A Lot Of Fault/2

Sziasztok,

Itt is lenne a Ziam második és egyben utolsó része.

Ahogyan a másik blogon is elmondtam, itt is meg kell tennem.

Szüneteltetnem kell a blogot...furán hangzik, de így van, ihlet többlet miatt. :D A 7 blog kicsit elveszi az energiám, s igaz, hogy 5 üzemel...lefáraszt.

Remélem megértitek és itt lesztek velem Június 19-ig, amikoris visszatérek..mindennel együtt. ;)

Always in your hearts, Niky

Liam szemszöge:

Amióta megtudtam az igazságot Zayn-ről és a múltjáról,sokkal többet gondolok rá s jobban akarom,hogy felébredjen.

Sok ideje alszik már,s remélem,hogy hamarosan lekapcsolják a gépeket,mármint felébred és utána.Isten őrizzen,hogy most kapcsolják le…meghalna.

Kellemes illatra ébredtem.Miután Joshua elment,elaludtam,végre nyugodtan..vagyis nyugodtabban tudtam pihenni.Ahogy kinyitottam a szemeim,egy hatalmas csokor rózsa volt a szekrényemen.Niall üldögélt fülig érő vigyorral az arcán,az egyik széken.Ma engedik haza.Oh.

-Jó reggelt.-nyújtózkodtam egyet és egy hatalmas vigyorral a képemen ültem fel az ágyon.

-Szia.Látom már elkészültél.Ez az enyém?-bólintott de nem értette.

-Nem én hoztam,ha erre akarsz kilyukadni.-összehúztam a szemöldököm.Ha nem ő akkor ki?

-Oh,azt hittem.Nem baj,majd megnézem.Na és mesélj,hogy vagy?-furcsán nézett a virágokra,amik belengték a kórterem levegőjét..illatokkal.

-Végre hazamehetek,el sem tudom mondani mennyire örülök már ennek.-csillogó szemekkel beszélt,de láttam rajta,hogy van valami amit még nem mondott el.

-Bökd ki!-furán nézett rám.

-M-mit?-szemet forgattam és vártam.

-Ismerlek,mint a tenyeremet,mit titkolsz?-felsóhajtott és az ujjait birizgálta.

-Hát..tudod,voltam bent Zayn-nél és..az orvosok is mondták,hogy nem lesz sok esély..és a hozzátartozói le sem szarják és..-egy szuszra mondta ki de megállítottam.

-Niall,mi van?-kezdtem megijedni és nem hangzott valami jól az eddigi beszéde sem.

-Zayntleakarjákkapcsolniagépekről.-sípolt a fülem és dobogott a szívem.Hirtelen ugrottam fel és leszarva azt,hogy egy kicsit fáj még a lábam,kirohantam az ajtón egészen Zayn-éhez.

Ködös tekintettel figyeltem nyugodt testét,s fel-le emelkedő mellkasát,amit most nem takart semmi.Borzasztóan jól nézett ki,de mégis összetröten.Nem engedhetem,hogy lekapcsolják a gépekről,ezek tartják életben.Nem fogom hagyni!

-Niall?Megtennéd,hogy ezt a csokrot kivágod a kukába?-fogalmam sem volt ki küldte de nem is érdekelt.Hisz kár tagadnom,Zayn a mindenem,ha nem is tud róla senki,de így van.S ő biztosan nem küldte ezeket a szálakat,más meg nem érdekel.

-De miért?Ki küldte?-már éppen fogta volna a cuccait és lelépett volna..no szép.

-Fogalmam sincs,de nem érdekel.Akitől szeretnék valamit is kapni,az jelen esetben nincs olyan állapotban,hogy ilyeneket küldjön,más nem izgat.-rántottam vállat.

-Azt akarod mondani,hogy te…-mutatott ki..hmm.Eddig teljesen úgy viselkedett,mint aki halálosan belé van esve.Azt értem én,hogy Zayn rohadtul jól néz ki,de ne a testvéremnek jójjön már be…pont neki.

-Miért csak nem féltékeny lennél?-mérgesen néztem felé.-Egész héten mást sem hallottam,csak Zayn így meg Zayn úgy,nem érzed magad kicsit szarul esetleg?-lehet,hogy túlmentem egy határon,de már tényleg idegesített.Erre meg felnevetett,de torokból és már a hasát fogta a röhögéstől.-Mit röhögsz?Ez kurvára nem vicces!

-Jajj,L-liam.Te olyan egy hülye vagy.-krákogott egyet.-Már régóta sejtem,hogy érzel valamit Zayn iránt,ezért gondoltam beadom neked,hogy én is.Nem hittem,hogy ilyen jól fog elsülni a féltékenységi színjátékom.-elámultam.

