A Lot Of Fault/2

Sziasztok,

Itt is lenne a Ziam második és egyben utolsó része.

Ahogyan a másik blogon is elmondtam, itt is meg kell tennem.

Szüneteltetnem kell a blogot...furán hangzik, de így van, ihlet többlet miatt. :D A 7 blog kicsit elveszi az energiám, s igaz, hogy 5 üzemel...lefáraszt.

Remélem megértitek és itt lesztek velem Június 19-ig, amikoris visszatérek..mindennel együtt. ;)

Always in your hearts, Niky

Liam szemszöge:

Amióta megtudtam az igazságot Zayn-ről és a múltjáról,sokkal többet gondolok rá s jobban akarom,hogy felébredjen.

Sok ideje alszik már,s remélem,hogy hamarosan lekapcsolják a gépeket,mármint felébred és utána.Isten őrizzen,hogy most kapcsolják le…meghalna.

Kellemes illatra ébredtem.Miután Joshua elment,elaludtam,végre nyugodtan..vagyis nyugodtabban tudtam pihenni.Ahogy kinyitottam a szemeim,egy hatalmas csokor rózsa volt a szekrényemen.Niall üldögélt fülig érő vigyorral az arcán,az egyik széken.Ma engedik haza.Oh.

-Jó reggelt.-nyújtózkodtam egyet és egy hatalmas vigyorral a képemen ültem fel az ágyon.

-Szia.Látom már elkészültél.Ez az enyém?-bólintott de nem értette.

-Nem én hoztam,ha erre akarsz kilyukadni.-összehúztam a szemöldököm.Ha nem ő akkor ki?

-Oh,azt hittem.Nem baj,majd megnézem.Na és mesélj,hogy vagy?-furcsán nézett a virágokra,amik belengték a kórterem levegőjét..illatokkal.

-Végre hazamehetek,el sem tudom mondani mennyire örülök már ennek.-csillogó szemekkel beszélt,de láttam rajta,hogy van valami amit még nem mondott el.

-Bökd ki!-furán nézett rám.

-M-mit?-szemet forgattam és vártam.

-Ismerlek,mint a tenyeremet,mit titkolsz?-felsóhajtott és az ujjait birizgálta.

-Hát..tudod,voltam bent Zayn-nél és..az orvosok is mondták,hogy nem lesz sok esély..és a hozzátartozói le sem szarják és..-egy szuszra mondta ki de megállítottam.

-Niall,mi van?-kezdtem megijedni és nem hangzott valami jól az eddigi beszéde sem.

-Zayntleakarjákkapcsolniagépekről.-sípolt a fülem és dobogott a szívem.Hirtelen ugrottam fel és leszarva azt,hogy egy kicsit fáj még a lábam,kirohantam az ajtón egészen Zayn-éhez.

Ködös tekintettel figyeltem nyugodt testét,s fel-le emelkedő mellkasát,amit most nem takart semmi.Borzasztóan jól nézett ki,de mégis összetröten.Nem engedhetem,hogy lekapcsolják a gépekről,ezek tartják életben.Nem fogom hagyni!

-Niall?Megtennéd,hogy ezt a csokrot kivágod a kukába?-fogalmam sem volt ki küldte de nem is érdekelt.Hisz kár tagadnom,Zayn a mindenem,ha nem is tud róla senki,de így van.S ő biztosan nem küldte ezeket a szálakat,más meg nem érdekel.

-De miért?Ki küldte?-már éppen fogta volna a cuccait és lelépett volna..no szép.

-Fogalmam sincs,de nem érdekel.Akitől szeretnék valamit is kapni,az jelen esetben nincs olyan állapotban,hogy ilyeneket küldjön,más nem izgat.-rántottam vállat.

-Azt akarod mondani,hogy te…-mutatott ki..hmm.Eddig teljesen úgy viselkedett,mint aki halálosan belé van esve.Azt értem én,hogy Zayn rohadtul jól néz ki,de ne a testvéremnek jójjön már be…pont neki.

-Miért csak nem féltékeny lennél?-mérgesen néztem felé.-Egész héten mást sem hallottam,csak Zayn így meg Zayn úgy,nem érzed magad kicsit szarul esetleg?-lehet,hogy túlmentem egy határon,de már tényleg idegesített.Erre meg felnevetett,de torokból és már a hasát fogta a röhögéstől.-Mit röhögsz?Ez kurvára nem vicces!

