Home

Sziasztok,

meghoztam a következőt, ami egy kért történet, méghozzá Becca M.-é. Remélem tetszeni fog nektek és írtok róla  pár szót. Oldalt találtok egy modult, ahol lehet kérni történeteket, minden támpont meg van adva hozzá. A többit is megpróbálom minél hamarabb hozni, de elég lassan haladok velük. Próbálok sietni.

Puszi, Nicole E.

Niall James Horan. A mindig kedves mosolygós srác, akiről el sem hinné az ember, hogy vannak negatív gondolatai is. Márpedig nem is kevés fut át a festett szőkeség agyán nap, mint nap, hiszen olyan élete van, amit mindenki megálmodik. Neki megadatott a hírnév, a tehetség, az esély, de mint mindennek, ennek is van hátulütője.

Az emberek áhítatosak. Ők csak azt hiszik el, amit a szemükkel látnak, de már nem képesek a dolgok mögé nézni. Azt gondolják, hogy a pénz, a hírnév, a nők –pasik– vagy akár a rajongás az, amit az ember egész életében vár, akar. Ez tényleg mind szép és jó, ám a szeretet, a szerelem, vagy egy átlagos családi vacsora nekik természetes. A közkedvelt illetők számára ezek a dolgok nem mindig adatnak meg. A szerelem csupán egy fogalom, amit nem mindenki tapasztalhat meg igazán, hiszen az irigység, a hatalomvágy, a pénz elég bárkinek, s máris „szerelmes” a média által felkapott egyedbe.

Niall ezért sem csajozott sosem.

Tudta, hogy amint befut a banda, híresek lesznek, s az ötéves kislányok is tudni fogják ki Ő, akkor már nem bízhat igazán senkiben. Tudta, hogy nem alakíthat ki akárkivel egy közeli viszonyt, hiszen arról hamarabb tudna a világ, mint Ő maga.

Ki is szeretné Őt?

Ez a gondolata mindennap előjött. Reggel, este, a nap folyamán. Hiába voltak ott a milliónyi rajongók, a családja, a társai, barátai; neki ez nem volt elég. Hogy is lehetne? A szerelem volt az, ami hiányzott a sorból. Persze Ő tudta, hogy ki is az, aki megdobogtatja a szívét, de jó híre lévén nem mert lépni. Senki sem tudta, hogy nem csupán a nőkhöz vonzódik. Senki sem tudta, hogy nem csak tetszik neki az illető, hanem szerelmes is. Senki.

Főleg az nem, akiről szó van.

Liam James Payne. Sokan azt hinnék, hogy egy olyan emberről is van szó, aki a legkedvesebb, leghelyesebb és legtehetségesebb tag a bandában. Így is van, de mint mindenkinek, neki is vannak titkai, sebei, problémái, illetve hátráltató tényezői. Ezek közé tartozik az is, hogy mindent egyedül szeretne megoldani. A barátai veszekedését, a családja helyzetét, az anyagi problémáikat. Egyszerűen úgy gondolja, hogy Ő képes ezekre, pedig nem. Nincs neki senki, aki megvígasztalná egy kudarc után, vagy egy olyan, aki a fárasztó nap végén a fülébe suttogja a hallani kívánt szavakat. Ez volt a legnagyobb álma mindig is, bár neki megadatott, hogy vele legyen, csak Liam nem az a típus, aki Casanova-t játszik és romantikus vacsora által bevallja a szerelmének az érzéseit, aki tulajdonképpen azonos nemű vele. Áh, képtelenség.

Liam már akkor látta a választottján, hogy más, mikor a táborban összetették őket. A banda megalakulásával egy időben előjöttek rég elnyomott érzései is, csupán nem akarta őket senkinek sem bevallani.

Ő meleg. Azért, hogy ne tűnjön fel senkinek ez a tény, rengeteg csajozós estét tartott, ahol mindössze beszélgetett a lányokkal, akik sokszor szerettek volna többet, nem kaphattak. Ritkán járt el egyéjszakás kalandokba, de ha megesett, mindig egyedül tette. Nem is akart belegondolni mi lehetett volna a következménye egy – egy néhai incidense után, ah kiderült volna. Mi is lett volna a szalagcím másnap?