-Mi?-kikerekedett szemekkel néztem rá és nem jutottam szóhoz.

-Jól hallottad.Ezek szerint jól sejtettem,és tényleg van valami közted és közte nem?-mutatott az ágyon fekvő srácra.Idő közben bemehettünk a kórterembe,s mintha olyasmit mondtak volna,hogy jobbak az értékei,de lehet,hogy csak félrehallottam valamit.

-Lehet…de vele sosem beszéltem erről.Utál,téged is megveretett,s ez velem sem lenne jobb,csak az a különbség,hogy időseb vagyok.Ennyi.Hiába érzek iránta valamit,ha Ő nem viszonozná.Reménytelen.-hajtottam le a fejem és közelebb mentem hozzá.Így olyan furcsán nézett ki.Szájában mindig is a cigi lógott,most pedig a lélegeztetőgép,de ez olyan szexivé tette,hogy az nemigaz.Ajkait folyamatosan kenik,mert szárad…s a fejemben még az is megfordult,hogy mi lenne,ha én lennék itt mellette és én tehetném meg azt..vagy ami még borzasztóbb,én csókolhatnám azokat a finom ajkakat.

Megráztam a fejem és leültem az ágy mellé.

-Olyan rossz ez így nem?Már hetek óta itt fekszik és semmi javulás.Az rendben van,hogy az égésnyomok kezdenek már eltűnni,de miért nem tud magától lélegezni?-nem értettem ezt.Remélem,hogy végül nem mondott igazat Niall és nem kapcsolják le,mert abba beledöglenék.

-Fel fog épülni,hidd el.Ő sem olyan,mint amilyennek mutatja magát,senki sem olyan.Ha én megbocsájtottam neki,akkor te is meg fogsz.-rámosolyogtam.

-Fogalmam sincs,hogyan tudtál ilyen hamar átlátni rajta,de igazad van.Ő tényleg más,az oké,hogy rosszfiús a kinézete,talán ezért is tetszett meg nekem az elején,de múltkor eljött hozzám Joshua és elmagyarázott nekem sok dolgot.Többek között azt is,hogy miért ilyen Zayn amilyen.Csak azt akarom,hogy felépüljön és elmagyarázza Ő is…-megfogtam a kezét óvatosan és összekulcsoltam az enyémmel.Nem tudom miért tettem,de jól esett.Boldogan fognám mindennap,csak bár nem lenne olyan agresszív ember.

-Magatokra hagylak.Amúgy is menni készültem már.Alig várom,hogy lezuhanyozhassak otthon.-vigyorgott és egy vállveregetés után intett,majd a csomagjaival a kezében elhagyta a kórtermet.

-Szia.-végigsimítottam kezén.-Ne haragudj,hogy nem voltam bent eddig,de rossz volt..és az állapotod sem volt kiemelkedő.Járt nálam Joshua,sok mindent elmondott,kérlek ne haragudj rá,csak…örülök,hogy elmondta az igazat.Azt kérte,bocsássak meg neked,de nem tudom..fel kellene ébredned.-ujjbegyeimmel felfelé haladtam csupasz karján és a tetoválásáig húztam azt,majd körberajzoltam a szépen kidolgozott mintát.

-Sokszor gondolkodtam már rajtad.Miért verted meg Niall-t vagy miért csicskáztatod Tim-éket..de rájöttem,hogy csak félsz és ez teljesen természetes,érted?Nem voltak ott a szüleid,mikor belecsöppentél a nagybetűs Életbe.Az első szerelmednél sem voltak ott,ezt pedig így éled meg.Megértelek,csak…csak bár ne lennél velem is ilyen lekezelő…

-Tudod..van egy titkom.Veled kapcsolatos,viszont nem szeretném elmondani addig,míg fel nem ébredsz.Utána kihajíthatsz a fenébe,de emiatt is kérlek ébredj fel!

Ne hidd azt,hogy nem szeret senki,mert nem így van.Épülj fel!-nagyon zavarta a fülemet a lélegeztetőgép hangja,s valami nem stimmelt.Nagyon furcsán lógott a szájában az a szar…és félig ki is lógott.Akkor viszont nem a géppel lélegzik,hanem magától…ugye?

-Zayn?-egy nagyot emelkedett a mellkasa,majd le..s ez így ment végig.Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a csövet és kiemeltem a szájából.Tudtam,hogy ha tévedek és mégis a gép tartja életben,akkor meg is ölhetem,de annyira rendellenesnek látszott a lélegzése,hogy muszáj voltam cselekedni.A következő pillanatban pedig…lélegzett.Lélegzett,magától!