-Jajj,L-liam.Te olyan egy hülye vagy.-krákogott egyet.-Már régóta sejtem,hogy érzel valamit Zayn iránt,ezért gondoltam beadom neked,hogy én is.Nem hittem,hogy ilyen jól fog elsülni a féltékenységi színjátékom.-elámultam.

-Mi?-kikerekedett szemekkel néztem rá és nem jutottam szóhoz.

-Jól hallottad.Ezek szerint jól sejtettem,és tényleg van valami közted és közte nem?-mutatott az ágyon fekvő srácra.Idő közben bemehettünk a kórterembe,s mintha olyasmit mondtak volna,hogy jobbak az értékei,de lehet,hogy csak félrehallottam valamit.

-Lehet…de vele sosem beszéltem erről.Utál,téged is megveretett,s ez velem sem lenne jobb,csak az a különbség,hogy időseb vagyok.Ennyi.Hiába érzek iránta valamit,ha Ő nem viszonozná.Reménytelen.-hajtottam le a fejem és közelebb mentem hozzá.Így olyan furcsán nézett ki.Szájában mindig is a cigi lógott,most pedig a lélegeztetőgép,de ez olyan szexivé tette,hogy az nemigaz.Ajkait folyamatosan kenik,mert szárad…s a fejemben még az is megfordult,hogy mi lenne,ha én lennék itt mellette és én tehetném meg azt..vagy ami még borzasztóbb,én csókolhatnám azokat a finom ajkakat.

Megráztam a fejem és leültem az ágy mellé.

-Olyan rossz ez így nem?Már hetek óta itt fekszik és semmi javulás.Az rendben van,hogy az égésnyomok kezdenek már eltűnni,de miért nem tud magától lélegezni?-nem értettem ezt.Remélem,hogy végül nem mondott igazat Niall és nem kapcsolják le,mert abba beledöglenék.

-Fel fog épülni,hidd el.Ő sem olyan,mint amilyennek mutatja magát,senki sem olyan.Ha én megbocsájtottam neki,akkor te is meg fogsz.-rámosolyogtam.

-Fogalmam sincs,hogyan tudtál ilyen hamar átlátni rajta,de igazad van.Ő tényleg más,az oké,hogy rosszfiús a kinézete,talán ezért is tetszett meg nekem az elején,de múltkor eljött hozzám Joshua és elmagyarázott nekem sok dolgot.Többek között azt is,hogy miért ilyen Zayn amilyen.Csak azt akarom,hogy felépüljön és elmagyarázza Ő is…-megfogtam a kezét óvatosan és összekulcsoltam az enyémmel.Nem tudom miért tettem,de jól esett.Boldogan fognám mindennap,csak bár nem lenne olyan agresszív ember.

-Magatokra hagylak.Amúgy is menni készültem már.Alig várom,hogy lezuhanyozhassak otthon.-vigyorgott és egy vállveregetés után intett,majd a csomagjaival a kezében elhagyta a kórtermet.

-Szia.-végigsimítottam kezén.-Ne haragudj,hogy nem voltam bent eddig,de rossz volt..és az állapotod sem volt kiemelkedő.Járt nálam Joshua,sok mindent elmondott,kérlek ne haragudj rá,csak…örülök,hogy elmondta az igazat.Azt kérte,bocsássak meg neked,de nem tudom..fel kellene ébredned.-ujjbegyeimmel felfelé haladtam csupasz karján és a tetoválásáig húztam azt,majd körberajzoltam a szépen kidolgozott mintát.

-Sokszor gondolkodtam már rajtad.Miért verted meg Niall-t vagy miért csicskáztatod Tim-éket..de rájöttem,hogy csak félsz és ez teljesen természetes,érted?Nem voltak ott a szüleid,mikor belecsöppentél a nagybetűs Életbe.Az első szerelmednél sem voltak ott,ezt pedig így éled meg.Megértelek,csak…csak bár ne lennél velem is ilyen lekezelő…

-Tudod..van egy titkom.Veled kapcsolatos,viszont nem szeretném elmondani addig,míg fel nem ébredsz.Utána kihajíthatsz a fenébe,de emiatt is kérlek ébredj fel!