Liam Payne férfiak nemiszervét szeretgeti?

Hidegrázós a gondolat, nem igaz?

Ezért sem akarta, hogy a bandatársai is megtudják. Ki tudja mik lettek volna a reakciók.

Oh, pedig az egyikük milyen mély érzéseket vált ki belőle!?

-Liam! –szólt neki Harry, mikor a szálloda ajtaját csapta be. Mérges volt, borzasztóan mérges, pedig Ő nem is volt tudatában a cselekedeteinek. Hogy tudná megtenni?

-Hagyj egyedül, Harry! –becsukta a göndör az ajtót és közelebb ment Liam-hez, majd leült mellé egy székre az ablakhoz.

-Miért kavar fel ennyire? Nem örülsz, hogy egy ilyen szép, kedves lányt kapsz magad mellé? –Harry talán direkt tette föl így a kérdést, mert bár sejtette mi a gondja Liam-nek, nem volt biztos benne.

-Nem örülök, Harry. Képzeld, kibaszottul nem örülök neki. Eddig minden olyan jó volt, most meg mászkálnom kell vele mindenfelé, hogy a média is elhiggye a kapcsolatot. –nem szerette volna elmondani Harry-nek mi is a baja, de egyszer szembe kell néznie a problémáival. Nem most lesz.

Harry csak homlokráncolva figyelte társát, aki próbálja eltakarni könnyes szemeit. Itt nem csak egy apró probléma van, ez komolyabb.

-Miért Liam? Talán szeretsz valakit, aki miatt…-bólintott az említett, s letörölte könnyeit. –De akkor miért nem feditek föl a kapcsolatotokat? –Liam irónikusan felnevetett, míg Harry csak furcsán nézett rá. Mi is ezen olyan vicces?-gondolta Harry.

-Milyen kapcsolat? Harry, azt se tudja, hogy egyáltalán többet érzek iránta, mint barátság. A lába előtt hevernek a nők, majd én kellek neki igaz? –Liam hevesen elfordult, mikor rájött mit is mondott.

-Nők? –Harry mosolygott és vállba veregette magát képzeletben, hiszen tényleg igaza volt. Végletesen pedig nagyon örült annak, hogy ha nem is szándékosan, de be lett avatva ebbe a „titokba”, bár Harry-nek volt egy – két sejtése, ki is lehet az illető.

-Ezt senkinek sem mondhatod el! Ha..ha valaki ezt megtudja. Harry, nekem akkor végem. –Harry még sosem látta a másikat ennyire kétségbeesettnek, ezért egy pillanatra meg is szeppent, de gyorsan rendezte a vonásait és elvigyorodott.

-Lakat a számon. Nyugodj meg, kérlek. Ez nem nagy szám, én sem vagyok teljesen hetero, pedig volt kalandom, nem egy, csupán több, mint a fele a másik nemből volt. –rántott vállat a göndöt, mire Liam csak felnevetett.

-Nem mondod komolyan! –ennyi mindent nem vett volna észre?

-Pedig de, és volt már alkalmam egy közeli barátommal is kapcsolatba kerülni. Ne aggódj, tartom a szám, de cserébe te sem mondhatod el az előbbit! –komolyan nézett a viágosbarna szemű férfira és kezet rázott vele.

-Rendben. Köszönöm. –Harry csak biccentett és egy ölelésbe vonta barátját.

-Én pedig megyek aludni, eléggé kimerültem mostanában. –mosolygott Hazz, és Liam már gyártotta is az agyában a képeket, hogy egyik pasi ágyából ugrik a másikba, oh, igen, bizonyára ezért ilyen kimerült.

-Jóéjt. –sóhajtott Liam.

-Neked is. –nyitotta ki az ajtót. –Ja, és én a helyedben minél hamarabb rámozdulnék a szöszkére. Ki tudja? Lehet viszonozza az érzéseid! –kacsintott és bezárta maga után az ajtót, otthagyva a ledöbbent Liam-et.

