Starboy ~4~

Louis fáradt szemekkel bandukolt végig az irodája felé vezető folyosón és meglazította a szoros nyakkendőjét. Érezte, hogy valami nem stimmel és sejthető volt egy nyári betegség, mely lappangott a szervezetében, de nem akart nagy jelentőséget tulajdonítani neki, mert elsősorban a munkára akart koncentrálni. Felidézte Jordan szavait magában, miszerint egyszer bele fog betegedni a túlhajszolt életmódba és a kialvatlan munkanapokba. Lehet igaza lesz. Megrázta a fejét és besietett az irodájába, de megtorpant, mikor Jordan – t látta meg kifelé nézelődni az ablaknál egy pohár citromos víz kíséretében. Nem tudta megérteni, hogyan lehet mindennap ugyanazt a löttyöt inni már évek óta, de míg Jordan – nek megfelel neki egy szava sem lehet.

– Kicseréltettem a víztartályod citromos vízre. El sem tudod képzelni mennyire felfrissíti az embert. – Jordan meg sem fordult, tudta, hogy ki jött be az ajtón.

– És mondd, miért is kell nekem is ugyanazt a szart innom, mint neked? – Louis agya már nem tudta befogadni azt, hogy mindenhol citromos dolgok hevertek az irodájában.

– Pontosan ezért, hogy ne húzd fel az agyad, akárcsak most. Én megmondtam, hogy nem teszel jót magaddal a folytonos munkával, de nem hallgattál rám. Egyébként ott van az asztalon a szénsavas narancsos italod és a két szem csodabogyó. Irdatlan szarul nézel ki, már bocs. – fordult meg Jordan és felhúzta az egyik szemöldökét, mikor meglátta a társát. Borzalmasan szét van esve.

– Hát valami csodára nekem is szükségem lenne, mert kezdek begolyózni. Azt álmodtam, hogy megtámadtak a részvények. – lehúzta az italt miután bevette a gyógyszereket és lehunyta szemeit. Meghallotta Jordan hangos nevetését és a pohár koccanását. A feje egyre jobban fájt és rázta a hideg. Valóban beteg lesz.

– Vagy csak annyira sokat ittál tegnap este, hogy a reklámújságokat is fontos papíroknak nézted. – bökött fejével a táskája felé, melyből kikandikáltak a színesebbnél – színesebb papírok. Louis – nak kikerekedett a szeme és jól fejbe vágta magát. El sem tudta képzelni, mikor tehette azokat a táskájába, de utolsó emléke az, amikor bevágta a hűtő ajtaját, mivel nem talált semmi fagylaltot a mélyhűtőben. Onnantól se kép se hang, tényleg mintha részeg lett volna. Akkor már érthető is lenne a fejfájás, mely már órák óta kínozta.

– Mondasz valamit. Kezdek tényleg kifordulni magamból. Szegény Zayn gyereket is elküldtem melegebb éghajlatra, mikor elém tolta az iskolai papírokat. Bocs, de átküldtem hozzád, nincs energiám vele foglalkozni. – levetette magát a fotelba és ugyanezt tette Jordan is, aki csak a fejét ingatta Louis látványára.

– Hallottam hírét, hogy kicsit kiakasztottad magad rajta. Ne a gyerek legyen már hibás azért, mert te totál szét vagy csúszva! Vegyél ki szabadságot, menj el nyaralni, szedj föl egy hapsit, aki jól helyre tesz vagy bánom is én, de ne lézengj itt egész nap, mert csak rontod a levegőt. – lejjebb vette a hangerőt, mert Louis olyan fejet vágott, mint akit kínoznak. – A SEC (amerikai pénzügyi piaci hatóság) olyan értesítőt adott ki a csütörtöki tőzsdelezárás után, amiben minket alacsonyít le olyan vállalatokhoz, mint a McDonald’s és a KFC. Értem én azt, hogy nem sikerült eladni a sikeresnek gondolt részvényeket a New York- i Értéktőzsdén, de az több a soknál, hogy több, mint 50 milliárd dollárt veszítettünk ezzel. – kicsit felkapta a vizet, de Louis – nak annyi ereje nem volt, hogy megszólaljon.

