Fire Meet Gasoline

 Sziasztok,

Elnézést kérek a kis csúszásért, de remélem a rész hosszúsága és tartalma majd kárpótol titeket! Én imádtam írni és is lett ilyen hosszú, illetve összecsapott a vége, kissé, mert alig tudtam abbahagyni :D ;)

Másrészt pedig ez egy kért történet, méghozzá Timbókovics Viktóriáé. Mivel rám bíztad, írtam egy ilyet! Remélem nem gond  a MPREG rész benne. 

xxx Nicole E.

Szemet forgatva lestem Harry-t, aki mindent csinált, csak azt nem amit kellett volna. Már komolyan mondom elszédültem ebben a tíz percben, de Ő még mindig ide-oda járkált.

-Baby, tudom, hogy nagy a feszkó rajtad meg minden, de nem kéne ennyire sokat járkálnod! Ne fáraszd le magad, ma nagy nap van! – beltúrt volna  a hajába, de mivel nem olyan régen nyíratta le, ezért csak simított rajta egyet. Vissza kellett fojtanom a röhögésemet.

-Épp ezaz, nagy nap van ma. Én meg hol tartok? Még a hajam is hiányzik, nincs meg a cipőm, túlhíztam az öltönyömet és még le sem fürödtem, ja és arról nem beszélve, hogy négy órán belül egy másik városban kell lennünk! – elhúztam a szám  mosolyogva és odasétáltam hozzá, majd átöleltem hátulról, s a hasára tettem a kezemet.

-Figyelj, kicsim! Ez a nap csakis csak a mienk, senki nem veheti el tőlünk, szóval felesleges aggódnod. Akkor érünk oda, amikor akarunk, s ha késünk, akkor csak örüljünk, Aggy nénikém biztosan teleeszi magát kaviárral és akkor nem kell két oktávval hangosan kimondani az igent. Szeretlek titeket, és nagyívből szarom le azt, hogy kicsi rád az öltöny, akkor jössz egy sima utca ruhába. A hajadért pedig élek – halok. – könnyes szemekkel nézett rám vissza a tükörből és hátrafordulva adott egy puha csókot. Annyira szeretem, hogy azt nem tudom elmondani.

-Tudom, én is szeretlek, de annyira ideges vagyok. M-mit fognak szólni? A család fele nem tudja, hogy terhes vagyok. Ha a szertartás közepén állnak le vitatkozni? És apa? Úristen, Des-nek el sem mondtam. – kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Mit mondtam? Nem kell aggódnod semmiért, minden a legnagyobb rendben lesz! Most pedig szépen fogod a tusfürdőt és a törölközőket és bejössz velem a zuhany alá, hogy kicsit elfeledtessem veled a nagy izgalmakat! – megharaptam fülét és egy finom suhintással végignyaltam nyaka ívén. Már csak ha megérzem bőrének illatát, ízét és…és csak Őt, mát hússzor erősebben ver a szívem.

-De csak utánad! – engedett el, és maga elé engedett, hogy hatalmas lapát kezeivel végigsimítson a hátsómon. Gyorsan lekaptam a felsőmet, majd az alsómtól is megszabadultam és kicsit rájátszva riszáltam magam a fürdőig. Direkt nem néztem hátra, egyrészt mert a farkam már életre kelt, s Harry-t ismervén nem jutnánk el a kabinig, másrészt imádom kínozni. Igaz, nem sokkal büszkélkedik nagyobb szerszámmal, mint én, de akkor is, általában én vagyok a domináns. S hiába szoktam megkívánni én is a farkát magamban, nem szereti. Csak azt ha én járkálok benne, s milyen meglepő, hogy terhes. Kár, hogy már az ötödik hónapba nem kifejezetten ajánlatos a durva szex, egyszer – kétszer mi is megkívánjuk a bilincset és az óvszer nélküli szerelmes dugásokat. De mivel most fogytán az időnk, csak orális kényeztetést kap, no de abból rendesen. Imádom nézni ahogy eltorzult arccal és összeszorított lábujjakkal markol a hajamba, majd erősen magára ránt úgy, hogy a könnyeim is kicsordulnak, mert a farka már mélyen a nyelőcsövemben van, és olyan hangterjedelemmel sikítja a nevem, hogy elgondolkodtam már azon, hogy ilyenkor kellene felvenni néhány számunkat. Ja és persze nem maradhat ki a forró nedve, aminek ízét sokszor nem is érzem, mert annyira mélyen telepedtem le a kéjben és vágyban, hogy erősen rászorítom magam a farkára és behorpadt arccal szívom ki az utolsó cseppét is. Eszeveszettül imádom. Hét éve csak én teszem ezt vele, s még mindig nem untuk meg.

