Good Demon & Bad Angel

Sziasztok,

megjöttem Panna történetével, ami igazából egy természetfeletti történet lenne, de mivel még sosem írtam ehhez hasonlót, ezért fogalmam sincs hogyan sikerült…remélem nem ültök meg, ha nagyon rossz!

xxx Nicole E.

Képzeljetek el egy olyan világot, ahol két lét tér van. Az egyik maga a mennyország, boldogság, kevés szomorúság és hihetetlen könnyedség. A másik pedig akár a pokol, keménység, sötét, erő és számos hátráltató tényező, mely csupán a gonoszságot táplálja. Nehéz elképzelni igaz?

Az „Angel Land”-re keresztelt helyen átlag külsővel rendelkező angyalok élnek, s szemük egytől – egyig kék. Világos bőrűek, de ez csupán azért van, mert nem sokat tartózkodnak kint, ahová a „rosszak” is kitérhetnek. Feladatuk csupán annyi, hogy egymást és az egész közösséget boldoggá tegyék, s ne kerüljenek konfliktusba, sem egymással sem a rosszakkal. Ugyanis nem találkozhatnak.

A démonok, a  „rosszak” a „Demons & Dragons Land” néven nevezett helyen éltek jóval távolabb az Angel Land-től, de kellően annyira közel, hogy tudjanak arról, ki, mit, hol, mikor és miért tesz. Ez bőven elég volt arra, hogy kieszeljenek egy tervet arra, miképp is támadják meg a jókat, s foglalják el a földjüket, hogy minden az övék legyen.

Eléggé önző dolognak tűnik ilyet tenni, de a démonok között kevés a gyengédebb. Nagyon kevesen vannak, s Ők is próbálnak elbújni, mert ha a főgonosz tudomására jut, hogy akad közöttük kevésbé erős egyed, azonnal megsemmisítik. A megsemmisítés annyit takar, hogy a vádlottat addig kínozzák míg be nem vallja a tettét, vagy azt amivel megvádolták s ha a főgonosz kimondja, hogy „vége”, egy mozdulattal lökik a forró tűzbe, mely egy szempillantás alatt változtatja hamuvá az áldozatot.

Egy szóval: nehéz. Angyalnak is nehéz lenni, de démonnak is nehéz lenni. Niall H. egy angyal, aki nem rég töltötte a hetvenkettedik életévét, bár ez nem látszik rajta, mivel az angyali főzet megfiatalítja a kinézetét, s akár háromszáz évet, sőt, négy – ötszáz évet is élhet egy – egy angyal. Ez az egyik titkos angyali velejáró, hisz rengeteg szérum, bájital, főzet és ampulla van a markukban, amik ha a démonok tudomására jutnak, nekik végük.

Niall egyedül él és nagyon sok ilyesfajta bájitalt kever naponta, mert rengeteg idősödő angyal van, akiket meg kell fiatalítani. Nem kis munkájába kerül több rekesz fiolával előállítania, de ez az élete „Angel Land”-en. Van a tarsolyában néhány főzet, amiket a legbecsesebb példányainak tart, olyan hatásuk van, ami egy egész fajt ki tud irtani, vagy akár személyiségileg megváltoztatni.

Őt tartják az angyalok kiályának, hiszen egy démon is meg tudott szelidíteni, miközben az egy nagyon erős példány volt közülük. Niall-ről sosem mondaná meg senki, hogy rejlik benne egy kevés gonoszság is. Melyik angyal tartana fogva egy démont a saját otthonában? Ráadásul ha vendége érkezik, csupán elmond egy igét, s a démon angyali külsőt ölt. Niall nem vallotta magát gonosznak, hanem inkább önzőnek, de nem negatív kritikaként tartotta számon magában. Egyszerűen akart maga mellé valakit, aki nem olyan, mint Angel Land-en mindenki: Túl kedves, túl önzetlen és túl…világos? Igen, ezek a tulajdonságok már – már annyira idegesítették néha, hogy legszívesebben elment volna nyaralni a Demons & Dragond Land-re. Csak sajnos az lett volna az utolsó nyaralása.

-Jó reggelt. Jól aludtál? –kérdezte a démonától, akit Liam-nek nevezett el.

-I-igen. –suttogta a fiatalnak tűnő férfi. Persze Niall tudta, hány éves is. Pontosan hetven, de szegény a gyengébb démonoktól származik, ezáltal nem volt nehéz dolga befogni Őt.