Ne hidd azt,hogy nem szeret senki,mert nem így van.Épülj fel!-nagyon zavarta a fülemet a lélegeztetőgép hangja,s valami nem stimmelt.Nagyon furcsán lógott a szájában az a szar…és félig ki is lógott.Akkor viszont nem a géppel lélegzik,hanem magától…ugye?

-Zayn?-egy nagyot emelkedett a mellkasa,majd le..s ez így ment végig.Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a csövet és kiemeltem a szájából.Tudtam,hogy ha tévedek és mégis a gép tartja életben,akkor meg is ölhetem,de annyira rendellenesnek látszott a lélegzése,hogy muszáj voltam cselekedni.A következő pillanatban pedig…lélegzett.Lélegzett,magától!

Kerek szemekkel figyeltem mellkasát,ami alapból is felkeltette az érdeklődésemet,de most csak arra tudtam figyelni,hogy még minimum két percig lélegezzen magától.Ez hihetetlen előrelépés számomra.

Így történt hát,hogy az orvosok le is tettek arról,hogy lekapcsolják őt,ezzel hagyják meghalni,hanem az eset utáni hatodik napon…egy nappal a hazamenetelem előtt végre sikerült felébreszteni.

Az esett a legjobban,hogy ott lehettem vele..legalábbis utána.Az orvosok összeszorított kezekkel várták,hogy mit reagál majd a gyógyszerek megvonására,s sikeresen felébredt.Bár igen nagy fájdalmai lehettek,a rengeteg fájdalomcsillapító azokat megszűntette.

Meglepődtem,mikor a kezelőorvosa meglátogatott a kórtermemben.Zayn engem szeretett volna látni,furcsállottam is,hiszen eddig még a képem is elviselhetetlen volt számára..Ő mondta.

Félve és idegesen léptem be hozzá,s mikor felnéztem elámultam.Nem igazán engedtek be hozzá az utóbbi napokban,ezért sokkal jobban nézett ki,mint mikor utoljára láttam.Friss volt és élettel teli.Igaz,hogy rengeteg kötés borította a testét,de legalább magánál van és nincs életveszélyben..mostmár igazán hiszem,hogy fel fog épülni.

-Nem szeretnél beljebb jönni?-halvány mosollyal az arcán intett,hogy üljek le.Összehúzott szemöldökkel mentem közel hozzá.Itt valami bűzlik.

-S-szia.-az ujjaimat birizgáltam és idegességem egy percre sem hagyott alább.Úgy viselkedek,mint egy fiatal tini,aki az első alkalmát meséli el a barátnőjének..jézus.

-Liam,tudom,hogy most furcsállod,hogy idehívtalak…de mint látod,menni nem igen tudok.-felkuncogtunk.-De igazából azért kértem ezt,mert tudod kell,hogy hallottam…-furcsán néztem a szemébe,ami szintén furcsán csillogott.

-Mit?-jaj,kezdtem sejteni.

-Pár nappal ezelőtt,azt hiszem…itt voltál.Beszéltél hozzám,és igaz hogy nem mindenre emlékszem,arra igen,hogy van valami amit el szerettél volna mondani..ami velem kapcsolatos.-lesokkolódtam.Most miért nem viselkedik olyan bunkón?Most miért nem aláz meg?

-M-miért nem küldesz el?Utálsz engem..nem?-fájdalom duhant át az arcán és keményen meredt maga elé.

-Nem akarlak elküldeni..és sosem utáltalak.A-azt mondtad,hogy Joshua elmondott mindent,nem?Akkor értened kell,hogy most miért vagyok más..-mosoly bujkált ajkaimon és láttam,hogy ezt tényleg komolyan mondja..

-Mondd el.-megsimítottam kezét mire odanézett hirtelen és elvigyorodta magát.

-Liam…én.Sajnálom,oké?Tényleg rettenetesen idióta voltam,és meg sem érdemlem,hogy éljek…igazad volt.Egyszer mindent visszakap az ember,így vagy úgy.Hálás vagyok neked,rettenetesen hálás..megmentettél,sosem fogom tudni ezt elégszer megköszönni neked,de ugyanakkor tudom,hogy megbocsájtani se fo…-egy szuszra próbálta elmondani ezeket én meg egyre jobban vigyorogtam..nem is tudtam,hogy van egy ilyen oldala is..de felettébb tetszik.Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.Lefagyott és élesen beszívta a levegőt.Annyira idióta..de én is.Mi van,ha Ő egyátalán nem érez így?

