nélkül tapadt az ajkaimra,s övén még éreztem az esti kakaónk ízét.

-Minden vágyam, Hazza.Ha pedig valamikor, valamit elbasznék, nyugodtan rúgj tökön.-felnevettem.

-Elsősorban ne beszélj csúnyán, tudod, hogy utálom. Másrészt, pedig nem ígérem, hogy betartom, ugyanis szerintem arra a testrészedre még szükségünk lesz.- kacsintottam egyet, s erre meg Ő nevetett fel.

-Teljesen igazad van. De most nem szeretnék elsietni semmit. Majd ha eljön az ideje, akkor lefekszünk egymással, de egyébként sem szeretnék ráderőltetni semmit, főleg úgy, hogy tudom, még soha nem voltál férfival.-Oops,ebben téved.

-Öhm..erről nem tudsz. De tévedsz, voltam már férfival.-szégyenemben lehajtottam a fejem és a csillagokat kezdtem számolni az égen.

-Mégis mikor? Kivel? Hol? Nekem miért nem mondtad el?-teljes testével felém fordult és most előttem térdelt a nyugágyon.

-Nem tudom, emlékszel-e arra a bulira, mikor Josh-al hamarabb leléptünk!-összeszűkült szemekkel figyelt.

-Josh?-megráztam a fejem.

-Nem, Josh csak hazahozott. Viszont nem egyedül hozott haza. Fogalmam sincs igazából az a pasi, de valami Tom volt a neve. A lényeg, hogy megbántam…s talán egy picit miatta sem akartam neked elmondani az érzéseim, mert eléggé mély nyomot hagyott bennem az az együttlét..és féltem, ha megtudod, már egyáltalán nem foglak érdekelni, sőt, már a barátom sem akarsz lenni, s undorodsz majd.-gyorsan pislogtam párat, nehogy a könnyeim kibukjanak a szememből.

-Jajj, Hazz. Tudhatnád már, hogy sosem tennék veled ilyet. Nem csak szerelemmel szeretlek, hanem úgy, mint a testvérem és a haveromat is. Veled tényleg bármiről tudok beszélni, s ez fordítva is igaz. Meglepett most, ennyi az egész. De soha nem tudnálak utálni.-arcát belefúrta nyakhajlatomba és ujjaival beletúrt a hosszú hajamba. Nyakamra adott puszikat, melyektől kirázott a hideg,s mikor megérezte, hogy libabőrös lettem, beleharapott a bőrömbe.

-Héj!- csaptam meg nevetve.

-Naa, kérlek. Legalább egy kicsit hagy szívjam ki, annyira jó.-felnevettem hülyeségén, majd egy hosszú puszit nyomtam ajkaira , s elterültem a nyugágyon és hagytam, hogy hozzáférjen a nyakamhoz.

-Nem tudom elégszer elmondani, hogy szeretlek. Olyan furcsa, de mintha már eddig is megtehettem volna..csak féltem. Amit sajnálok.-már egymás mellett feküdtünk és egy pokrócot is felhoztunk magunkkal, no meg persze az elmaradhatatlan kakaónkat, mely most forrón gőzölgött a kellemes nyári, éjszakai levegőben.

-Ez vicces, de tényleg én is így érzem. Ugyanolyan nyugodt vagyok, mint eddig, mikor beszélgettünk, csak most nyíltan nevezhetlek a szerelmemnek és halmozhatlak el csókokkal itt-ott.-felnevettem, mikor belecsípett a fenekembe és közben ujjaival beférkőzött a pólóm alá és csikizett szűntelenül.

-Állj le te idióta, be fogok hugyozni!-rámmászott és fogai közé vette alsóajkam, amit óvatosan meghúzott és pillanatokon belül nyelve már térképezte is fel a számat belülről. Azonnal visszacsókoltam, s most is meglepődve tapasztaltam, hogy a hasamban mennyire fura, de egyben jó érzés kavarog, főleg akkor, mikor csókol. Ezek a pillangók? Húsz évesen pillangók vannak a hasamban férfi létemre?

-Annyira imádlak.-mosolyogva tekintettem fel rá. Apró puszikat hagytam álla vonalán, amiket egyesével hümmögött végig. Ah, én is mennyire imádom a bolond fejét.

-Nem is tudod én mennyire!- orrát hozzádörgölte az enyémhez és teljes testsúlyával a lábamra, illetv hasamra nehezkedett. Meglepően könnyű,hm.-Nem maradunk kint? Nincs olyan hideg és valahogy olyan kényelmes itt.-eltűrtem arcába lógó hajtincseit és a kezemen lévő hajgumival összefogtam neki. Rosszalló pillantással illetett.

-Na nem mondod, hogy ekkora már a hajam? Holnap el fogsz kísérni a fodrászhoz!-felnevettem és kiszedtem a hajgumit, amit a sajátomba raktam. Az enyém már a vállamig ér.-A-a. Te azt otthagyod a kezeden! Hogy túrok bele a hajadba, ha folyton felgumizod?- megforgattam a szemeim és kirántottam, majd a kezemre tettem vissza.

-Tetszik őfelsége?-dorombolva bújt hozzám.

-Te tetszel!-vigyorogva pusziltam bele levendula és menta illatú hajába, és mélyet szippantottam belőle.

-Szeretlek!-hümmögött egyet.

-Én is téged, Hazzy!-vigyorom még szélesebb lett és így csuktam be szemeimet. Tudom, elég idióta ötlet volt kint aludni az erkélyen, mely még csak nem is fedett, s ha reggel fel kel a Nap az utcáról bárki megláthat minket, de akkor éjszaka nem tudtam ezzel törődni. Csak az ölemben fekvő tökéletes szerelem tudott foglalkoztatni, s az, hogy én már mennie vágytam erre. Az igaz szerelemre.

Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, s életemben először talán végre úgy, hogy semmilyen gond nem nyomta a vállamat.