-Akkor jó. Kérsz reggelit? Vagyis, mit kérsz reggelire? Van rántotta, leves és..uh, angyaltészta. –Liam-hez fordult, aki megilletődve dadogott mellette. Talán túl sok volt a bájital. Nem akarta, hogy ennyire alázatos legyen, pont ellenkezőleg. Meg is fogadta, hogy egy hétig nem ad be neki semmiféle szérumot, így majd ismét teljes démoni énjével beszélgethet.

-Mi az az angyaltészta? –összehúzta a szemöldökét és kíváncsian pillantott a fémből készült hűtőre. Természetesen az is tollakkal volt bevonva, mint minden Angel Land-en.

-Fehér tésztából készült rakott sajtos csirkemell. Érdekes, de nem rossz. –Niall kedves volt, valójában nem rossz ember Ő, de minél idősebb lesz az angyal, annál jobban rájön dolgokra, s mivel Niall ennyire okos volt, így hamarabb is jött rá a dolgokra. Utálta a mindennapos nyáladzást egymás felé, sokszor hányni lett volna kedve, de attól függetlenül imádott ott élni, főleg Liam-mel az oldalán.

-És…finom? –Niall felnevetett.

-Ha nem lenne az nem lenne itthon, de ha nem jó egyik sem, akkor kotyvasztok neked valami finomat, bár a főzési tudományom nem a legjobb, én inkább főzeteket készítek. –kacsintott Liam-re, aki ezáltal lehajtotta a fejét és eszébe jutott, ahogyan Niall elfogta pár nappal ezelőtt.

Épp a közös téren járkált magányosan, mikor elébe toppant Niall, s egyből előjött az ösztön, a reflex, s taszította is volna el magától, mert utálta ha ilyen közel vannak hozzá, de már késő volt. Niall a szájára tapadt, s egy pillanat alatt találta magát egy ismeretlen házban, mely Niall otthona volt. Kétségbe volt esve és ötlete sem volt, hogyan szabadulhatna el, s mielőtt kieszelt volna valamit is, a szőke angyal meg is itatta valamivel. Kedvtelen és gyengébb lett tőle, de sokszor akadt a tekintete az angyalon, amit nem tudott hova tenni. Neki van már társa, lenn, a démonok között, nem tekinthet egy angyalra úgy, ahogy a társára szokott, mert az nem lenne helyénvaló. Niall összekavarja a két világ életét csupán azzal, hogy Ő kitűnik közülük. Túl okos, s ez veszélyt jelent mind az angyalokra, mind a démonokra egyaránt.

-J-jó ez. –Niall csak bólintott és belökte a szobájának ajtaját, s intett Liam-nek, hogy kövesse. Liam kótyagos fejjel szédelegve követte, de hiába is próbált volna ellenkezni, nem tudna, mivel Niall főzete oly’ erős, hogy nem tud ellenszegülni a parancsnak, akármennyire is próbálkozik.

-Liam! Most nem kapsz több főzetet, még bajod is lehet tőle. Remélem, hogyha már ismét teljesen önmagad leszel nem ölsz meg, de ha mégis lenne ilyen gondolatod, tudd, hogy velem nem egyszerű elbánni. –végig a mogyoróbarna szemekbe nézett, s Liam bólogatott, miszerint érti. Niall próbál vele kedves lenni, hiszen nem az a célja, hogy magára haragítsa a démonokat, hanem az, hogy maga mellé találjon valakit, aki szereti, s ezzel megvédheti magát és az angyalokat a párja fajtársaitól.

-É-és akkor már nem leszek ilyen, fura? –dörzsölte Liam a halántékát, mire Niall felnevetett.

-Nem, most sem vagy fura, csak úgy érzed magad. Ha kiürül a véredből a főzet, minden rendben lesz. Ehhez pedig az kell, hogy minél többet egyél és igyál, mert akkor hamarabb sikerül kitisztulnod. –egy puszit nyomott Liam ajkaira és beletúrt fényes hajába, majd behozta Liam ételét, s leültette az asztalához. Míg evett, folyton Niall-t leste, mert fogalma sem volt róla mit tervez vele, de mosolygott, mivel tetszett neki az, hogy ennyire kedves vele az angyal. Tiszta fejjel akart vele beszélgetni, s megismerni Őt.