Amikor pedig Ő veszi körül a farkam..uh. Tény, hogy vékonyabb hangom van, de én általában csak morgok, de ha fogazik, még a csillagos eget is le tudnám hozni neki. Tudja, hogy imádom ha beveti a fogait, végigkarcolja vele a bőröm és utána visszaenged a tűzforró szájába úgy, hogy egyenesen a szemembe néz.

-Csak nem arra gondolsz, szivi? – hirtelen ugrottam meg, mikor hátulról nekem feszült, és hasa a hátamnak nyomódott. Nagyot nyeltem és megfordultam.

-Attól függ! – kacsintottam és egy mozdulattal tapadtam a szájára. Nyelvem azonnal bebarangolta száját, de mint mindig, most is végigsimítottam alsóajkán, mert ez készíti ki teljesen. Annyira imádom, hogy ismerjük egymás minden rezdülését.

-Akkor én inkább megmutatnám mire is gondoltam, viszont ahhoz szükségünk lesz a zuhanyra. – hatalmas vigyorra húzódott a szám. El van tájolva, ma én fogom leszopni, de úgy, hogy meredező farokkal vonulunk végig a homokban.

-Támogatom az ötletet! – eltávolítottam róla minden anyagot és szorosan ölelve lépkedtünk a kabinig. Volt már olyan, hogy egy véletlen miatt elesett. Akkor annyira megijedtünk, hogy azonnal hívtuk a mentőket, csak ezért, hogy megtudjuk, biztosan rendben van-e a mi szemünk fénye. Azóta nagyon vigyázok rá, és ha látom, hogy fáj neki amikor beléhatolok, inkább kínzom magam még tíz percig, és ujjazom, de sosem akarok neki fájdalmat okozni.

Szembe fordítottam magammal és körülfogtam kezemmel karját, majd kacér pillantással egybevetve húztam be a zuhany alá. Hasa nekem feszült, ahogy hozzádörgölőztem, és felnevettem mert kínzással felérő szomorkás mosolyt ejtett. A hasától már nem látja a farkát, csupán a makkja végét, ezért egészen vicces látványt mutatott.

-Ne nevess már ki! – röhögött. –Olyan rossz! – egy puszit adtam orra hegyére és megnyitottam a langyos vizet, majd pucsítva guggoltam le elé. Tenyereim megtámasztottam a csípőjén és mielőtt egy utolsó pillantást vetettem volna felé, hogy számba vegyem, adtam egy puszit hasára is. Szokásom szerint először csak ráleheltem, majd egy hirtelen mozdulattal engedtem le egészen a torkomig. Ilyenkor erősen kell tartanom, mert beleremeg a hirtelen rátörő kéjbe és félek, hogy elesik.

-Oh, daddy. – élesen beszívtam a levegőt az orromon keresztül. Annyira imádom, mikor így hív, de általában csak az orgazmus kapujában suttogja kéjesen a fülembe a „Daddy” szócskát, ami egyből elrepít a gyönyörig. 

Nyelvmunkámat az idők során tökéletesre fejlesztettem, ahogy azt is, hogy ha a leghevesebb, leghosszabb orgazmusig akarom űzni, akkor két teljes percig csak a makkját kell szopogatni, hogy aztán a golyóit vegyem kezelésbe. Na ezután kell még egyetlen perc és a világ legvadítóbb kiáltásával élvez el, összefröcskölve az arcomat. 

-L-ouh. –sziszegte, éreztem, hogy nem kell sok, ezért áttértem a golyóira, de levezetésképpen fejtem rajta párat.

-Hívj úgy, ahogy az előbb, baby. – bólogatott hevesen, és a csempének döntötte a fejét.

-Da-daddy! – arca hihetetlen kéjről árulkodott, bár a szapora légzéséből észrevettem, hogy épp épül benne a gyönyör, mely így, terhesen sokkal erőteljesebbnek mutatkozott, mint természetesen. Megbolondulok tőle.

Lassan húzogattam kezem a kőkemény farkán, ami már vérvörössé változott, majd csupán a makkját bekapva, két heréjét megmarkolva szívtam, ahogyan a torkom bírta. Pillanatokon belül kaptam egy jó adag ondót a számba, aminek eltüntetését már igencsak kifejlesztettem, mint minden mást is. 

