Eredményhirdetés

Sziasztok,

még anno, valamikor volt egy versenyünk Dóri-val, aminek a nyertesét elfelejtettem kitenni, illetve a sztorit sem :D

A nyertes------->Macy C. Morrow. és az Ő története, avagy A menyasszony öccse.

Jó olvasást hozzá!

Ui.: Ahogy mondtam, nem lesznek részek itt egy hónapig, viszont vasárnaptól naponta kaptok egy-egy részt az új blogomból, ami a Fall Into Sin címet viseli. A linkkel nemsokára jövök!

~A menyasszony öccse~

- Niall James, azonnal kezdj el készülődni! Nem szeretnék miattad elkésni az esküvőről! – hallottam meg anyu hangját a földszintről, a mai napon már vagy harmadjára. Az ingem, a nadrágom és az öltönyöm élére vasalva várakozott a szekrényre akasztva, a cipőm viszont valószínűleg nélkülem indult el a helyszínre, mert egyiket se találtam meg. Ahogy keresgéltem, kivágódott a szobám ajtaja s anya trappolt be, már kicsinosítva. – Mégis mi a fenét csinálsz? El fogunk késni, csipkedd magad, az istenit!

- Nem találom a cipőm – morogtam, miközben megváltam a melegítőmtől meg a pólómtól. Amikor belebújtam a fekete szövetnadrágba, kirázott a hideg. Kényelmetlen benne ülni, s ha netalántán erekcióm lenne a lakodalomban, még a kezeimmel sem tudnám kitakarni. Ahogy az ing is felkerült, megkötöttem a nyakkendőm és belebújtam az öltönybe. A fürdőbe sietve megigazítottam a hajam, aztán fújtam magamra egy keveset a kedvenc kölnimből. A tükörbe nézve nem kicsit lepődtem meg azon, mennyire jól áll nekem ez a puccos ruházat. Anyu a mellkasa előtt összefont karokkal ácsorgott. Megforgattam a szemem. – Ahelyett, hogy ott állsz… Segítenél megkeresni a topánkáimat? Zokniban mégsem mehetek egy ilyen rangos eseményre…

- Ha nem a nyakadon lenne, már a fejedet is elhagytad volna – sóhajtott fel a nő, miközben benézett az ágy alá. Arca elvörösödött a dühtől, majd egyesével nekem dobta a keresett, olasz bőrcipellőket. Hálásan elmosolyodva nyomtam egy puszit az arcára és miután késznek nyilvánítottam magam, lesiettünk a nappaliba. Apa rosszallóan méregetett. Szégyenlősen elhúztam a számat. – Meglett a cipőm, most már indulhatunk…

Az autóban csak a motor zúgását és a rádiót lehetett hallani, semmi mást. Egyikőnk sem szólalt meg. Anya a dalt dúdolta, apu a kormányon dobolt, én pedig a gondolataimban voltam elmerülve; leginkább a menyasszony öccsére, Zayn-re tudtam gondolni.

Régen nagyon jóban voltunk, mondani testvéri viszonyban… Most viszont, a köszönésen kívül nemigen álltunk szóba a másikkal. Megváltoztak a nézeteink a világgal szemben; úgy éreztem, nincs közös témánk. Semmiféle téren.

- Nézzenek oda! Milyen csinosak vagytok! – sietett oda hozzánk a boldog anyós, Trisha s egy-egy puszival köszöntött minket. Miután elhúzódott tőlem, meglapogatta a vállam. – Zayn már alig várta, hogy megérkezz.

Felvontam a szemöldököm. Meglepett, szinte sokkolt ez a mondat. Oké, én is – a szívem legmélyén – vártam ezt a napon, hiszen Doniya-val mindig is jó volt a kapcsolatom. De, hogy az öcsike, aki állandó hangulatingadozásaival olykor kicsapta a biztosítékot nemcsak nálam, de a családjánál is… Megrántottam a vállam. Egye fene, majdcsak nem ugrunk egymásnak ennyi ember szeme láttára – gondoltam s követtem a szüleimet, akik helyet foglaltak az oltár előtt sorakozó székekre. Mielőtt leültem volna, körbenéztem. Az epés megjegyzés már marta a nyelvem. Számomra túl giccses volt a díszítés; mindenhol virágok és gyertyák voltak elhelyezve. Megráztam a fejem és inkább a nadrágomból kiálló cérnaszálra összpontosítottam. Egy rekedtes, ám ismerősen búgó hang megzavart a koncentrációban.

- Azt hittem, hogy a vőlegény ült le pihenni egy kicsit – röhögött, mire felnéztem rá és egy pillanatra elakadt a szavam. Mintha egy divatmagazin egyik manökenje állt volna előttem. Fél év, ha nem több, mikor utoljára láttuk egymást. Megváltozott. Jó értelemben. Kíváncsi baritonja zökkentett ki merengésemből. – Ennyire azért nem nézhetek ki rosszul.

- A szerénységed a régi, Mr. Tökély – ráztunk kezet; csokoládébarna íriszei az én kékjeimbe fúródtak. Alig tudtam kihúzni a kezemet az övéből, annyira szorította. Párat pislogva megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni. – Gyakrabban is jöhetnél a környékünkre, nemcsak akkor, amikor mit tudom én, meghívókat kell szétszórni az ismerősök között.

- Ez alól te sem bújhatsz ki, Nialler. Régen elválaszthatatlanok voltunk, emlékszel? – szemei reményteli csillogását nem tudtam nem észrevenni. Aprót bólintottam, Z ajkai pedig széles mosolyra húzódtak. – Semmi kedvem a hivatalos cécó után itt maradni és bájologni a vendégekkel… Mit szólnál, ha te meg én lelépnénk a rejtekhelyünkre? Van egy kis bepótolni valónk, úgy érzem.