Kerek szemekkel figyeltem mellkasát,ami alapból is felkeltette az érdeklődésemet,de most csak arra tudtam figyelni,hogy még minimum két percig lélegezzen magától.Ez hihetetlen előrelépés számomra.

Így történt hát,hogy az orvosok le is tettek arról,hogy lekapcsolják őt,ezzel hagyják meghalni,hanem az eset utáni hatodik napon…egy nappal a hazamenetelem előtt végre sikerült felébreszteni.

Az esett a legjobban,hogy ott lehettem vele..legalábbis utána.Az orvosok összeszorított kezekkel várták,hogy mit reagál majd a gyógyszerek megvonására,s sikeresen felébredt.Bár igen nagy fájdalmai lehettek,a rengeteg fájdalomcsillapító azokat megszűntette.

Meglepődtem,mikor a kezelőorvosa meglátogatott a kórtermemben.Zayn engem szeretett volna látni,furcsállottam is,hiszen eddig még a képem is elviselhetetlen volt számára..Ő mondta.

Félve és idegesen léptem be hozzá,s mikor felnéztem elámultam.Nem igazán engedtek be hozzá az utóbbi napokban,ezért sokkal jobban nézett ki,mint mikor utoljára láttam.Friss volt és élettel teli.Igaz,hogy rengeteg kötés borította a testét,de legalább magánál van és nincs életveszélyben..mostmár igazán hiszem,hogy fel fog épülni.

-Nem szeretnél beljebb jönni?-halvány mosollyal az arcán intett,hogy üljek le.Összehúzott szemöldökkel mentem közel hozzá.Itt valami bűzlik.

-S-szia.-az ujjaimat birizgáltam és idegességem egy percre sem hagyott alább.Úgy viselkedek,mint egy fiatal tini,aki az első alkalmát meséli el a barátnőjének..jézus.

-Liam,tudom,hogy most furcsállod,hogy idehívtalak…de mint látod,menni nem igen tudok.-felkuncogtunk.-De igazából azért kértem ezt,mert tudod kell,hogy hallottam…-furcsán néztem a szemébe,ami szintén furcsán csillogott.

-Mit?-jaj,kezdtem sejteni.

-Pár nappal ezelőtt,azt hiszem…itt voltál.Beszéltél hozzám,és igaz hogy nem mindenre emlékszem,arra igen,hogy van valami amit el szerettél volna mondani..ami velem kapcsolatos.-lesokkolódtam.Most miért nem viselkedik olyan bunkón?Most miért nem aláz meg?

-M-miért nem küldesz el?Utálsz engem..nem?-fájdalom duhant át az arcán és keményen meredt maga elé.

-Nem akarlak elküldeni..és sosem utáltalak.A-azt mondtad,hogy Joshua elmondott mindent,nem?Akkor értened kell,hogy most miért vagyok más..-mosoly bujkált ajkaimon és láttam,hogy ezt tényleg komolyan mondja..

-Mondd el.-megsimítottam kezét mire odanézett hirtelen és elvigyorodta magát.

-Liam…én.Sajnálom,oké?Tényleg rettenetesen idióta voltam,és meg sem érdemlem,hogy éljek…igazad volt.Egyszer mindent visszakap az ember,így vagy úgy.Hálás vagyok neked,rettenetesen hálás..megmentettél,sosem fogom tudni ezt elégszer megköszönni neked,de ugyanakkor tudom,hogy megbocsájtani se fo…-egy szuszra próbálta elmondani ezeket én meg egyre jobban vigyorogtam..nem is tudtam,hogy van egy ilyen oldala is..de felettébb tetszik.Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.Lefagyott és élesen beszívta a levegőt.Annyira idióta..de én is.Mi van,ha Ő egyátalán nem érez így?

-Hé..-távolodott el,én pedig csalódottan estem vissza a székere..tudhattam volna,basszus.

-Ne haragudj.É-én…-nem találtam a szavakat.

-Figyelj,csak azt akartam mondani,hogy már jó pár napja nem mostam fogat..tudod,beteg vagyok ilyenek.Viszont ha hozol egy kis szájvizet..-felkaptam a fejem és pajkos vigyorral  a fején nézett rám.

-Ez övön aluli volt.-felnevettünk.-És kurvára leszarom,hogy mostál-e fogat vagy sem.-odahajoltam mégegyszer és megcsókoltam..mostmár igazán.

Tudtam,hogy szeretem Őt.