Erőteljesen zihált és lábai alig tartották meg, ezért mint mindig, most is átraktam a kádba egyetlen mozdulattal. Ez is jól begyakorolt mozdulat már, mert akármikor is elégítem ki orálisan, a lábai feladják a szolgálatot és muszáj vízszintes állapotba hoznom.

-Hogy a picsába tudod minden rezdülésemet? –somolyogva leste ahogyan kikapom a szekrényből a levendulás fürdősót és a lila színű habfürdőt, melyből egy jó adaggal öntöttem a folyó vízbe. 

-Onnan, hogy imádlak, a mindenem vagy, és bármit is csinálsz, megjegyzem. Jó ideje együtt vagyunk, szerintem a mai nap egy sorsfordító számunkra, illetve majd a pici születése is az lesz. Ha hiszed, ha nem, te vagy a legjobb dolog az életemben és semmi esetre sem engednélek el magamtól. Már akkor frászt kapok, ha tíz perccel később jössz haza a vásárlásból. –amióta terhes, sokkal több ehhez hasonló beszélgetésünk van, de nem bánom, mert így –a múlttal ellentétben –több és több dolgot tudunk meg egymásról, bár már nem igazán lehetne többet megtudni. Bekötött szemmel is le tudnám rajzolni az összes tetoválását és az anyajegyeit is.

Bemásztam a vízbe, s előrébb csúszott, így az ölembe tudtam venni. Hátradőltem és a hasára tettem a tenyerem. 

Halk szipogását hallottam meg, mikor előrehajoltam, hogy egy csókot nyomjak ajkaira. Gondolhattam volna. Én kis érzékeny szerelmem.

-Baby, tudod, hogy utálom ha sírsz! –pusziltam bele nyakába.

-Jó, cs-csak…na. Úgy szeretlek. –felnevettem. Idióta.

-Én is szeretlek, de ne sírj, az nem tesz jót a kicsi Tommo-nak, se a nagynak. –felnevetett és kényelmesen hátradőlt, majd a kezét az enyémre tette. El sem tudok képzelni ennél kellemesebb helyzetet. Nincs senki más csupán mi. Semmi hajtás, mint például a koncerteken vagy egy – egy díjátadó által. Csak a csend, egymás szuszogásai, el – elcsattanó csókok, simogatások és a gyomrunkból feltörő érzés, ami egyre erősödik. Izgatottság. Nem mindennap esküszik az ember.

-Pici? –hümmögtem egy sort. Úgy szeretem, ha így hív.  –Szerinted lány vagy fiú? –kérdezte halkan és kezét összekulcsolta az enyémmel.

-Remélem, hogy fiú, bár az a lényeg, hogy egészséges legyen. –bólintott. –Te mit érzel?

-Fiú. Olyan….furcsa, de ha a babára gondolok, vagy néha ha megmoccan mindig egy kisfiút képzelek magam elé. Ha álmodok vele, akkor is fiú. Örülnék egy lánynak is, de ha fiú…remélem rád hasonlít. Gyönyörű kék szemekkel és barna hajjal. –fejét belefúrta nyakamba, merthogy felküzdötte magát hozzám és sóhajtott egy nagyot.

-Göndör hajjal és édes gödröcskékkel. A bőre olyan puha lesz, mint a tied és ha nagyobb lesz olyan borostája lesz, mint nekem. – felnevetett és kezébe vette a habfürdőt, mely kupakját kipattintotta és rácsurgatta a hasára, majd felült óvatosan és rám is kent. Tétlenül néztem ahogy ügyeskedik, de amikor a szivaccsal elkezdett dörzsölni, muszáj voltam felszólalni.

-Harry, mit csinálsz? –felnevetett.

-Megfürdetem a leendő férjecskémet. Tán nem szabad? –húzta fel szemöldökét én meg majd’ megzabáltam. Vizes kezemmel megfogtam a fejét és magamhoz húztam, hogy egy mély csókban részesíthessem. Vigyorogva csókolt vissza és habos kezével a hajamba túrt. A kis szemtelen.

-Ha elkésünk, az esti nászút lefújva, ugye tudod? –nézett kirívón a szemembe. Nászút?

-Miféle nászút? Mit terveztél? –hagytam, hogy tovább mosdasson, de a nyögéseim nem tudtam leállítani, mikor a farkamat mosta. Bár azt inkább a szájával tette, mint a szivaccsal.

-Meglepetés. Örülni fogsz neki. –kacsintott és nyelvével megsimogatta a félig készenlétben lévő péniszemet. 