Niall eközben egy videóhívást indított egy Lucy nevű lánnyal, aki már az első találkozásukkor megfogta a festett szőke fiút. Nem szerelmi érzésekről van itt szó, hanem mindössze baráti kapcsolatról. Nem is lehetne több, mert hiába olyan vonzó is a fiatal férfi, az Ő szíve egy emberért dobog. Csak egy emberért, aki egyre kevesebbet foglalkozik vele, pedig állítólag a legszorosabb viszonyt ápolták a bandából. Mára már ez a cím elszállt, és helyébe a majdnem idegeneknek mondható két elveszett lélek jutott. Rettentően csalódott és szomorú volt emiatt Niall, és ezt az érzelemhullámot már Lucy sem bírta tovább nézni.

-Niall, tudom, hogy te egy nagyon érzelmes srác vagy, de ne várd, hogy betoppanjon és szerelmet valljon, ami után szeretkeztek egy jót. Ilyen nem lesz. Aligha, de neked kell kezdeményezned, már ha biztos vagy abban, hogy van esély arra, hogy viszonozza az érzéseid. –Niall csak felsóhajtott és elhasalt az ágyán.

-Tudom, Lucy, de egyszerűen képtelen vagyok. Már akkor a torkomban dobog a szívem, ha a reggeli miatt kopogok be az ajtaján. Szerinted milyen lenne egy szerelmi vallomás? –nézett a kamerába kétségbeesetten.

-Elájulnál.

-Ha előtte ki nem hajít a szobából, mondván, hogy egy perverz buzeráns vagyok. –lehajtotta a fejét és szokása szerint visszatartotta a könnyeit. Lucy is elszomorodott ezt látva. Hiába volt fiatalabb a fiúnál öt évvel, mégis olyan bölcsen tudott hozzászólni bármihez, hogy Niall  a fél karját odaadta volna érte, pedig alig két hónapja ismerik egymást.

Ki is Lucy? Lucy Dobrev egy lengyel, gyönyörű, kékszemű és szőkehajú tinédzser, aki az egyik koncert után találkozott Niall-el, s a sors hozta, hogy egymás mellett ültek az egyik Los Angelesbe tartó gépen. Az alkalmat egyikük sem szalasztotta el, így azóta is tartják a kapcsolatot. A huszonnégy éves Niall és a tizenkilenc éves Lucy, aki ugyanakkor egy fanatikus rajongó. Micsoda barátság, mi?

-Miért tenné? Ha nem is meleg, vagy biszex, mint te, akkor sem hajít ki, hisz a barátod, a testvéred! –Lucy próbálta felvidítani, de elég nehézkesen ment úgy, hogy csak a számítógéppel beszélhettek. Sajnálták mindketten, hogy csak ritkán találkozhatnak, de jelenleg a banda egy turné elejét koptatta.

-Pont ez a baj, Luz! Nekem nem a barátsága kell. –megdörzsölte szemeit és összeborzolta a haját, ami láttán Lucy elfintorodott.

-Miért hordod így a hajad? Olyan mint egy agyonkúrt orvosnak. –Niall felnevetett.

-Én is szeretlek, Luz, de nem kértem ki a véleményed. –ebbe sétált bele Liam, aki nagy szívdobogással, de rávette magát arra, hogy lehívja Niall-t vacsorázni. Értetlenül állt Niall előtt, akinek könnyes volt a szeme és egy fiatal lánnyal skype-olt épp. A szíve belefájdult a látványba és nagy erő kellett ahhoz, hogy visszatartsa a kitörő könnyeit.

-Öhm. Bocsi, khm, csak gondoltam szólok, hogy vacsora idő van. –idegesen becsapta az ajtót és fejét fogva ment vissza a szobájába elmorogva az, hogy mekkora egy idióta. Hogy is képzelheti, hogy viszonozva lesz a szerelem!?

-Na? –Harry csillogó szemekkel várta az ágyon ülve.

-Hagyj. Ennél nagyobb barom is csak én lehetek. Benyitottam és ott vallott szerelmet skype-on egy csajnak. Ráadásul még be is égettem magam. –már leszarta, hogy ki látja, egyszerűen hagyta, hogy elírja magát és perceken keresztül sírjon Harry vállán. Az említett csak nézett és szánakozón átölelte síró bandatársát.