-Hé..-távolodott el,én pedig csalódottan estem vissza a székere..tudhattam volna,basszus.

-Ne haragudj.É-én…-nem találtam a szavakat.

-Figyelj,csak azt akartam mondani,hogy már jó pár napja nem mostam fogat..tudod,beteg vagyok ilyenek.Viszont ha hozol egy kis szájvizet..-felkaptam a fejem és pajkos vigyorral  a fején nézett rám.

-Ez övön aluli volt.-felnevettünk.-És kurvára leszarom,hogy mostál-e fogat vagy sem.-odahajoltam mégegyszer és megcsókoltam..mostmár igazán.

Tudtam,hogy szeretem Őt.

A Lot Of Fault/1

Sziasztok, ne haragudjatok a késésért, nagy másnapossággal küzdök :D

A múltkor ígértem egy bejelentést, aminek nem mindenki örülne, viszont aludtam rá egyet és meggondoltam magam. Azzal, hogy írok nem csak nektek, hanem magamnak is örömet okozok, szóval akár írtok véleményt akár nem, én folytatom.

A részről pedig annyit, hogy ez ismét egy újabb történet, amit két részbe szedtem. Remélem mindenkinek tetszik, Jó olvasást!

Always in your hearts, Niky

-Úgy van,verjétek csak,megérdemli a kis görény!-a többiekre néztem,akik éppen szegény szőke lúzerünket ütötték.Pár pillanatra még meg is sajnáltam,de kivertem a fejemből ezeket a gondolatokat.Csak púp az ember hátán,mit ér Ő nekem?

-Zayn,nem bírja.-felnevettem.

-Leszarom.-beláttam tényleg eszméletlenül fekszik és tiszta vér.-Jó,hagyjuk.Azért nem akarom megölni.-sóhajtottam egyet és ellöktem magam a faltól,hogy aztán a többiek kövessenek.

-Mi lesz vele?-Tim mindig is jólelkű volt…ezért is bírtam.

-Nyugi,Liam úgyis mindjárt jön érte,ahogy mindig.Azt hiszi,mivel tűzoltó bárkit meg tud menteni…faszság.-tovább mentünk és mikor átfordultunk a kereszteződéshez megláttuk az említettet.

-Már megint mi a szart csináltatok?Hm?-fújtatott.Milyen szép szemei vannak…állj!-Hozzád beszélek faszfej!-elvigyorodtam.

-Inkább menj,ha úgyis annyira védelmezed,akkor legalább pofozgasd fel!Remélem még él.-összeöklöztünk Joshua-val és mentünk utunkra,otthagyva a halálra rémült Liam-et.

-Egyszer visszakapod ezt Zayn.Az élet nem olyan kegyes,mint mi!-futott barátjához.

Hiába gondoltam,hogy hülyeség,nagyon jól tudtam,igaza van.

-Zayn?Mi van haver?Ugye nem lett hirtelen bűntudatod..ezek csak lúzer parasztok.-semmiképpen sem vallottam volna be,de igaza volt.Nem kellett volna ennyire megvernünk.

-Ne-nem.Figyu,skacok.Én hazamegyek most,eléggé kimerültem,ledőlök,de holnap találkozunk okés?-lepacsiztunk és hazafelé vettem az irányt.Nem kellett tíz perc mire becsuktam magam mögött az ajtót és egy mozdulattal bedőltem az ágyamba,de előtte még meggyújtottam a cigarettámat,amit gyorsan el is szívtam.Elég kómásan éreztem magam és már arra sem emlékszem,hogy most valójában eloltottam-e a cigim vagy sem.

Liam szemszöge:

-Oh,édes istenem,Niall.Mit tettek veled!-letérdeltem elé és kezembe vettem fejét,mi már-már a felismerhetetlenségig össze volt verve.-Tarts ki,kérlek!Azonnal hívok segítséget.-kihalásztam mobilomat a zsebemből és hálát adtam az égnek,hogy a tűzoltóruhám volt rajtam,mert így sokkal könnyebb volt őt felemelni.