– És ez az én hibám? Sajnálom, hogy a kis nyomorultak találtak olyan vállalatot, mint a kínai Alibaba. Sejtelmem sincs, hogyan sikerült nekik a semmiből, egy egyszerű webes cégként felpakolni a részvényeket a New York – i Értéktőzsdére 25 milliárd dollárért. Tudom, hogy ki kell találnunk valamit, de egyelőre azt sem tudom, milyen nap van, nemhogy ezen agyaljak. – Jordan felsóhajtott. Belátta, hogy ilyen állapotban nem tud tisztán gondolkodni és Louis – t még felmosórongyként sem használhatja. Jelen pillanatban az lett volna a legjobb, ha elküldi haza és hagyja, míg kialussza magát.

– Oké, bocs. Meg kellene fontolni azt, amit a Style’s Company ajánlott. Hátha sikerül egy olyan projektet összehozni, ami a hírünket is növeli. Kezdünk lesüllyedni a ranglétrán, és be kell valljam nem igazán értem, hogy hogyan vetődhetett föl ez a gondolat. – gondolkodott hangosan. Louis – ban felrémlett az egy héttel ezelőtti esküvő és egyből beugrott neki a szexi alak, aki miatt teljesen elveszett, mikor az édesanyjával konzultált. Tagadni sem tudta volna, hogy merre kalandozott és az, hogy az ölét akarta takargatni csak tovább növelte az önbecsülést Louis – ban. Megrázta a fejét. Nem volt olyan állapotban, hogy most kibírjon egy estig tartó merevedést, melyet ki kell bírnia egészen a zuhanyig.

– Ezt majd én elintézem. Ismerem az egyik vezetőt. – rosszul érezte magát kissé, miután felrémlett benne, hogy nem hívta fel Harry – t, de aztán kiürítette az agyát. Harry sem hívta fel Őt, szóval nem lehet mérges magára!

– Ismered? Honnan? – húzta fel a szemöldökét Jordan és félrefésült hajába túrt.

– Anne Twist és Paul Wester házasodott össze a múlthéten. Megismerkedtem a fiával és Anne - nel is. Ott vetette föl az ötletet az asszony, mikor bemutatkoztam. – nem sok kedve volt erről társalogni társával, főleg azért, mert még mindig nem hatott a gyógyszer.

– Ó, már minden világos. De azért arról igazán mesélhetnél, hogy összeismerkedtél azzal a csávóval! Csak nem? – Louis felnyitotta szemeit és Jordan – re nézett, miközben halvány mosolyt eresztett meg. Jordan az egyetlen a cégnél, aki tisztában van azzal, hogy társa biszexuális. Az elején még rettentően kínos volt a becserkészett férfiakról tárgyalniuk, de mára már megszokták, hogy míg az egyikük a bombázó csajok megjelenését ecseteli, addig a másik inkább a férfiak szexi stílusát hadarja.

– Még te is feladnád a heteró életed ezért a csávóért. – bökte oda neki, mire Jordan szagot fogott és leült Louis mellé kíváncsian. – Hihetetlenül tanult ember és olyan megjelenése van, amitől még a seggemen is feláll a szőr, ha csak rágondolok. Órákon át beszélgettünk és a telefonszámát meg is tudakoltam, de még nem hívott Ő sem. – kicsit elkedvtelenedett, de nem annyira, hogy hagyja is az egészet.

– Akkor itt az ideje felkeresned! Így már nagyon régen beszéltél valakiről is, szóval csúsztasd ki a tangát a seggedből és lépj szépen! – veregette meg nevetve a szintén nevető Louis hátát Jordan.

– Előtte szerintem kikúrálom magam. Rám se nézne így. No meg repülőjegyet is kell vennem, mert sajnos vagy nem, Anglia nem egy köpésre van. – Felállt, hogy elköszönjön a társától, ugyanis az volt a terve, hogy a hét többi napján az ágyban fekszik és egy halom gyógyszerrel a szervezetében szétalussza az agyát.