-Sajnálom. –magában pedig jól elküldte Niall-t melegebb éghajlatra, mivel még a vak is látja, hogy mindketten oda vannak egymásért. Elhatározta, hogy amint megnyugtatta Liam-et elbeszélget a szöszivel.

-Ez van, Harry. Nekem ez jutott. Egy rámtukmált x-factor zsűritag, aki egy öregasszony, meg egy fájdalmas turné. –szipogott. Számos alkalommal, amikor eszébe jutott a beszélgetés, amibe beletrafált, elszorult a szíve.

Eközben Niall és Lucy beszélgetése tervekbe ment át, hiszen Niall sejtette, hogy most elvágta magát Liam-nél, ha egyáltalán volt esélye nála. Miért pont a legfélreérthetőbb helyzetben kellett bejönnie? S miért nem kopogott?

-Nyugodj meg, Niall! Itt az alkalom, hogy végre szerelmet vallj neki! Az előbb láttad, tényleg van nála esélyed, szerintem nem is kevés. –Lucy már ki is talált egy tervet.

-Miből veszed?

-Na vajon? Úgy nézett rád, mint aki helyben megfojt, amiért azt mondtad nekem, hogy szeretsz. Most biztosan azt hiszi, hogy szerelmet vallottál nekem és eszedbe sincs úgy nézni rá, mint egy szexi férfira. –Niall felkuncogott és az Ő feje fölött is megjelent a glória.

-Akkor szerinted lépnem kellene? –kérdezte a kamerába vigyorogva a lánytól.

-Még szép hogy! Annyi a dolgod, hogy írsz egy kicsi papírra egy telefonszámot, méghozzá ezt. Ez egy neves étterem száma, méghozzá a legjobb LA-ben. Ezt felírod arra a kis papírra, majd csak annyit írsz rá, hogy „hívd fel!”. Ezt odaadod a szobalánynak, akinek megmondod, hogy mindenképp Liam reggelijéhez tegye. Aztán, ha tényleg bejön a terv, Liam felhívja ezt a számot, ahol az egyik ismerősöm fogja felvenni, s eligazítja, hogy egy bizonyos valaki várja Őt az étterembe egy ebédre egy órakor. Nos? –Niall tátott szájjal nézte a lányt.

-És ezt te most, így, hirtelen találtad ki? –vigyorgott és csillogott a szeme. Talán mégis lesz esélye? Liam esetleg viszonozza a szerelmét?

-Hát, igen. Volt már gyakorlatom ilyenekben. –vont vállat. Hirtelen kopogtak az ajtón, mire Niall szólt az illetőnek, hogy bejöhet. Harry alakja tűnt fel a résen, mire mindkét beszélgető fél elmosolyodott.

-Oh, szia Lucy! –Harry integetett neki.

-Szia, Hazz! Mizu? –úgy tettek, mintha Niall ott se lenne.

-Sok minden. –kacsintott Niall-re. –Liam épp a vállamon sírta ki magát. Olyan idióták vagytok. Épp rábeszéltem, hogy csináljon valamit, lehívott volna vacsorázni te szerencsétlen, mikor te benyögöd, hogy szereted Luz-t. –mérgesen nézett Niall-re, aki csak mekegett és tág szemekkel meredt a göndörre.

-T-te..mi a szar? Honnan tudsz te ezekről a dolgokról? –Niall nem is mondott semmit Harry dorgálására.

-Ne hidd, hogy hülye vagyok. Louis az, ezért nem veszi észre a dolgokat, de én igen. Akinek volt kapcsolata férfival az észreveszi, hogy itt nem szimpla fellángolás van. –kacsintott.

-Mivan? Neked..volt? –felnevetett Lucy is és Harry is.

-Te ott élsz velük, de nem veszed észre, hogy Larry él és virul? –Harry kacéran elmosolyodott.

-Ez a csajszi, aki több ezer kilométerre van tőlünk, többet tud, mint te. Megsértesz Ni! –felnevettek.

-Larry tényleg igaz? –megforgatták a szemüket, de Niall csak halkan rákérdezett az egyértelműre.