-Hívtam a mentőket..pár perc,Csak ne legyen semmi bajod.Tudod,hogy fontos vagy nekem,nem hagyhatsz itt!

Niall már évek óta az életem része.Nem,nem a barátom,vagyis nem a pasim,de olyan mintha a testvérem lenne.Tulajdonképpen az,a szüleim örökbefogadták,mikor még éltek.Nyolc éves korom óta,azaz már tizennégy éve velem van.Amióta a szüleink meghaltak,csak egymásra számíthatunk.Ezért is féltem őt mindentől.Még csak tizenhét lesz…nem szeretem ha egyedül lófrál és összefut ezekkel a banditákkal.Zayn huszonhárom éves,felnőtt és el sem tudom képzelni mi járhat olyankor a fejében,mikor megverik őt.Emlékszem,mikor először találkoztam Zayn-nel.Akkor egy normális,rendes srácnak tűnt.Fogalmam sincs mi történhetett vele,de semmi sem lehet ok arra,hogy ártatlan embereket,pontosabban egy fiatal fiút vernek meg csupán szórakozásból.

Apró nyöszörgések szakítottak ki gondolataimból.

-Niall?Ni..nyugodj meg,tartsd csukva a szemeid és próbálj meg nyugton maradni.Itt vagyok,szeretlek és nem hagyom,hogy többé velük legyél.Nem hagyom,csak épülj fel!-meghallottam távolról a sziréna hangját.Végre.

Éppen mikor berakták a kocsiba,megcsörrent a telefonom.Hurrá.

-Gyorsan mondd!-szólítottam fel a főnököm,igaz,hogy a felettesem,de ugyanolyan ember,mint én.

-Liam,bocs a zavarásért,de szükség van rád.Az Abbey Road-on az egyik sikátor melletti lakásban tűz ütött ki,és ketten kevesek vagyunk ahhoz,hogy kihozzuk a bentlévőt.A közelben vagy?-körbenéztem,s lám…igen.

-Azonnal megyek.-leraktam és visszafordultam Niall-hez.

-Jó kezekben vagy.Muszáj mennem,de ha két óra múlva nem lennék ott,rúgj seggbe ha felébredsz!-megpusziltam a homlokát és futottam a helyszínre.

Hatalmas füst lézengett mindenfelé,s akkor láttam meg,melyik lakás is az…ne-ne!

-Mi folyik itt Bob?-vettem fel a sisakot és futottam vele együtt az ajtóhoz.

-Ezt majd később megbeszéljük!Most hozzuk ki a bentlévőt.-megállt bennem az ütő.Hiába kívántam azt,hogy kapja vissza az élettől,amit másokkal tesz,nem szerettem volna ezt.Nem érdemli meg.Hisz nincs senkije sem,ugye?

Leszartam a kiáltásokat,amik mögülem érkeztek,a felszerelésem rajtam volt,így az égésen kívül nagyobb dolog nem történhet velem.Befutottam az ajtón,s megéreztem az istentelen forróságot ami körülvett…rengeteg füst.Jézusom,hol lehet?

Egyszer jártam nála…és reméltem,hogy a szobájában dőlt le,mert oda szaladtam legelsőnek.Az egyik gerenda leszakadt előttem,így csak átmászni tudtam a ledőlt fal tégláin.Hevesen vert a szívem és kapkodtam a levegőt és az sem könnyítette meg a dolgom,hogy a nehéz oxigénpalack a hátamon volt.Siettem ahogyan csak tudtam,de csak remélni tudtam,hogy még időben vagyok.

Ott volt.Az ágyon,vagyis ami abból maradt…valószínűleg felébredt a tűzre,de már csak akkor,mikor a füst körülvette a lakást.Füstmérgezés.

Istenem.

-Zayn,Zayn!-hiába is éreztem ellenszenvet iránta,tudtam,hogy az sem valós.Könnyek gyűltek a szemembe a látványtól s olyan gyorsan kaptam karjaimba ahogy reflexeim bírták.

-Úristen,ne csináld ezt,kelj fel!Ébredj,Zayn!-teljesen olyan volt,mintha csak az élettelen testét tartanám a karjaim között.Futottam ugyanazon az úton,mint ahol bejöttem,de még egy fal ledőlt előttem,már nem tudtam ugyanarra menni.A forróság egyre jobban vett körbe és a füsttől nem láttam semerre.Levettem a szám elől a maszkot és Zayn szájához tartottam,ennél nem lehet rosszabb állapotban,belehalhat..