A hét végére egész kellemessé alakult a közérzete és a szombati napon neki is látott ismét a munkának. Sejtette, hogy még nem nagyon kellene belevetnie magát a pörgésbe újból, de nem tudott ellenállni a kísértésnek. Megölte az unalom a napokban, kénytelen volt valami tevékenység után nézni és ez nem volt más, mint a kertészkedés. Henrik, a kertész segített neki, amiben csak a segítségét kérte. Sajnos nem mindenben tudtak egyetérteni, meg úgy alapvetően sem, hiszen Henrik norvég származású ember. Makacssága miatt sok dolga lesz a kertésznek az elkövetkezendő napokban vagy esetleg hetekben.

 Nehezen, de rávette magát, hogy otthon maradjon még két napot, s így hétfőn indult majd ismét az irodába, de előtte még megcsörgette Jordan – t. Kellett egy minimális tanács számára. Mielőbb el akarta intézni az ügyet a Style’s Company – vel, de fogalma sem volt hogyan is tehetné ezt meg úgy, hogy közben nem tér el a tárgytól. A Harry – vel való kommunikáció sok minden mást is szül, például egy fájdalmas merevedést.

– Na, meggyógyult már a betegünk? – nevetett a telefonba Jordan. Louis legszíveseben képen törölte volna, de a tárgyra akart térni.

– Minden rendben van már, teljesen. Azért hívlak, mert kéne egy – két tanács, vagy mi. El akarom intézni Harry – vel a projektet, de fogalmam sincs mi tévő legyek. – vallotta be őszintén.

– Már pedig kezdtem azt hinni, hogy ezért hívsz, mert hiányzom. Egyébként nem értelek. Miért is kellene neked tanács? Tudtommal teljességében kiváló üzletember vagy, aki egy perc alatt el tudja intézni a kételkedő ügyfeleket. – Louis érezte, hogy ez nem két perces beszélgetés lesz, ezért feltette a két lábát az íróasztalára és a laptopján megnyitotta a Style’s Company oldalát. Hirtelen el is felejtette hol van, mikor meglátta a felugró ablakot. Harry alakja tűnt fel az egyik előugró képen és azután egy videó következett, ahol az egyik vadonatúj kollekció első darabjait válogatja, illetve próbálgatja. Louis légzése szinte leállt, mikor meglátta az egyik, szinte teljesen átlátszó darabot Harry mellkasán, melyet majdhogynem teljesen eltakartak a tetoválások. Nagyot nyelt és fülelt, ahol Jordan még mindig taglalta a teendőit.

– Nem ezekre vagyok kíváncsi. – nevetett, mikor meghallotta, hogy Jordan körülírta mit vegyen föl. – Te nagyon is tudod, hogy mennyire bejön nekem. Nem beszélhetek vele úgy, mint egy ügyféllel, mert akkor azt fogja hinni, hogy nem érdekel, viszont ha meg túl közvetlen vagyok, akkor meg azt fogja hinni, hogy csak meg akarom fektetni és a munka csak álca. – kinyögte végre, amit eddig is akart.

– Neked csupán egy bajod van, de az nagy. Olyan rég nem volt senkid már, hogy elfelejtettél udvarolni. Nem tudom nálad ez, hogy megy, de annyi az egész, hogy bemész, teszed amit kell. Előadod magad, mint egy igazi belevaló tulajdonos és a mondataid megspékeled egy kis viccel vagy egy bókkal. Egyébként szívesen sorolnám még ezeket, mert esküszöm vicces tőled pont ilyeneket hallani, de épp egy értekezlet lesz, szóval ha megbocsájtasz. – meg sem várta Louis válaszát, bontotta is a vonalat. Louis csak puffogott szerencsétlenül és maga mellé dobta a telefont, aztán annak szentelte a figyelmét, hogy a laptopon nagyban vigyorgó férfit csodálhassa és mindig tegyen valami epés megjegyzést, ha a kép, amit nézett idő előtt továbbugrott.