-Hazz, tényleg elkésünk ha nem hagyod abba. –behunytam szemeim, mert a látvány, hogy Harry előttem térdel full habosan, nagy pocakkal és épp a farkam nyalogatja…kicsit sok volt.

Piros ajkait rávetette makkomra és beszippantotta, ahogyan szokta. Megunhatatlan. Lehunyta szemeit és így nagy rálátásom lett hosszú pilláira és élvezettel teli arcára. Hogy élvezheti Ő is közel annyira a kényeztetésem, mint saját magam? Oh, ahogyan én fordított helyzetben.

Apró puszikat nyomott hosszomra és kinyitotta szemét, majd egyenesen az enyémekbe nézett, melyek már a kéj hullámain lovagoltak.

-Egy kicsit azért tudnak várni. –kacsintott és egészen tövig vett a szájába. Az első alkalmakkor még nem ment egyikünknek sem a mélytorok, hiszen ezelőtt sosem kellett ilyen szituációkat megélnünk, de amikor az X-factor után sikeresen egymásba gabalyodtunk, természetesnek tűnt. Egy szempillantás alatt lettünk szerelmesek egymásba, s azon kaptuk magunkat, hogy felhőtlenül boldogok vagyunk.

Harry egyik kezével a heréim, míg másikkal az alhasam simogatta, s addig – addig szopott, hogy az izmaim fel sem tudtam készíteni az erőteljes impulzusokra, mert egy pillanat alatt csapott le rám a gyönyör és alig akart múlni. 

Még le sem csillapodtam, de máris éreztem a bizsergető érzést altájékon, mert Harry, miközben nyeldekelt, lehunyta szemeit és összehúzta szemöldökét, majd Ő is nyögött egyet. Csak nem?

-Csodás vagy, baby. De nem szabad ennyit élvezned egy nap! –rosszallón nézett rám.

-Mégis miért? –felnevettem.

-Mert nem tudok leállni és bajod lesz, azért. Na de most engedd le a vizet, mossuk le magunkat és menjünk, mert tényleg elkésünk. –szomorkás arccal fordított nekem hátat és húzta ki a dugót. Megfogtam kezét óvatosan és magamhoz húztam. –Köszönöm. –féloldalasan elmosolyodott és csinálta volna a dolgokat ha nem tapasztom be a száját a sajátommal. 

-Siessünk. – vigyorogva bólintottam és új vizet engedtünk, amiben gyorsan megfürödtünk.

Fél óra múlva mindketten illatozva száguldottunk ki a fürdőből, megborotválkozva, felállított hajjal és kielégített farokkal. Kellemes kis készülődés.

-Mit vegyek föl? Az öltöny kicsi rám. –szólt oda, egy nadrágban. Szépen ki lett vasalva, de Harry nem tudta teljesen felhúzni, mert a hasát nyomta volna, ezért lehajtotta a derekát. Még ilyen trógerül is eszméletlen.

-Inget és öltönyt, csak ne gombold be. Legalább mindenki tudni fogja, hogy milyen szexi terhes férjecském van. –a levegőben dobott egy puszit és felvette a hófehér inget, melynek alja leért a combjáig, de a hasánál kidomborodott, majd erre az öltönyt. Nem mondom, hogy természetes látvány volt, mert hiába láttam Őt már számtalanszor kiöltözve, most mégis más. Az esküvőnkre készülünk és terhes. Nem átlagos.

-Te mit veszel föl? –kérdezte, de csak a témát akarta terelni, mert szerintem idegesítette, hogy árgus szemekkel, tátott szájjal nézem.

-Fekete öltöny megfelel? –huncuton bólintott.

-És ugye ez a sajátod, nem kölcsönözted!? –összehúztam a szemöldököm.

-A sajátom. –feleltem. –De mégis miért?

-Csak kérdeztem, nem akarom, hogy a kölcsönzött ruhát tépjem le rólad este. –felnevettem, majd Ő is.

-Bolond vagy. –ráztam a fejem és sietősen felöltöztem. Fújtam magamra egy új Bruno Banani parfümöt, amit egyszer Harry-vel néztünk a boltban. A gondolataim szereplője miután megérezte az illatot közelebb jött és nagyokat szippantott a levegőből. Úgy nézett ki, mint valami elcseszett elefánt. Felnevettem.

-Mi ez a szag? –közben szagolgatott.

-Ez illat, méghozzá az, amit kinéztünk a múltkor. Direkt mára tartogattam. Jó, mi? –bólintott, és tágult pupillákkal kapta ki a kezemből az üveget és fújt magára minimum ötször.