Nem tudtam sokáig tartani a levegőm,ezért visszavettem egy pillanatra,de utána ismét Zayn szája elé helyeztem azt.Muszáj volt elindulnom valamerre,épp kikerültünk egy égő bútordarabot,ami leesett a falról,s azon át tudtam lépni,majd megláttam a világosságot.A lábam már rettenetesen fájt,de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki,mert volt fontosabb dolog is,ami perpillanat Zayn élete.

-Szent isten!Vegyétek ki a kezéből.-Bob ordított és ha jól láttam már a többi kolléga is a helyszínen volt.-Liam,mutasd a lábad!-vizet locsolt a területre és széttépte a nadrágomat.Munkásruha…drága lesz.-Orvost,most!-kezdtem kómálni a rengeteg embertől és a füsttől és a látásom is homályossá vált.

-Bob,ne-nem kell.Zayn!Mi van vele?Ugye jól van?Mondd,hogy jól van!-Zayn felé néztem,s nem sokat láttam a sok orvostól.Ne…nem halhat meg!

-Liam,Liam!-pofozgatott,de már annyira fájt a fejem,hogy csak egy kiadós alvást szerettem volna…azonnal.Nem sokra emlékszem utána…csak a rémült tekintetekre és Zayn bebugyolált testére,amit egy mentőhelikopter vitt-valószínűleg-a kórházba.

Vakító fényesség szökött be a szemhéjaimon,s ezért egyből visszacsuktam a szemeim.Halk csipogást hallottam meg magam mellől,s rájöttem ebből,no meg a bűztől,hogy ez bizony kórház.

-Liam?Jesszusom végre!-Bob?
-M-mi a fészkes franc van velem?-a fejem olyan szinten hasogatott,hogy azt hittem a fájdalomtól fogok elaludni.

-Először is nyugodj meg,másodszor pedig már napok óta itt vagy.-kitágultak a szemeim.

-M-mégis mennyi ideje?-Niall,Zayn…basszameg az isten.

-Pontosan ma van négy napja.A lábad súlyosan égett,és a sokk miatt nem érezted,hogy rád esett egy gerenda,agyrázkódásod van.Mielőtt megszólalnál,örülj,hogy csak ennyi van.Be is törhetett volna a fejed,vagy meg is halhattál volna.-igaza van…de..

-Niall hogy van?És Zayn?Ugye túlélte?-nem is mertem belegondolni…mi van,ha…mivan ha már nem…

-Liam nyugodj meg,ne izgasd fel magad,jól vannak.Vagyis,Niall már felébredt,de járni nem tud,de már nagyon szeretne látni.-elmosolyodtam.Én is nagyon szeretném már látni.

-És Zayn?-elkomorult.

-Öhm…hát,Ő..-nem nézett rám.

-Mondd már!-sürgettem.

-Kómában van,lélegeztetőgépre van kötve és a testének 45%-a megégett…életveszélyben van.-lesokkolt..nem,az nem lehet.Ilyen nem.

-És…az orvosok?-nyeltem egyet.

-Nem mondanak semmit,látom rajtuk,hogy tanácstalanok.Egy ilyen égést még túl lehetne élni,de károsodott a tüdeje is,sokáig volt a füstben…nem tudjuk,mi lesz vele.-Nem halhat meg!Még nem is….

-Nem halhat meg!Nem!-kitört belőlem a zokogás.Nem gondoltam volna,hogy emiatt sírni fogok,de úgy tűnik,hogy a stressz és az elmúlt időszak mélyebb nyomot fog hagyni bennem.

-Hé!Nem fog meghalni!A legjobb kezekben van és be is mehetsz hozzá,amint jobban leszel.Niall is hamarosan meglátogat,beszélhettek.Hidd el,minden helyre fog jönni!-de akkor is…miattam.

-De…de miattam van,én…-olyan szinten mardosott a bűntudat,hogy legszívesebben a pokolba küldtem volna magam,minthogy még egyszer a szemébe kelljen nézzek!Hogyan tudnám megtenni?