-Nem ez a lényeg most, hanem hogy te végre bevalld Liam-nek, hogy elájulsz tőle. Van tervetek? –ült le Niall mellé az ágyra, s Lucy elmondta Harry-nek is, amit nem olyan rég Niall-nek.

Liam hamar lefeküdt aludni, mert kimerült és túl ok volt neki a nap. Annyi mindent tudott meg, illetve jött rá, hogy már elege volt és tízkor illatozva feküdt az ágyában egy bokszerben és egy trikóban. Csak a teraszon lévő lámpa világított, és az ágyról nézte a csillagokat, amik a sötét égen világítottak. Imádott egyedül lenni, és amikor ideje engedi otthonában is a kis keskeny teraszán virrasztott sokszor hajnalig egy – egy bögre kávéval a kezében. Csak lesett ki a fejéből vagy éppen a benne kialakuló szerelmet értelmezte magában. Ugyanakkor azt is szerette, ha volt a társaságában valaki, aki meghallgatta vagy csak éreztette vele, hogy egy kicsit is fontos neki. Ezt érezte akkor is, mikor Harry segített neki. Nem gondolta, hogy pont a göndör lesz az, aki meghallgatja és bevallja, hogy Ő sem éppen az a nagyon heteró fajta.

Liam csak annyit szeretett volna, hogy Niall tudjon arról, ami benne történik, aminek a szereplője. Ha nem is mond rá semmit, nem viszonozza, de akkor is tudatni akarta vele, hogy Ő így érez, mert kezd megőrülni, depresszióssá és betegesen szerelmes lenni.

Azokkal a gondolatokkal szenderült mély álomba, hogy hamarosan ki kell találnia valamit a kellemesebb helyzet érdekében.

Másnap reggel Liam elég kótyagosan kelt, mivel sokat forgolódott éjjel a melegnek és az érzéseknek hála. Elhatározta, hogy beszél Harry-vel és a sarkára áll, majd elmondja Niall-nek az egészet.

Egyből miután felöltözött kopogtak az ajtóján. A reggelijét hozta be az egyik fiatal kis szobalány, ám mielőtt kiment volna fapofával odahajolt Liam-hez.

-Uram, ezt a cetlit magának szánták, s mielőbb fel kellene hívnia ezt a számot. –Liam kérdőn nézett a kisasszonyra, furcsállta a dolgot, mert senki nem szokott ilyenekkel szolgálni neki. Bár az is igaz, hogy volt pár durva dolog a rajongók által, de ilyen még nem.

-És nem tudja ki adta? –a szobalánynak esze ágában sem volt megmondani, megkapta a kellő fizetséget ezért.

-Nem, uram. A viszont látásra! –a barna hajú fiú csak bólintott és a tálcát letette az asztalra, s leült a fotelbe a cetlivel a kezében.

„Hívd fel, és gyere el, fontos! ###########”

Se név, se semmi. Liam gondolkodott, de végül tényleg felhívta a cetlin lévő számot és nagy meglepetésére egy étteremben dolgozó kedves hölgy hangja szólalt vissza. A nő is be volt avatva Lucy tervébe, de Liam semmi képp sem tudhatta meg idő előtt, hogy miről is van szó.

A nő eligazította, hogy merre kell odamennie és hányra, de hogy ki az egész főszereplője, nem tudni. Ó dehogynem, és Ő is nagyon izgult, de tudta, hogy sikerülni fog.

Liam fél egyre elkészült, s mivel egy igencsak előkelő étterembe kapott meghívást egy ismeretlentől, ki kellett öltöznie. Csupán feketébe öltözött, egy ing és rajta egy bőr mellény, lakkcipő és egy koromfekete vastag anyagból készült nadrág. Tudta, hogy nagyon melege lesz, de nem érdekelte, csak az volt a szeme előtt, hogy végre megtudja ki is ez az ember. Nő? Férfi? Milyen célból hívta el, s ilyen módon?

Túl sok volt a kérdés és csupán akkor kaphatta meg a válaszokat, mikor már az étteremben van. S egy órára oda is ért.