~1 hét elteltével~

-Liam! –kiabált ki a nappaliba Niall. Most, hogy Liam szervezete lebontotta a rengeteg gyógynövényt és a furcsa nevű löttyöket, már tényleg teljes elméjével volt Niall mellett. Talán megtanulta, hogy nem szabad ellenszegülnie?

-Mondd! –kukkantott be a barna hajú a fa ajtón.

-Ide jönnél? –kérdezte Niall, mivel Ő egy igencsak erős főzet receptjének kidolgozásánál járt, amit ha megszakít, valószínű baj lenne. Liam sóhajtott és odalépett Niall elé csípőre tett kézzel. Bár megfordult az utóbbi időben a fejében, hogy megszökik vagy egy óvatlan pillanatban el teszi szárny alól az angyalt, de nem volt annyi bátorsága. Ha akarja ha nem, Niall az élete része és ez ellen nem tehet semmit, hiszen ha egy démon kötődik valakihez, akkor vele kell maradnia. Ugyanez a helyzet az angyallal, s mivel éppenséggel Niall az, a legbölcsebb angyal, ezért még inkább erős a kötelék.

-Nos? –Niall megfigyelte Liam változásait a napokban, s arra jutott, hogy szinte teljesen ugyanolyan, mint a főzettel. Az a különbség, hogy bunkóbb, bátrabb és lustább. Semmi más nincs, ami hátránya lenne, s ez tetszik Niall-nek annyira. Körülötte mindenki kedves és körbeveszi a fény, de az Ő lelkében van egy minimális sötétség is, ami nem tesz jót neki, vagyis inkább az angyaloknak, s ha ezt megtudnák, soha az angyali életben nem alkalmaznák őt. Ezért is kellett neki Liam, részben, mert Ő segít neki kiegyenlíteni a érzéseket. A baj csupán az, hogy nem csak ezek az érzések őrlik fel az angyalt, hanem a félelem, a feltörő angyali vágy. Tudós létére nem tudta megváltoztatni és elviselni ezeket az érzéseket.

-Öhm, szeretnék veled beszélni, valamiről. –Nem értette miért feszült, de nem is érdekelte. –Ülj le. –lapogatta meg a dívány szélét az angyal, s a gyenge démon mellé ült. –Nem tudom tudod-e, hogy miért vagy itt. –Liam kifújta a levegőt és egy mosolyra húzta ajkait.

-Sokat gondolkodtam már ezen. Ha akartam volna, istenigazából meg tudtam volna szökni, sőt, bármelyik pillanatban ide tudom hívni a többieket, de…de nem szeretném. –Niall felhúzta szemöldökét és érdeklődve nézett a barna hajú lényre.

-Miért? Talán nem lenne felüdülés, ha kiirthatnátok az angyalokat, s a tiétek lenne a birodalmunk? –Liam felhorkant.

-Dehogynem, viszont, ha nem vetted volna észre én nem vagyok gonosz. Az egy dolog, hogy démon vagyok, de te magad is tudod, hogy közöttünk is vannak jobbak. Szerencséd, hogy engem találtál meg magadnak, mert ha más lett volna, már rég hamu lenne e környéken mindenki. –mondta halálosan komolyan, amitől még Niall is megrémült. Ilyen lenne az igazi Liam?

-Most köszönetet kellene mondanom? –Liam felnevetett.

-Nem. Csupán ne hidd azt, hogy annyira okos vagy. Nagyon jól tudom miért vagyok itt és azt is, hogy miért nem engedsz el. – Niall nagyot nyelt, hiszen, ha Liam tudja, akkor Ő itt már nem igazán parancsolhat. Liam sejtelmesen mosolygott.

-Mit tudsz? –szűrte a fogai közt.

-Nem csupán a rabod vagyok, azért nem engedsz utamra, mert kötődsz hozzám. Baromság, mert ilyen nem lehetne angyal és démon között, de megesett, mivel bennem van egy is jó, benned pedig egy kis rossz. Ez az igazság ugye? –Liam mindentudóan vigyorgott Niall-re, aki csak mozdulatlanul meredt rá.

-Honnan veszel ennyi marhaságot? –Liam megforgatta a szemeit és közelebb hajolt Niall-hez.