-Ezt azonnal verd ki a fejedből!Ilyenre még csak ne is gondolj!Az,hogy kihoztad és megmentetted,többet fog jelenteni neki,ha felébred,minthogy vannak sebei…ha később mész be,vagy később hozod ki,meghalt volna.Megmentetted Őt,szóval egy rossz szót se halljak még egyszer!-elgondolkoztam..ha tényleg így van,akkor van esély arra,hogy meggyógyuljon?Ah,de akkor is az az arrogáns bunkó maradna aki volt….nem éri meg.

-Jól van…nem érdekel,inkább mesélj Niall-ről!Mi van vele?Ugye hiányoztam neki ?-felsóhajtott és belekezdett,de én még így sem tudtam kiverni a fejemből a csokibarna szemeket.Akármennyire is  dühös vagyok rá Niall miatt,nem érdemelte ezt…sőt,ő sokkal de sokkal jobbat érdemelne.Főleg nem azokat a banditákat maga mellé….

-Istenem…-ahogy beléptem a szobába lecsurgott az első könnycsepp a szememből.Még aludt,de nekem akkor is fájt őt így látnom.-Niall…annyira..-szipogtam a vállára.

-Úristen,Liam!Végre felébredtél!Azt hittem már sosem fogsz.-csillant fel a szeme,mikor meglátott.

-Annyira jó látni…de olyan csúnyák.Niall én csak…nem akarom,hogy velük lógj oké?Zayn más…de a többiek nem…bármikor megvernének.Nem akarlak még egyszer úgy látni..soha többé.-átöleltem vállát és úgy sírtam…ahogy csak ő.

-Szeretlek Liam,ígérem többé nem megyek a közelükbe…csak ne történjen ilyen..soha.Azt hittem elveszítelek.-suttogta és erősen tartotta a vállam.

-Engem nem fogsz elveszíteni..itt leszek neked.Egyedül én vagyok neked,de ezt megígérhetem…tényleg nem megyek el.-hatalmasat sóhajtottunk és elmosolyodtunk bárgyún.Megvédem őt bármitől…az én testvérem…az én életem.

-Olyan jó,hogy itt vagy végre!Viszont ami Zayn-nel történt…én.Nem akartam,hogy ez legyen vele.Hiába veretett meg…akkor sem érdemli ezt.Mivan ha nem éli túl?Nem tudnám megbocsájtani magamnak.-visszafeküdt sziszegve az ágyába,én pedig mellé helyezkedtem jó szorosan.

-Én sem..fogalmam sincs mitől lehetett a tűz,de annyira borzalmas volt látni,hogy a füst és a tűz körülveszi őt…-beugrottak a nem olyan régen történt események képkockái és szorosan összezártam szemeim,nehogy újból előtörjenek a könnyeim.-Nem láttam semmit,tele volt minden égő gerendákkal és bútorokkal,melyek eltorlaszolták az utamat…ha jobban figyelek talán,talán kihozhattam volna hamarabb és akkor…-Niall átölelt.Ismét,és jó szorosan,mellyel belémfojtotta a szavakat.

-Ne emészd magad rajta.Megtörtént és kész,reméljük felépül és minden helyrejön.-mondta előrelátó bíztató mosollyal.Elámultam.

-T-te nem vagy dühös?-csendben kérdeztem,mindenféle él nélkül a hangomban.

-Nem,már nem.Tudod,kerekesszékkel meglátogathattam,és-jó tudom,hogy milyen rosszul is néz ki,de valójában nem…még így is csodás volt-rájöttem,hogy nem lehetek hülye és mindenki érdemel egy újabb esélyt.Hát itt vagyok,és ha van esély rá,megismerném jobban.-valami furcsa érzés szökött fel a torkomon és nem akart alábbhagyni.Muszáj voltam elmenni,mert beleőrülök.

-Liam?Hová mész?-nem válaszoltam csak kirohantam.Könnyes szemekkel mentem el Zayn ajtaja előtt,s majdnem továbbhaladtam….viszont látnom kellett.Gyűlöltem ezt az érzést.Tudom,hogy utálom Őt.Nem bocsájthatok meg neki ennyi rossz dolgot az egyik pillanatról a másikra,úgy,hogy Ő valójában semmit sem tett a bocsánat érdekében.Ráadásul a testvéremről van szó,ember!Nem vághatom ki az ablakon ezeket a sebeket,melyeket Ő okozott,csak azért,mert van egy nem oda illő érzésem felé….nem.