- És mit mondasz a családnak? Bocs, most el kell mennem a gyerekkori haverommal, majd érkezem? Ne hülyéskedj, Zayn! Ha valamit el akarsz mondani nekem, azt tedd meg most –suttogtam, mire a fiú megrázta a fejét. Hitetlenkedve felsóhajtottam. – Ah, oké. Veled megyek. De, ha bajba keveredünk miattad… Én kicsinállak.

- Már most is azt teszed – motyogta, aztán a szája elé kapta a kezét. Azt hittem, először rosszul hallok. – Felejtsd-felejtsd el, amit az előbb mondtam.

- Ebből már nem mászol ki olyan könnyen – ültem le anya mellé, Z pedig lesütötte a tekintetét és előre ment az oltárhoz.

***

A rejtekhelyünk, melyet még kisiskolás korunkban fedeztünk fel, most is ugyanolyan biztonságot nyújtott a számunkra, mint annak idején.Amikor például rossz fát tettünk a tűzre, ide menekültünk a ránk váró büntetések elől.Az utcánktól nem messze lévő rét egyik legnagyobb és legszebb tölgyfáján építettük meg a házat, ami mostanra igencsak szűkössé vált számunkra… Most mégis úgy érzem, nem is lehetnék jobb helyen.

- Szóval… Mi volt az a kis botlás, amit el kellett volna felejtenem? – kérdeztem kíváncsian. Zayn idegesen az alsó ajkába harapott, aztán megfogta a kezem s összekulcsolta az övével. Tekintetem az arca és a kezünk között cikázott. – Mi…

-  Egy ideje elakartam neked mondani az érzéseimet, de nem tudtam, hogyan kezdhettem volna bele… Aztán jött az esküvő és a lehetőség, hogy újra láthatlak… Úgy izgultam már hetekkel ezelőtt, mint egy kisgyerek karácsonykor – akaratlanul is felkuncogtam, amivel csak még idegesebbé tettem a srácot. Megszorítottam a kezét. – A picsába is, szerelmes vagyok beléd! Nem tudom és már nem is akarom tagadni.

- Akkor ne tedd – hajoltam közel hozzá s felbátorodva az ajkaira tapadtam. A meglepetés villámütésszerűen érte, először ledermedve fogadta apró puszim. Mikor el akartam húzódni, a tarkóm után kapott és hevesen megcsókolt. Valósággal téptük egymás száját s közben felfedezőútra indultak kezeink is. Az öltönyeink mellénk heveredtek le; Zayn ráérősen látott neki a nyakkendőm kibontásának és az ingem kigombolásának. Csókunktól duzzadt száját a nyakamra tapasztotta, majd lesimította a vállaimról a fehér ruhadarabot. Éhesen végigmért. – Tökéletes vagy, Ni.

- Nálad nem – ráztam meg a fejem, miután én is megszabadítottam az ingétől. Beleszerettem a tetoválásaiba. Mindegyik minta az egyéniségét tükrözte. Mutatóujjammal körberajzoltam a csókos szájat, az angyalszárnyakkal együtt. Z fojtottan nyöszörgött érintésem alatt. – Fogalmam sincs, melyik tetkód tetszik jobban.

- Fogalmam sincs, meddig tudom türtőztetni magam – csatolta ki az övem, amitől felszisszentem. Lehúzta a sliccem s a bokszeren keresztül masszírozni kezdett. Csípőm megemelve nyögtem egyet. – Kis mohó… Nem eshetek neked itt… Meghittebb helyre vágyom…

Zokogni tudtam volna a fájdalomtól és a vágytól, ami a bokszeremben lüktetett. Mielőtt még Zayn visszavette volna az ingét, elkaptam a csuklóját.

- Nem bírok ki még egy utat – szuszogtam rámarkolva a gatyámra. Döntés elé állítottam. Vagy itt tesz magáévá, vagy elvégzem a dolgot a kezemmel…

***

A meghitt hely végül a tölgyfa alatti, vadvirágokkal tarkított terület volt. A madarak vidáman csicseregve repkedtek felettünk, az eget egy-két, kósza bárányfelhő fedte be. Lángoló arcomat Z mellkasán pihentettem, miközben a hasát cirógattam. Kissé feszélyezettnek éreztem magam, hiszen mindössze a zakóink és az ingeink takarták altestünket.

- Hogy érzed magad? – nyomott egy puszit a hajambaZayn, majd a derekamra simította a kezét és egy picit megszorította bőrömet. Alsó ajkamba harapva felnéztem rá. – Meglehetősen jól. Te?

- Sosem voltam még ilyen gondtalan és nyugodt – sóhajtott egyet mosolyogva. Viszonoztam gesztusát s egy hirtelen ötlettől vezérelve felültem. A fekete szépfiú szótlanul és áhítattal figyelte, ahogyan a virágokból valóságos koronát kreáltam. Miután kész lett a mű, kuncogva Zayn hajába illesztettem. A szám fülig ért, amikor megláttam. Z már kevésbé volt elragadtatva. – Úgy nézhetek ki most, mint egy hippi, aki éppen Woodstockba tart. Bírom a Beatles-t, de ez túlzás… Nem?

- Szerintem nagyon édes vagy – hajoltam ajkaira, amit másodpercek alatt be is kebeleztem. Sokáig ízlelgettük a másikat, közben újra feltérképeztük kezeinkkel a másik testének minden porcikáját. Alhasam bizsergett; a rám törő, kellemes érzés teljesen a hatalmába kerített.

Többet éreztem, mint puszta testi kötődés. Jóval többről volt szó.