Starboy ~5~

Sziasztok,
ha van itt még valaki, akkor örömmel teli olvasást kívánok. Nem tudom, hogy van -e olyan, aki nem haragszik rám az eltűnésemért, de ha igen, akkor annak nagyon örülök.
Jó olvasást.
xxx Nicole Evans

A zöldszemű férfi meglepődve, de mégis akkora magabiztossággal nézett szembe gondolatai résztvevőjével, hogy teljesen kizárta a kitágult szemű titkárnőt, és számolta a másodperceket, vajon ki szakítja meg a szemkontaktust. Széles mosolyra húzódott a szája, mikor elkapta Louis tekintetét, amint az végigkémleli a csupasz felsőtestét és beharapott ajkakkal süti le a szemét. Torkot köszörült és ledobta maga mellé a nedves zsebkendőt, melyre sötétkék cérnával volt belevarrva a cég logója. Sosem tudta megérteni minek kell ennyire körülményesnek lenni. Felnézett és unott arccal Lilian felé fordult.

– Köszönöm, Lilian. – rezzenéstelen arccal figyelte végig, hogy a nő felkaparja az állát a padlóról és elvörösödve kilibben az ajtón, persze Louis – nak utat engedve. Harry felnevetett és fejet rázva kezdte begombolni a foltos inget magán, sehogy sem tudja eltűntetni róla.

– Öhm, bocsánat, hogy csak úgy rád törtem. – Louis előre lépett és megállt az íróasztal előtt.

– Lilian túlságosan túlfeszíti a húrt. Vagy kirúgom vagy áthelyezem, de már a negyedik reggelem teszi tönkre. – mutatott az ingjére Harry és Louis ismét odanézett, ahová nagyon nem ellett volna. Harry tekintetét nem tudta elkerülni a hatalmas merevedés, ami nem egészen két méterre volt tőle, de még csak egy mosolyt sem eresztett, nehogy túlságosan elbízza magát a kékszemű.

– Eléggé magabiztosnak tűnt odakint. – leült a bőrfotelba, mivel Harry intett, hogy üljön mellé. Majdnem mellé.

– Ez a probléma vele. Szánalmas mennyire a közelemben akar maradni. – lehunyta a szemét és rázkódva nyitotta ki újból őket. Belegondolni is borzalmas volt, hogy egy olyan nő legyen mellette valaha. – No, de nem erről szeretnénk társalogni, nem így van? – Harry magabiztosan, árgus szemekkel nézett a másikra és közben próbálta a gondolatait is helyretenni, nehogy valami csoda folytán elveszítse afölött az irányítást.

–  I-igen. Igazából a cégről lenne szó, vagyis arról, amit beszéltünk az esküvőn. – Harry látta Louis-on, hogy eléggé zavarban van, bár ha fordított helyzetben lennének, akkor ő még élvezné is és próbálna nem dadogni, de így talán még jobb is a helyzet.

–  Ó, igen. Ülj csak le. – mutatott a rendezett iroda másik felére, ahol a koromfekete bőrgarnitúra állt. Harry-nek egyből az ugrott be, hogy vajon mennyire tapadhat a csupasz bőréhez, miközben szemtelenül falja a kék szempár tulajdonosának ajkait. – A Tomlinson’s Company jelenleg is a piacon az egyik legjobb, nemigaz? – megvárta míg Louis bólint egyet. – Bár én is hallottam a legutóbbi helyzetről az Alibabával. – kissé elbizonytalanodott, mikor látta a másik arckifejezését. Bizonyára azon törte a fejét, honnan is tud ő erről, de Harry magában elmosolyodott, hiszen a másik sosem fogja megtudni, hogy az első találkozásuk óta a Tomlinson’s & Belfort’s Company után kutatott.

–  Igen, engem is bosszant a helyzet, rengeteget veszítettünk ezzel, de az ilyenekből tanul az ember, nem? – érezte, hogy saját magát győzködi.

–  De, persze. Gondolkodtam anyám ajánlatán, bár nem vagyok benne annyira mélyen a cég belső ügyeibe, tudom, hogy a két vállalat nagyon jó üzletet tudna kezdeni egymással. – szívesen hozzátette volna, hogy ők is tudnának egymással kezdeni valamit, de megjelent a fejében a vészvillogó. Még elriasztaná.

–  Pontosan ez a véleményem nekem is. Nem áll hozzám túl közel a divatvilág, nagyon lefoglal az üzlet, de ha látok az újságban divatról cikket, az biztos a tiétek. – majdnem lefolyt a fotelból a mondat hallatán.

–  Nem szeretnénk elkapkodni semmit sem. Anyám mindig túlkomplikálja a dolgokat és van hogy hetekig, hónapokig képtelen egyetlen ruha színéről dönteni, de azt hiszem eddig mindig jól döntött. Nem sok negatív kritikát kapunk, s ha mégis akkor az biztosan a kezdő kritikusok cikke. – megeredt a nyelve és tisztában volt azzal, hogy túl magabiztos, de érezte, hogy talán ez az amitől Louis Tomlinson elalél. – Én azt ajánlanám, hogy vágjunk bele a közös projektbe. Tudom, a két cég között nem túl sok a kapcsolat, de ha például a vállalatod reklámozná a miénket, mi pedig cikkeket tennénk közzé azzal a címmel, hogy nincs lehetetlen, és két teljesen különböző érdeket képviselő név együtt is képes elérni a csúcsra, akkor sikereket érnénk el, biztos vagyok ebben.  – észrevette, hogy a kékszemű eléggé elkalandozott, és felettébb élvezte, ahogy a szép íriszek fel – le ugrálnak a folyamatosan mozdulatokat járó ujjain.