-Ha ezt csinálom nem leszel feszült? –simított végig Liam Niall arcán. –S ha ezt, nem ver gyorsabban a szíved? –arcuk csak pár centire volt egymástól, de Liam csak rálehelt az angyali arcra, amitől Niall-nek lecsukódtak a szemei. –Nem tagadhatod. Hiába akarsz sakkban tartani, én tartalak sakkban téged. –orrával megbökte a világos arcot, mely hatására Niall felugrott.

-Ez nem igaz, sosem lehet közöttünk kötődés, mert te démon vagy én meg angyal. Akármennyire is azt hiszed, hogy a kis rossz és a kis jó, majd kiegyenlíti a számlát, nem így van. Ezzel lezárom a témát. –felelte hűvösen, de irritálta, hogy Liam folyton vigyorog. Az említett csupán fejet csóválva ment ki a nappaliba, és vigyorogva dobta le magát a kanapéra, de vissza kellett fogja magát, mert túlságosan sok volt benne az érzés, ezért a szárnyai már – már kifelé kandikáltak.

-A szárnyaidat tartsd kordában! Betollazod a házat! –Liam csak nevetett és próbálta lenyugtatni magát.

A vacsora már nem volt ennyire vidám, mivel Niall érezte, hogy nem lesz ennek a helyzetnek jó vége, így újból kotyvasztott egy főzetet, amiből csak keveset fog Liam-nek adni, hisz nem tudja a mellékhatásait. Nem hagyhatja teljesen tisztán a démont, mivel többet tud, mint kellene. Ha bármi is rosszul sül el, egy szempillantás alatt változik hamuvá a rengeteg démon által. Vigyáznia kell magára és az angyaltársaira, ha már Ő hozta ide Liam-et, akkor neki is kell felelnie érte.

Estére rakott angyalhabot csinált, ami egy édeskés angyali növény pár fűszerrel és húslapokkal, s ebbe keverte Niall a minimális főzetét. A finom illatokra Liam is kijött a szobájából, de Niall nem vette észre, hogy Liam mögötte van, ezért nem is tudta volna tagadni, hogy tett valamit az ételébe. Liam egy szót sem szólt, csak fejét rázta vigyorogva és várt egy kicsit, hogy úgy tűnjön, mintha most jött volna ki a helyiségből.

-Mi lesz a vacsi?

-Rakott angyalhab. Nem ettél még, de remélem ízleni fog. –rakta Liam elé a főzettel kevert vacsorát, de Liam ennél óvatosabb volt. Folyton Niall-t szuggerálta, aki mindvégig Őt nézte. Liam tudta is, hogy miért, ezért egészen addig folytatták ezt, míg Liam a szájához nem emelte a villát. Még mielőtt a szájába tette volna a falatot, eltolta magától az egészet és fölállította Niall-t a székéről. A konyhapultnak passzírozta, s Niall most érezte először azt, hogy gyengébb, mint a démon.

-Ne nézz hülyének! Tudom, hogy tettél valamit a kajámba, és azt is tudom, hogy miért. De ezzel csak azt érted el, hogy nem is szavakkal, de bevalld, hogy nekem volt igazam. –vigyorgott ismét és Niall-ben előjött az érzés, miszerint beverne egy nagyot ennek a szemtelen démonnak.

-Idióta, ez nem igaz. –az angyal próbált kiszabadulni, de Liam erősebb volt.

-Tényleg nem? Akkor nem bánod ha megteszem ezt? –hajolt közelebb hozzá, s már csak alig pár milliméter volt az ajkaik között, mikor Niall megemberelte magát és lelökte magáról a másikat.

-Hagyj. –fordult a pult felé és próbált lenyugodni, sikertelenül. Egyre nagyobb volt az érzése, hogy elvesztette maga felett a kontrollt.

-Ne mondd, hogy nincs igazam, mert minden egyes tetteddel megkérdőjelezed magad, vedd már észre! –emelte föl Liam a hangját. Niall még nem is látta hasonló helyzetben.

-Igazad van! Most már boldog vagy? –kiabált Liam-re. –És nagyon ajánlom, hogy ezentúl hagyj békén, mert egy szavamba kerül nekem is és kinyíratlak. –Liam felemelte a kezét, hogy érti, de mikor Niall felé fordult nem bírt a vérével. Egy mozdulattal hajol rá Niall ajkaira, aki küzdött ellene, teljes erejével, de végül feladta.

Tényleg ilyen egyszerű lenne? A  jó démon és a rossz angyal valóban egymásnak rendeltetett?