Niall és Lucy eközben nagyokat nevetett és nagy extázisokban készülődött az előre kitervelt ebédre. Természetesen csak Niall, de Lucy közben szokásához híven a laptopja előtt ült és skype-on kapcsolódott Niall cselekedeteihez.

-Ne mozogj már annyit! Teljesen összegyűröd a frissen vasalt ingedet. –dorgálta meg Lucy, aki már alig tudta nézni az ide – oda járkálását Niall-nek.

-Nyugi, Luz. Minden oké. Csak nagyon ideges vagyok. –tördellte a szöszke az ujjait és kicsit megigazította a nyakánál a gallért, mert majd’ megfulladt.

-Oké, viszont jobb ha most indulsz el, mert még a végén hamarabb ér oda, mint te. Amúgy Harry merre van? –kérdezte a lány, mire csak szemet forgatott Niall.

-Elmentek Louis-val valahova. Nem mondta hová, de az az érzésem, hogy valami romantikus kúrónapot tartanak. –Lucy felnevetett harsányan és gondolatban jól megveregette Harry vállát. Jól megy a kis pénzeszsáknak!

-Iparkodj! –és a lány keze már a kilépés gombnál járt.

-Megyek már! Szurkolj! –küldtek egymásnak egy puszit és kikapcsolták a kamerát.

Niall rettentő ideges volt. A meleg és a maró gyomorgörcs nem nyugodott és kikészítette a fiút, de próbálta nyugtatni magát, hogy minden rendben lesz. Mert ugye minden rendben lesz!

Amikor odaért a gyönyörű étteremhez, negyed órával egy óra előtt, elámult. Nem hitte, hogy tényleg ennyire előkelő. Nyelt egy nagyot és bízott az írek szerencséjében.

Sikerült elég hamar elintéznie, hogy aikor Liam megérkezik Ő mögötte legyen, így meglepheti Őt. Összedörzsölte a két tenyerét és kifújta a levegőt. Sosem gondolta, hogy Ő egyszer egy ilyen helyzetben fog lenni, de minden egyszer el meg mindenki igazán, szóval szeretett volna kihozni mindent a közös ebédből.

Mikor meglátta Liam nyúlánk alakját, s feszült, de kellemes mozgását, valamint öltözékét, eltátotta a száját, s majdnem lemaradt arról, hogy mögé lépjen. Mikor ezt megtette, csupán Liam vállára tette a kezét, majd hirtelen a szemeire, ezáltal a barna hajú fiúnak elvéve a látását.

-Szia. –Niall nagyot nyelt mielőtt megszólalt volna, de így is sokkal mélyebb volt a hangja, mint általában. Izgatott volt. Már nem félt, hanem kíváncsian mardosta az érzés belülről.

-N-niall? –Liam magas hangját meghallva kuncognia kellett, míg a másik férfi teljesen el volt ájulva attól, hogy milyen helyzetbe is került. Ez tényleg megtörténik vele? Mi ez az egész?

-Igen, Liam? –Niall a mellkasához vonta Liam hátát, így úgy tűntek, mint egy aranyos szerelmespár, s valóban azok voltak, csak még nem volt tisztázva a helyzetük.

-Levennéd a kezed a szememről? –zavartan pislogott párat miután a háta mögött lévő megtette a kérését. Megfordult, s mikor meglátta, hogy Niall is mennyire elegáns, hatalmas vigyor szökött az arcára. –Mit csinálsz itt? –ostoba kérdés.

-Találd ki. –ostoba válasz. Annyira feszült és kínos volt a helyzetük, hogy már képtelenel lettek volna ennél is jobban elrontani.

-T-te küldted azt a cetlit nekem? –halvány mosoly volt Liam ajkán és csillogó szemei végigpásztázták Niall egész alakját. Imádta.

-Én voltam. –rántott vállat a szöszke. –Nem ülünk le? Meg van az asztalunk. –Liam felkapta a fejét, mikor azt hallotta, hogy asztalunk. Ezek szerint Niall is feszeng? Ő is érez iránta valamit? S ha igen, mit?