-Tetszik, nagyon. De te jobban. –markolt bele a seggembe és nevetve hagytuk el a szobát. Amint az előszobába értünk meglepődve tapasztaltam, hogy két kisebb bőrönd van a falnak támasztva. Oh.

-Baby, ez mi? –mutattam a csomagokra.

-A nászút nem itt, Angliában lesz…nem mondok többet, de a legjobb három napunk lesz, ezt megígérhetem.

Fejcsóválva mosolyogtam rá és csókoltam agyon.

Kezünket összekulcsolva érkeztünk az esküvő helyszínére, a kezdés előtt húsz perccel. Egy kis kertes rész lett kibérelve direkt erre az alkalomra. Tökéletes. Fehér asztalok. Rengeteg vörös rózsa, Harry kérésére és pár fehér, az én kérésemre.

Bár néhány ismerős igencsak megnézett minket valószínűleg Harry hasa miatt, de nem tudott érdekelni. Ők azért jöttek el, hogy részesei legyenek a boldogságunknak, hát akkor tartsák is ehhez magukat.

Hamar kiszúrtam Harry szüleit, Anne, Robin és Des is egy asztalnál ültek, valamint Gemma, s mikor Harry is meglátta őket, lecövekelt. Megszorítottam kezét és megsimogattam hasát, majd odavezettem.

-Sziasztok. Anne, de csinos vagy ma is. –egy gyönyörű kék koktélruhát viselt, amihez fehér magassarkút, fehér kalapot és ékszereket vett fel. 

-Áh, végre édeseim. Azt hittem elvesztetek. –nyomott egy puszit arcomra. –Harry? –körülnéztem, és próbált elbújni mögöttem. 

-Édes, mit mondtam? –bólintott és kilépett a takarásomból. Anne vidámat csodálkozott el Harry láttán, de Des arcán nem ilyen érzelmeket láttam.

-Ez mégis mi édes kisfiam? –hangja szigorúan csengett.

-Des, ne rendezz jelenetet, kérlek! –szidta le Anne, míg Hazz csak a földet bámulta.

-Te csak ne csitítgass engem! Mikor akartatok szólni, hogy egy korcsot szültél? –emelte föl a hangját. Harry ebben a pillanatban sírt föl. Átöleltem és mérgesen néztem Des-re. –Te meg ne nézz így rám, Louis! Te csináltad ezt vele! Hogy tudsz egy…ilyet elvenni? –szemeim tűzben égtek. 

-Elég legyen, Des! Tisztellek, mert Harry édesapja vagy, de ami sok az sok. Ez Harry és az én napom, az esküvőnk napja. Ha nem tetszik valami el lehet menni! Viszont így Harry-vel nem beszélhetsz! Szeretem és Ő a mindenem. –kiabáltam, mire rengetegen felénk kapták a fejüket. Leszarom. –Ha megbocsájtotok! –kulcsoltam össze Harryvel az ujjaim és arrébb húztam. Nem tesz jót neki ha sír.

-Baby, hé, figyelj rám, oké!? –emeltem föl a fejét, hogy könnyes szemeit enyémbe fúrja. Ujjaimmal letöröltem könnyeit és egy puszit nyomtam ajkaira. –Ahogy mondtam, ez a mi napunk. Ma férj és férj leszünk. Mindjárt megkeressük Liam-et és Niall-t, na meg Lou-t, mert kéne egy kis szín az arcodra. Ami pedig apukád illeti, hagyd figyelmen kívül! –szipogott és ujjaimmal játszott.

-Hogy hagyjam figyelmen kívül, mikor egy…egy korcsnak nevezett? Hogy? –sírt ismét.

-Szerelmem, megenyhül majd. Ha nem is most, akkor majd bizonyára, amikor megszületik a kicsi Stylinson. –szipogva felnevetett. 

-Ne shippeld össze a nevünket. Nem ezt fogja kapni! –elhúztam a szám.

-Nem ez a lényeg. Most szépen veszel pár mély levegőt, megkeressük Lou-t, köszönünk a többieknek és odamegyünk az oltárhoz. És ha ezt betartod…leheeet, hogy nem fogok annyit kérdezősködni a nászút miatt. Akárhova mész én megyek utánad! –fejét rázta vigyorogva.

-Nem is tudom, hogy kaphattalak meg. Rendben van, de attól még nem felejtem el apának ezt a dolgot.

-Nem is kértem ezt. Akkor szent a béke? –hülyén nézett rám.