Letöröltem arcomról a forró könnyeket,melyek már órák óta potyognak és visszapillantás nélkül siettem vissza a kórtermembe.Miért érzem azt,hogy közöm van hozzá?Miért vágyok arra,hogy ismét rám nézzen?Miért akartam megmenteni Őt az életem árán is?Miért akarok megbocsájtani neki?

Reggeltől estig ezen járt az agyam,de nem jutottam dűlőre.Niall is meglátogatott,de hamar elküldtem…úgyszintén Bob-ot.Nem tudtam rájuk figyelni…hülyeség az egész de folyamatosan rajta agyalok és már lassan begolyózok.

Másfél hete vagyok itt,pontosabban tizenegy napja.Zayn még mindig nem kelt fel,s ami még rosszabb,hogy egy szösszenetnyi javulást sem mutatnak a leletei…csak a gépek tartják életben.

Niall-t hazaengedik holnapután,én viszont még egy hétig lopom a napot itt,és azt követően egy hónapig nem dolgozhatok.Felemelő érzés,nemde?

Szétunom a fejem itt,és még társaságom sincs.Az elmúlt napokban egyre többet járt az agyam a fekete banditán-tudom,hülyén hangzik,de legalább találó név-és Niall is sokat beszél róla.Olyan érzésem van mintha elkapta volna ezt a Stockholm-szindrómát vagy mit.Zayn így,Zayn úgy…nem tudom,hogy tényleg tetszik neki vagy csak afféle átmeneti dolog,de már rohadtul unom…és az a furcsa érzés sem hagyott alább,sőt,még inkább érzem,mely már lassan felemészt.

Hirtelen egy kopogás szakított ki az amúgy is badarságokon futkározó gondolataimból.Egy „szabad” után meg is láttam az illetőt,és az állam szó szerint a padlót súrolta.Olyan düh kelt életre bennem,mint még talán sosem.

-Te mi a jó eget keresel itt?-Joshua lehajtotta a fejét és a földet pásztázta.

-É-én..Liam,csak azért jöttem,hogy beszéljek veled.Sok mindent el kell mondanom.Nem kérem azt,hogy hidd is el amit szeretnék mondani,de hallgass meg.Többé nem látsz ígérem,de ezeket hadd,hogy elmondjam!

-Rendben,de utána iszkiri!-bólintott egy halvány mosollyal az arcán.

-Zayn-ről akartam veled beszélni.Tudod,Ő egyáltalán nem olyan,mint amilyennek mutatja magát.Pont az ellenkezője.Van a múltjában jó pár heg,olyan amiket,nem lehet kiradírozni,de Ő nem hogy megtanult volna velük élni,még mélyebbeket kreált magának.Meghaltak a szülei,mikor tíz éves volt.És ami a legszörnyűbb,hogy így…-nézett körbe.-egy tűzeset következtében.Zayn is ott volt,de Ő még időben ki tudott futni,a szülei viszont nem…élve elégtek.Zayn ezt sosem tudta feldolgozni,és nem is fogja tudni.Ennek az árnyékában élt mostanáig.Semmi olyan dolgot nem tett,amivel tüzet csinálhatna,mert félt…viszont ott volt a cigaretta.Bizonygatta,hogy nem lesz semmi baja..soha.Ám mégis,majdnem ez vitte a halálba.-lesokkolódtam.

-D-de akkor miért ilyen?Miért viselkedik így?És ti miért nem ellenkeztek neki sosem?-felsóhajtott.

-Ő ilyen.Ő ebben leli örömét,ha bánthat másokat.Úgy hiszi,ha látja másokon a fájdalmat talán az emberek megértik Őt és nem ítélik el.Nagyon fáj neki…a mai napig.El sem tudom,mondani mennyire össze volt törve,mikor rátaláltunk.Két évbe telt,mire megbízott bennünk.Ezért sem mondunk neki nemet…hülyeség,de talán ezzel köszönjük meg neki,hogy a barátjainak tart minket.Már-már a testvéremmé nőtte ki magát.-megértettem.Már minden világos.Ő tényleg az ellentéte annak,akit mutat….Ő valójában a szöges ellentéte a maszkjának…

Zayn!