-Miért? –Liam annyi mindent szeretett volna kérdezni, de amikor leültek nem tudott. Egy kisebb asztaluk volt, ahol pontosan ketten fértek el ketten. S ha valamelyikük kinyújtotta volna a kezét, a másikét érintette volna. Belül, valójában mindkettőjük erre vágyott, csupán nem mertek tenni érte. Még!

Niall szakadozottan kifújta a levegőjét és újból megtöltötte tüdejét, majd belekezdett. Már jópárszor elpróbálta a szövegét, de sosem volt az igazi.

-Azért mert véget akarok vetni ennek az egésznek. Tudom, hogy eltávolodtunk mostanában egymástól és nagyon furcsán viselkedtem, viselkedtünk. Kérlek ne haragudj. Nem szeretném ha a barátságunk rámenne erre a…-nem tudta befejezni. Érezte, hogy ez nem volt jó kezdés. Legalábbis Liam csalódott arckifejezése ezt árulta el.

-É-én mindvégig azt hittem. Vagyis csak most, hogy beléptem ide…hogy teljesen másról van szó. Ó istenem, félreértettem, sajnálom.- Liam olyan nehezen ejtette ki a szavakat a száján, hogy szinte érezte, ahogy ég a bőr az arcán. Niall összeráncolta a homlokát. Ő értette félre! Nem jól értelmezte a dolgokat. Most vagy soha!

-Rosszul fogalmaztam, Liam. Én azt szeretném, ha ez a dolog közöttünk nem menne a barátságunk rovására. –közben kihozták a rendelt ételeket, vagyis az ínycsiklandozó specialitást, a trópusi gyümölcslevest.

-M-miféle dolog? –annyira rosszul érezte magát amiatt, hogy dadog. Egy kis remény ismét felpislákolt benne. Ez tényleg az a helyzet, amire gondol?

Niall megtáltosodott és előrenyúlt. Kezét Liamére fektette, s összekulcsolta azokat. Mintha csak egymásnak teremtették volna a két testrészt. Liam szíve hevesen vert, akárcsak Niall-é, de mindketten olyan felszabadultak és boldogok voltak, hogy le sem lehet írni.

-É-én eddig teljesen abban a hitben éltem, hogy te azt a ányt szereted, akit tegnap láttam a laptopodon. –hajtotta le a fejét a barna. Niall csak megcsóválta a fejét.

-Ő Lucy. Egy rajongó, akit az egyik koncertünk alkalmával ismertem meg, s később ismét összehozott minket a sors. Ő a titkos barátom, Ő segített mindenben. Most is. –vigyorgott, s szerelme arcáról egy pillanat alatt került le a zavarodottság és a féltékenység.

-Akkor..tegnap csak baráti beszélgetésetek volt? –Niall felnevetett.

-Sosem volt más. Tudja hogy ki az, aki mindennél többet jelent számomra és hogy ki az, aki egyre távolabb volt tőlem az utóbbi időben. –kacsintott a kékszemű, s Liam megremegett belülről, hiszen olyan gyönyörű is volt Niall. Annyira, de annyira gyönyörű.

-S, ki az illető? –rebegtette szempilláit, de ez is olyan férfias megnyilvánulása volt, hogy Niall- nek még a kisujja is megdobbant.

-Szeretlek, Liam! Téged szeretlek, senki mást. –akkora megkönnyebbülést érzett, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Végre kimondta. Ki merte mondani.

-É-én…-remegett a hangja, s krákogott egyet, s kinyögte. –Én is szeretlek. Borzasztóan szeretlek. Már annyira rég. –Liam szeme fátyolos lett, hiszen annyira filmbe illő volt a pillanat, a hely, az idő, a személy, hogy alig akarta elhinni, ez valóban vele történik meg.

-Akkor? –Niall kacéran pislogott. Imádta, ha ilyen kis szende volt az igazi macsó típusú férfi, hogy majd’ megzabálta ilyenkor.

-Hazaértem. Végre ideértem hozzád. –mosolyodott el, s áthajolt Niall-hez, hogy egy szempillantás alatt szüntesse meg a közöttük lévő távolságot, s tapadjon a finom, puha ajkakra, amiket oly’ nagyon szeretett. Amikre oly’ régóta vágyott.