-Mi nem voltunk összeveszve. –felnevettünk, s épp húzott volna maga után mikor visszahúztam magamhoz. Direkt úgy álltam, hogy Anne-ék lássanak, s így guggoltam le Hazz elé. –Mit csinálsz? –kérdezte nevetve.

-Köszönök a fiamnak, minek látszik? –fejét csóválva hangosan nevetett. Felhúztam ingjét és láttatni engedtem gömbölyödő pocakját. Elég nagy lett, de még nem a hatalmas. Megsimogattam és egy nagy puszit adtam rá, mindvégig Hazz szemébe nézve. –Szia, öcskös. Remélem jól elvagy ott bent, nincs meleg ugye? Na mindegy. Kívánj sok szerencsét apuciknak!

-Pici. Kelj már föl! Mindenki minket néz! –kínosan pillantgatott ide – oda.

-Leszarom, nézzenek. Nem mindennap látnak terhes pasit! –felnevettünk. Visszahúztam az ingjét és egy futó csókot adtam piros ajkaira. Épp a Hologram című szám ment a háttérben Sia által, ami még jobban meg tette a hatását. Eléggé elérzékenyült a közönség és három méterre rőlünk megláttam Liam-et, Niall-t, Lottie-t és az egész családomat, mellettük pedig Harry-ét. Vigyorogva tereltem Hazz-t magam előtt és odamentem anyuékhoz.

-Szia Jay! –köszönt Harry puszival anyunak. –Sziasztok gyerekek. –ők pedig csak integettek, míg anya átölelte óvatosan.

-Sziasztok! Nagyon büszke vagyok rád, mindkettőtökre. Nem mindennapi volt az iménti pillanat. Meg is lett örökítve. –kacsintott, nem is Ő lenne.

-Volt egy kis veszekedés Des-szel, de nem vészes, megoldjuk. –bólintott mosolyogva.

-Hogy vagy Harry? Ugye nincs semmiféle baj? Ha kell valami hívj és dobok pár doboz sütit. –felnevettünk.

-Értékeljük, anya. Viszont Harry jobban bírja a lekváros káposztát…ne tudd meg mi van otthon a hűtőben. –elborzadtak.

-Nem haragszotok, ha köszönünk Liam- éknek? Mindjárt kezdődik a szertartás. –bólintottak.

-Csak nyugodtan. Ráérünk. Vigyázzatok magatokra, főleg te Harry! –bólintott az említett és megdörzsölte száját. 

-Nem hittem volna, hogy egy ilyen romantikus esküvőn kell majd részt vennem egyszer. –Niall egyből beszólt. Hát persze, Ő csak Niall. Egy ír faszfej, aki történetesen a legjobb barátaink egyike.

-Én meg nem gondoltam, hogy egyszer a kedvemért öltözöl pingvinnek. –elhúzta a száját. Nyertem!

-Hali, Liam! –öklöztünk le vele is. –Mizujs? 

-Ezt inkább nekünk kéne kérdezni, de mivel láttuk, ezért kussolunk. –Harry szemet forgatott.

-Lehetsz a keresztapa. –felnevettünk.

-Ne csináljanak már idiótát a fiamból! Biztos nem. –Niall már szakadt a röhögéstől.

-Már megbocsássatok de két idióta gyereke lesz, mi csak segíteni tudnánk egy picit. –Harry könnyeit törölgette, én meg a hasam fogtam.

-Kösz, amúgy nem láttátok Lou-t? –Harry körbenézett.

-Mögötted áll. –megforgatta a szemeit.

-Teasdale. 

-Bent van abba kis sátorban. Osztogatják az ingyen rúzsokat. Faszság. Bár Lux élvezi. –Harry szeme felcsillant és egy intés után célba is vette a sátrat.

-Ennyire érdekelnek a rúzsok? Louis, ne kreálj belőle nőt! –beintettem nekik és mentem szerelmem után, aki –mire odaértem- már a púderes palettáknál ólálkodott és Lux fogdosta a hasát. Ezt meg is engedem. 

-Sziasztok. – ahogy Lux meghallotta már ugrott is az ölembe. Te jó isten. –Lou, mi a szart adsz enni te ennek a gyereknek? Ólmot? –felnevettek.

-Lux, szállj le Louis-ról, lesz alkalma a saját gyerekét cipelni. –ment oda Harry-hez és kezelésbe vette. Pár perc múlva már úgy nézett ki, mint egy herceg. Szexi, gyönyörű és ellenállhatatlan. 