–  Igazság szerint én olyasmire gondoltam, hogy a két cég valami újba vág bele, amire még nem volt példa. Persze amiről te beszélsz az se hétköznapi, de úgy vélem kellene valami új, valami érzéki. – hatalmasat nyelt. Érezte, hogy mintha valami teljesen másba kezdene váltani a beszélgetés, mint amiről eredetileg szó volt. Kezdte elveszíteni a fejét, ezzel együtt pedig az önmegtartóztatása is csökkent.

–  T-teljesen egyetértek. Én is pontosan erre gondoltam. Kell valami érzéki. – Harry meglepődött saját magán. Olyan mély lett hirtelen a hangja, hogy látta a másik arcán, hogy visszahőköl kicsit. Elszégyellte magát. Nem szabadna ezt csinálnia az irodájában, itt még a falnak is füle van, sosem szabad kiderülnie, hogy nem a nőkhöz vonzódik. Összeszedte a gondolatait és előrehajolt a fotelban s a térdeire csapott. – Mit szólnál ahhoz, ha a héten mindketten összeraknánk egy tervet, aztán megbeszélnénk és közös nevezőre jutnánk? – alig bírta tartani magát, és kellemetlenül is kezdte érezni a helyzetet, hiszen Louis arca kipirult és bizsergetően hatott rá, hogy folyamatosan nyaldossa és harapdálja a szája szélét.

–  Remek ötlet. Akkor…keressük egymást hamarosan. – az idősebbik hirtelen állt fel, biztosan a mihamarabbi szabadulást szerette volna, de azzal nem számolt, hogy Harry nem a mondatára figyelt, hanem a fél méterre lévő hatalmas merevedésre, amit eddig próbált takargatni a keresztbe tett lábaival. No nem mintha nem lett volna mindez egyértelmű, de mindkettőjüknek kínos volt. Harry is felállt, megtörölte a szája szélét és próbálta elfojtani kitörő mosolyát.

–  Ha végeztél keress meg. – Harry vigyorogva konstatálta Louis reakcióját. Kerek szemekkel nézett és hallotta amint eláll a lélegzete. Érezte a zsigereiben, hogy most nem a közös projektjükről van szó, hanem valami egészen másról. A zöldszemű mozdulatlanul figyelte, ahogy Louis egyik lábáról a jobb lábára dől, de nem néz a másik szemébe.

–  Úgy lesz. – éppen menni készült, mikor Harry arra a döntésre jutott, hogy egyértelművé teszi a dolgokat. Ráfogott Louis vállára, aki erre a mozdulatra visszafordult és kérdőn nézett Harry-re. Tudta, hogy milyen hatással lesz rá, hiszen az egész beszélgetés olyan volt, mintha nem ketten lennének, hanem vagy millióan körülöttük. Odahajolt a füléhez, miközben kezét belecsúsztatta a másikéba, s megszólalt:

–  Várom a hívásod, Louis. – ledermedtek.

Harry hatalmas vigyorral az arcán fordult egyet a székén, miközben az irodai gépén nézett pár lekapott fotót Louis Tomlinsonról. Alig két órája, hogy az alacsony üzletember sietősen tette ki a lábát az ajtóján, még mindig úgy érezte, hogy pillanatokkal ezelőtt suttogott a másik fülébe. Elégedett volt. Nem túl sokszor volt olyan helyzetben életében, mint ma, de ismerte az olyan embertípusokat, mint Louis. Hiába idősebb nála, nem fog lépni sehová, hiszen el van a maga kis világában, elégedett az életével, ugyanakkor tudja hogy hiányzik belőle valami, de magának sem meri bevallani, hogy az a valami elsősorban egy kiadós szex, másodsorban pedig egy olyan kapcsolat, mint amilyenre legbelül vágyik. Harry ezért is volt olyan derűs. Tudta, hogy ha a második tényt nem is biztosan, de az elsőt tudja teljesíteni, arról nem is beszélve, hogy irgalmatlanul feszítette a nadrágja attól a pillanattól, hogy elváltak, nem tudott nem a csillogó szempárra és a fényes ajkakra gondolni.

Beletúrt hajába és morgott egyet. Dühös is volt magára, hogy hagyta magát sodorni az árral. Úgy érezte, mintha az ördög és az angyal a vállán ülne, akik egyszerre próbálnak hatni rá. Azalatt a pár óra alatt először futott át az agyán a gondolat, hogy milyen következményei is lehetnek annak, hogy Louis Tomlinsonnal kerülne közeli viszonyba. Nem sokszor tud észszerűen gondolkodni, de most egyszerre kapta el a féktelen vágy és a pánik. Megijedt saját magától.