Másnap reggelre - immáron Angliában - megemberelte magát és bevonult a fürdőbe, hogy vegyen egy kellemes frissítő zuhanyt, és hogy valami formás emberi alakot öltsön magára. Nem állhat Harry elé úgy, hogy az előző napi arcmaszkjának a darabkái még a fején vannak. Kicsit többet időzött a készülődéssel, mint egy átlagos napon tette, pedig nem akart nagy feneket keríteni azzal, hogy kirittyenti magát. Nem szabad beleélnie magát a nem létező dolgokba, mert a végén nagyot koppan.

Lecaplatott a lépcsőkön és üdvözölte Flor – t, és kedvesen elutasította a reggelit arra hivatkozva, hogy majd vesz valamit az irodába menet. Vasárnap csupán a vezetőség szokott munkába menni, s akkor se mindenki, ám most nem a saját cégét vette célba. Frank is meglepődött, mikor Louis elmondta neki az úticéljukat. Természetesen egy szólt sem szólt, de majd’ megette a kíváncsiság mi miatt megy ilyen korán egy divatcéghez. Louis közben az ujjaival babrált és most még a telefonját sem akarta elővenni, mert megint a munka jutna először eszébe, amit most kifejezetten nem szeretne. Mikor megérkeztek kezet fogott Frank – kel és felnézett a hatalmas épületre, mely előtt állt. Elismerően nézett rá, s belépett az automata ajtón, ahol egyből egy recepciós hölgy fogadta. Odalépett az ablakhoz és megszólalt.

– Jó reggelt, Harry Styles – t keresem. Melyik emeleten találom? – a nő úgy nézett rá, mint egy kínaira.

– Ki keresi? – Louis elkönyvelte magában, hogy ezek szerint nem csak náluk, hanem mindenhol vannak bunkó emberek.

– Louis Tomlinson, a Tomlinson’s & Belfort’s Company tulajdonosa vagyok. – a nő felhúzta a szemét és mint egy robot, úgy írt valamit a számítógépbe.

– Vagy úgy. A tizedik emeleten van az irodája, a titkárnője, Liliana majd eligazítja. – egy pillanatra Louis – ra nézett, aztán visszafordult a monitorjához és kifejezéstelen arccal kattintgatott tovább.

Az alacsony alak a lifthez lépett és felmasírozott a tizedik emeletre, ahol valóban egy fiatal hölgy várta. Eltaglalta mit szeretne, s a nő egy hatalmas álmosollyal az arcán csengette Mr. Styles – t. Louis, mikor meghallotta Harry hangját, nyelt egy nagyot és érezte, hogy liftezik a gyomra. Lilian szólt neki, hogy kövesse és közben váltottak néhány rövidke szót, aztán odaértek egy fényezett ajtóhoz, ahová a nő csak úgy, kopogás nélkül lépett be. Louis épp azon gondolkodott, hogy Ő azonnal ki is rúgná azt, aki kopogás nélkül merne hozzá benyitni, de még a gondolataiból is kiégtek a szavak, mikor meglátta a bent lévőt. Harry egy teljesen kigombolt hófehér ingben, görnyedten állt, hogy a rajta lévő barna foltot kisikálja az anyagból. Louis érezte, hogy megrándul a gatyájában és elszégyellte magát, hogy egy ilyen kicsinyes helyzet is ekkora hatással van rá. Harry pedig, mint akinek ez a szituáció teljesen alapvető és mindennapi lenne, csupán felegyenesedett és rájuk nézett. Összekötötte a pillantását Harry – ével és hunyorított kissé, hogy még véletlenül se tévedjen lejjebb a tekintete. Harry szeme sarkában megjelentek a nevetőráncok és megnyalta az ajkát. Louis egyre inkább kezdte azt érezni, hogy a sors rossz játékot űz vele, vagy inkább olyat, amit már – már nem bír elviselni. Szinte szétrepedt a nadrágja.