-Lou, ne tegyél rá rúzst! –szörnyűlködtem. Jézusom. Attól még pasi…uram.

-Nem is akarok, nyugodtan falhatjátok egymást. Ez korrektor. –nevetett föl.

-Aha.

-Harry, emlékszem az első találkozásunkra abban az idióta táborban még anno, valamikor 2009 környékén. Akkor is ilyesmi hajad volt és egyedül voltál, mert senki sem mert odamenni hozzád. Én örülök, hogy megtettem, de ha nem is tettem volna, akkor is találkozunk a későbbiekben, hisz rá egy évre egy bandává tettek minket még három másik idiótával. –felhorkantak az említettek, de én csak folytattam a monológom Harry kezét szorongatva és végig a szemébe nézve. –Az első hónapokban nem tudtam mi ez az érzés, hisz ismeretlen volt, de…khm…örülök, hogy megtörténtek velünk a részeg esetek, hisz akkor nem jutottunk volna el idáig. Nem akartam nyálas szöveget, de…ez van. –nevettem. –Szeretlek és remélem az a „halál elválaszt” dolog tényleg igaz. Na, mondjad te is. –mindenki felnevetett, még a pap is. Ez vagyok én! 

-Nos, húú. Én nem is készültem szöveggel. Csak spontán, mint mindig, bár annyit el tudok mondani, hogy te vagy az életem. Az X-factor előtt azt hittem, hogy teljes az életem, de miután megismertelek, akkor lett az. Legjobb barátokból lettünk szerelmesek és most már férjek is, mindjárt. Aztán apák. Köszönöm, hogy adtál nekem egy ilyen csodát és legyen bármi én tényleg mindig szeretni foglak. – kezem levezettem hasára, míg másikat Harry tartotta, hisz arra húzta fel a gyűrűt, amit én az előbb húztam fel neki. –Nem fogok felsorolni mindent, amit imádok benned, mert itt állnánk holnap is, másrészt nem tartozik mindenkire, de ami megfogott benned az a humorod, az őszinteséged, a szereteted és a magabiztosságod, illetve a határozottságod. Sosem felejtem el azt az éjszakát, mikor végigbeszéltük mindkettőnk életét, anno a turnébuszban, és még mindig tudom anyukád cipőméretét. –felnevetett mindenki, ismét. –Na, szóval…-ám ezt megzavarta valaki. Na ki?

-Mondjad már, és csókold meg, mert itt halok meg! 

-Kuss, Niall! Na szóval, szeretlek. –felnevettünk, és amint felhúzta a gyűrűmet, már meg is csókolhattam. Valóban úgy érzetem magam, mint a filmekben. A kezünkön a gyűrű, a szerelmem hasában a picur, itt állunk az oltár közepén és mindenki tapsol. Hihetetlenül jó érzés.

-Annyira imádlak titeket! –suttogtam a szájába.

 -Én jobban. –szuszogott. 

Összekulcsolt kezekkel lépdeltünk lefelé a többiekhez és Sia ismét belekezdett az éneklésbe. Imádom ezt a nőt, nem véletlenül kértük fel Őt. A kedvenc számom tőle a Fire Meet Gasoline, nem is véletlen, merthát ez olyan mint én és Harry. Én a tűz ő meg a benzin.

Legelőször Harry szülei jöttek oda gratulálni. Des fejét le kellett volna fotózni, megérdemli.

-Annyira büszkék vagyunk rátok. És az az előadás az esküvő előtt, le a kalappal előtted Louis, te és Harry is a legjobb szülők lesztek, akiket látott valaha a világ. –törölgette könnyeit Anne. –Igaz, Des? 

-Öhm, Harry. É-én rettenetesen sajnálom, amiket mondtam. Bocsánatot szeretnék kérni. Semmit nem gondoltam komolyan, csak kicsúszott a számon…meglepődtem, de nagyon örülök nektek és a picinek. –mondta Harry szemébe nézve Des. Hála isten.

-Megbocsátok, mert az apám vagy, de nem fogom elfelejteni. Lou és én alig várjuk már, hogy végre megszülessen a kis öcskös. –tette hasára a kezét, én pedig mögé álltam és ugyanúgy a hasára tettem a kezem.

-Fiú lesz? –képedt el Gemma. –Jézusom, lesz egy unokaöcsém.

-Még nem tudjuk, de Harry úgy érzi fiú…és, fiút szeretnénk jobban, de persze az a lényeg, hogy egészséges legyen. –tettem hozzá. Annyira jó érzés. Már most apa vagyok valamilyen szinten, ezt még fel kell dolgozni.

-Így is van. –szólalt fel Robin. 

 -És most szeretnénk arra kérni az ifjú párt, hogy nyissák meg a táncot. –tapsolt kettőt Liam. Letettem a kezemből a kölyökpezsgőt – innék én rendeset is, de mivel Harry nem ihat, ezért egye fene, nem iszok én sem…illetve a ma estére még emlékezni szeretnék –és felhúztam magamhoz Harry-t, aki nagyban szürcsögte a sajátját.

-Húsz perc múlva elszökünk innen, lekéssük a gépet. –suttogta a fülembe, amit meghallva izgatottság fogott el. Vajon mit tervezett?

-Te pedig amint odaértünk, lekapod magadról a ruhát és beledöngölsz az ágyba. –felnyögött halkan.

-Igen, ezt mind csak azután, hogy letépem rólad ezt a szexi öltönyt. –hümmögtem egy sort és a hasára tettem az egyik kezem, mint ma már sokadjára, hogy a közönség azt higgye valami romantikusat mondtam az újdonsült férjemnek.

-Ezt megbeszéltük. Már alig várom, hogy odaérjünk. –elmosolyodott és az Unstoppable épp a végéhez közeledett, ezért egy hosszú csókot kezdeményeztem, aminek a vége egy hatalmas nevetés lett. Imádom érezni, hogy közel van hozzám és most már soha nem engedem el. 

A kapcsolatunk elején rengeteg hullámvölgy volt, amiken keresztül kellett mennünk, de sikerült. A Modest! is közénk állt, nem is egyszer, de azt is megoldottuk, méghozzá úgy, hogy kiálltunk a nyilvánosság elé és mindent elmondtunk. Jó, a valóságban egy kicsit gázosabb volt a helyzet, mert Harry-re rájött az ötperc koncert közben és több ezer rajongó előtt dugta le a nyelvét a torkomon. Na nem mintha ellene lettem volna, de nem így képzeltem a Coming Out-unkat. Azóta is tele van a net a képekkel.

A tánc után mindenki bekapcsolódott a M.I.L.F. éneklésébe és táncolásába, s ezt kihasználva mentünk a kocsinkhoz. Csakhogy nem találtuk a kocsikulcsot, megnéztem még az alsómban is, vagyis Harry, de ott sem találtuk. Egy erős köhögést hallottunk magunk mögött és egy mosolygós Zayn-nel találtuk szemben magunkat, s kezében lógott a kocsikulcs. Tátott szájjal néztünk rá.

-Te mit csinálsz itt? –nem volt bennem harag, csupán meglepődtem, hisz meg lett hívva ő is, de lemondta, mivel azt mondta, hogy nem tud jelen lenni az időbeosztása miatt. Oh.

-Ne hidd azt, hogy pont a ti esküvőtöket fogom kihagyni. Nem akartam, hogy úgy lépjetek le, hogy még nem is köszöntöttelek titeket. –mosolygott és kezembe adta a kulcsokat. 

-Nagyon örülünk neked, tényleg, viszont most sietnünk kellene, lekéssük a gépet. –Zayn felhúzta szemöldökét és kérdőn nézett ránk.

-Ó, csak nem nászút? –bólintottunk vigyorogva. –Akkor viszont ezt most adnám oda. Egy kis nászajándék. Nem nagy dolog, de remélem örülni fogtok neki. –mosolygott és várta, hogy kinyissuk a csomagot.

Amint leszedtük a csomagolást megláttuk a két kis puha anyagot. Harry szája elé kapta a kezét és vigyorogva nézett rám. Fülig ért a szám, és egyből ölelésbe húztam Zayn-t. A két kis kék cipellőt odaadtam férjecskémnek és átlendítettem karom Zayn vállán.

-El sem hiszed, hogy mennyire örülünk neki. Szerintünk is fiú lesz. –utánam Harry is megölelte Zayn-t.

-Reméljük, de ha lehet ne Stylinson legyen a vezetékneve, mert a rajongók kicsinálják. –nevetett.

-Harry se akarja. –néztem az említettre.

-Hát nem is! Tomlinson – Styles lesz. Pont. –felnevettünk.

-Louis, kösd fel a gatyát, az asszony megmondta! –tarkón vágtam, egyszerre Harry-vel.

 Egy óra múlva két kikapcsolt telefonnal, két bőrönddel, két gyűrűvel és szerelmesen utaztunk a Cuba-ba tartó gépen.